Ízek, Imák, Szerelmek


Elizabeth Gilbert önéletrajzi ihletésű regénye, már szinte bejárta az egész világot.
Nagyon sok nyelvre lefordították és nem véletlenül. Bár lehet, hogy valaki a filmet jobban ismeri. Igen, film is készült belőle. Megmondom őszintén, én sajnos a filmet láttam először. Mondanom sem kell, hogy egyből magával ragadott, viszont számomra a film olyan kategória, amit számtalanszor megbírnék nézni.

Gyakran felmerül az a kérdés, hogy ha egy bestsellerből filmet is készítenek, hogy milyen lesz a film. Na ezt a bejegyzést a film és a könyv összehasonlításának akarom szentelni. Mert igen, most sikerült elolvasnom a könyvet is. Micsoda mázli, hogy unokatestvéremnek "véletlenül" meg van a könyv, és kölcsön tudtam kérni tőle.

Elvileg a könyv mindig jobb, és ezt én is állítom. Viszont azért egy két-két kivétel mindig akad.
Nos, mivel a filmet láttam először, így kezdjük azzal. A történet kb ugyan az. Bár aki nem ismeri, annak nagyjából felvázolom:



"Egy fiatal, 30-as éveiben járó nő úgy érzi, hogy az egész világ ellenne van. Boldogtalan a házasságában és nem találja a helyét. Egy nap kétségébe esetten olyat tesz, amit még soha: Imádkozik Istenhez. És úgy dönt, hogy kilép az eddigi életéből, és hogy megismerje valójában önmagát, és leküzdje a nehézségeit egy utazásra indul. Először Itáliába megy, hogy megismerje az ízeket. Utána Indiába megy, hogy közelebb kapcsolatot próbáljon létesíteni Istennel, illetve hogy megismerje Őt. És végül vissza megy Balira, hogy újra találkozzon a füves emberrel."

Az igaz, hogy gyakran nem tudnak egy filmbe össze sűríteni mindent, talán ezért van az, hogy néhány embernek a film adaptációk nem jönnek be. A könyv sokkal részletesebb és szinte minden apró részletre kitér. Bár először a film volt az, ami lenyűgözött. Most még is azt kell, hogy mondjam olvasni azokat a csodálatos leírásokat jobb érzés volt. Jobban eltudtam képzelni a helyeket, és azt a hatalmas nagy spirituális, belső utazást. Azért én mind a kettőt, a filmet és a könyvet is nagyra becsülöm. A maga módján mind a kettő csodálatos. A filmben szerintem a szerep osztás is kiváló volt, a könyvben leginkább az Indiai rész volt a kedvencem. Bár ez a filmben sem volt másképp, mert az Indiai kultúra, vallás világ nagyon érdekel és nem áll tőlem annyira távol sem. Főleg, hogy imádok mantra meditációkra járni.

A könyv sokkal tanítóbb jellegű, olyan elgondolkodtató igazságokat olvastam benne, hogy néha volt, hogy megálltam egy pillanatra, majd újra végig olvastam és elgondolkodtam rajta. Szerintem egy ilyen utazás mindenkiben nagy változásokat indítana el, mint amiket az írónőben is elindított. Talán arra is megtanít, hogy foglalkozzunk néha saját magunkkal is egy picit és ne mindig a megfelelési kényszer legyen bennünk. Megtanít látni, érzékelni, befogadni és imádkozni. Mert ahogy a film vége fele is elhangzik az a mondat: Hogy Istent kár máshol keresnünk, mert Ő valójában bennünk van.

Tudjátok mi a legjobb Indiában? Hogy annyira vallástól független a spirituális tudásuk. A könyvből megtudtam, hogy az Ashramban nagyon sok vallású ember is megfogrdult már, nem kell hozzá hit hű Khrisna tudatúnak vagy buddhistának lenni. Ateisták, Zsidó nemzetiségűek, Muzulmánok, Keresztények, Baptisták. A lényeg, hogy találd meg önmagad és indulj el az önismeret útján, amihez hozzá járul a kapcsolat a te isteni éneddel is.

Szerintem, ha valamelyik adaptációt megnézed, semmiféleképp nem fogsz csalódni, viszont az fontos, hogy a könyvet is el kell olvasni hozzá. Mivel ugye részletesebb. :)


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életmódváltás. 30 napos kihívás teljesítve.

V. Országos Gothic Találkozó beszámoló

Életmód #1