2015. március 28., szombat

I Have a dream.. .One day

Hogy konkrétan miért is kezdtem el blogot írni annak idején, talán az volt az oka, hogy mint régebben is írjam magamat győzködjem meg dolgokról. Szerintem nem is annyira fontos, hogy hány ember olvassa a blogom vagy egy-egy írásomat, már kicsit feleslegesnek tartom megosztani itt-ott a blog írásaimat, ahogy nemrég Mesi ( Nallag) írta egy bejegyzésében, mivel akinek ide kell találnia az tényleg ide fog... A fontos, hogy legyen egy saját kuckónk, ahonnan eltudunk picit menekülni saját világunkba és kitudjuk írni a kavargó gondolatainkat, érzéseinket. Amiből bennem most van is egy jó pár.

Gondolom sokan emlékeznek Martin Luther King híres idézetére az :" I have a dream"-re. Nos igen, ő egy csodálatos ember volt, aki igen is mert küzdeni egy nemes cél érdekében, még akkor is, ha végül ez volt a veszte. Azóta bizony sok ember gondolkodása megváltozott, így talán nem is volt annyira értelmetlen a halála. Neki is volt egy álma, Anna Franknak is volt egy álma és nekem is van egy álmom. Végül is, ha úgy vesszük az első kettőnek még is csak teljesült az álma, az enyém még várat magára.

Szerintem sokan unják már a siránkozásaimat, és ezeket a bejegyzéseket el sem olvassák. Nem baj, teljesen érthető. Viszont az a baj, igen még mindig a régi téma, hogy olyan nehéz túljutni valamin, és aki nem éli át azt amit én szoktam, az nem is tudhatja hogy nekem milyen nehéz. Fel adni, vagy tovább küzdeni? Csak tényleg olyan nehéz pozitívan állni a dolgokhoz, még is próbálkozok, de... Ott van az a bizonyos de, csak nem értem, hogy miért van az, hogy másoknál beválik, nálam meg nem? Hogy mindennek semmi haszna. Ajjaj, úgy érzem megint ellentmondásokba keveredtem. Tudjátok, az az örökös párbeszéd "Istennel" vagy egy belső hanggal.

" A választ ne mástól, hanem magadtól várd. A válasz ott lakozik benned."

-Tudom, de ha egyszerűen nem jövök rá, hogy mit kellene tennem...

"Élj"

- Szeretnék, de hogyan? Jó tudom, hogy ha egy adott problémáról sokat beszélek, ha fókuszt adok neki, akkor nem fog változni semmi, és a problémát, vagy "rendellenességet" csak nyomatékosítom..

"Így van, ne feledd kérd és megadatik, ha azt mondod vége, vége lesz"

- De hát én gyakran mondogatom ezt és semmi.

" Tudod, erre is van egy mondás és nem is hiába: " A türelem, rózsát teremt." Tanulj türelmet, ha azt várod, hogy másoknak türelme legyen hozzád, akkor te miért teszel másképp önmagaddal szemben?"

- Lehet, hogy elsősorban nem is menekülnöm kéne a problémám elől? Tudom, nézzek szembe vele, ha elismerem és nem menekülök már elvileg félmegoldás a gyógyulás felé, igaz?

"Igen, legyen türelmed önmagadhoz, egy kis baba is mikor járni tanul sokszor elesik, de még is feláll, nem esik kétségbe, megteszi a kezdő lépéseket és tovább indul, mert van türelme önmagához és nem vár egy próbálkozás után csodát, mert hiszi és tudja, hogy előbb vagy utóbb járni fog. Ha kudarc éri és el esik, mert fel állni és tovább küzdeni a célja érdekében, ami ez esetben az, hogy megtanuljon járni."

-Milyen igazad van. köszönöm. Sajnos néha túlságosan makacs vagyok és jobb lenne feladni, mint tovább küzdeni.

" Ne feledd, ahhoz hogy meglásd a szivárványt, el kell viselned az esőt is."

És ez a pár beszéd szinte folytonossá válik. Mint ha lenne egy "bölcsebb énem, aki osztja azt észt és mindent tud" és egy másik, aki makacs és mindig várná a sült galambot, mert nincs türelme kivárni.Az a baj, hogy tényleg néha olyan vagyok, mint egy pap aki bort iszik és vizet prédikál. Haragszom magamra mindig, ha egy kudarc után újra elveszítem az ön kontrollt.

Nagyon sok mindenben hiszek, de magamban képtelen vagyok ami a "rendellenességemet"( Azért rendellenesség, mert nem halálos kórról van szó, csak egy mentális problémáról talán) illeti. Pedig ha mások hisznek bennem, ha mások szerint a pozitív kisugárzásommal képes lennék rá, én miért nem tudom elhinni?  De a bennem lakozó fűzanyó erre is azt mondaná, hogy mert már tényleg lehet nem tudnám elképzelni magam nélküle, mert már hozzám nőt. Viszont, amit a Beszélgetések Istennek c könyvben mondd "Isten", hogy ami már nem szolgálja azt, aki és ami vagy azt engedd el!! Próbálkozom, hitet akarok, nem akarok feladni, küzdeni szeretnék és legfőképp ÉLNI, csupa nagy betűkkel.

És hogy mi az én álmom?

Egy harmonikus, boldog és EGÉSZséges élet, aminek a kulcsa tudom, hogy bennem lakozik és arra vár, hogy kinyithassam. A lét valójában olyan egyszerű lenne, de mi még is túl bonyolítjuk őket. Megpróbálok hinni benne, hogy egy nap tényleg úgy élhetek és olyan életem lesz, ahogyan én azt szeretném. El fogok tudni járni dolgozni, kirándulni és sok sok koncertre járni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Követők

Translate