2015. június 2., kedd

Tabutéma: A nőiességről, avagy hogyan éld meg a nőiességed!


Azért gondoltam, hogy ez egy jó téma lenne, mert én, mint nő gyakran felfázok. Ennek a lelki oka az, hogy nem élem meg a nőiességemet úgy, mint ahogya azt  kellene és talán ezért tér vissza az a kellemetlenség. Szerintem több nő is küzd azzal, hogy hogyan élje meg igazán a nőiességét. És mint tudjuk, amiről gyakran beszélünk, amit gyakran ismételünk szokássá válik és a tudatalattink is elhiszi majd. Így megpróbálok a nőiességről pozitív szempontból írni, hogy ezáltal magamat is gyógyítsam abban, hogy hogyan is lehetek nő.

Ez a bejegyzést a nőkről fog szólni, ámde előtte fontosnak tartom megemlíteni azt, hogy valójában három férfit is megkérdeztem arról, hogy ők hogyan élik meg a férfiasságukat. Volt aki azt mondta, hogy szerinte egy férfi akkor férfi igazán, mikor meg is tudja védeni a nőt. Volt olyan ismerősöm, aki erre a kérdésre maga sem tudta a választ és leginkább külsőségekben gondolkodott. Volt olyan is, akinek a fizikai munka, illetve a szexuális együttlétet tulajdonította a férfiasság megélésének.

Nem született egy forma válasz egyik férfi ismerősömtől sem és szerintem ha a nőket kérdeztem volna ez ügyben, akkor is eltértek volna a válaszok. Az egyik legjobb barátnőmet is megkérdeztem, hogy ő, mint nő hogyan vélekedik erről és adjon nekem néhány tippet, hogy hogyan tudnám megélni a nőiességemet.

A férfiak nem tudják, hogy nekünk nőknek mi mindent kell átélnünk. Valamilyen szinten a szenvedés a nőiesség velejárója, ha jól tudom valami hasonló a Bibliában is szerepel. A legtöbb nő minden hónapban kb 1-2-3 napot végig szenved a menstruáció okozta görcsöktől. Hetekkel, a menszesz előtt fáj a mellünk, a derekunk, már akkor is picit fáj a hasunk és van, akinek még a háta, illetve a dereka is fáj. Kellemetlen érzéssel jár a szűzhártyánk átszakítása vagyis az első szexuális együttlét.  9 hónapon keresztül hordozunk a hasunkba egy babát, a mi teljesen felborítja a hormonháztartásunkat, émelygünk tőle, hányingerünk lesz és érzékenyek leszünk a szagokra, fáj a hátunk és mikor letelik a 9 hónap, vajúdás és fájdalom közepette hozzuk világra gyermekünket. Vajon mi lenne, ha ez fordítva működne? Vajon a férfiak egyszer is kibírnák ezeket, amit mi időszakosan szenvedésként élünk meg? (Biztos vannak a férfiaknak is hasonló kellemetlenségük, nem tagadom.)



Én sajnos gyakran ismételgettem magamnak azt, hogy "utálok nő lenni." Ugye ez elég rossz negatív kijelentésnek számít, egy nőtől. Néha szeretek, bár gyakran belegondolok, hogy ha férfi lennék talán könnyebb lenne 1-2 dolog. Ha már nőnek születtem, akkor legyek nő és élvezzem mind azt, ami a nőiesség megélésével jár. Valójában az első gondolatom nekem is a szexuális együttlétre terelődött, én is arra gondoltam, hogy egy nő ott tényleg nő lehet. Abban az órában, percben és pillanatban. De barátnőm véleménye a nőiességről, (hálás vagyok, hogy van nekem. :) ) hogy ő igen is szeret nő lenni elgondolkodtatott. Most szó szerint idézek tőle: " szerintem nem azt kell szeretni hogy nő vagy hanem azt kell szeretni aki vagy, hogy milyen nemű az már lényegtelen."

Figyelem ez egy kulcsfontosságú mondat!!!


Ha nőnek születtél, akkor szenvedned kell. Ez az élet rendje. Viszont, mi lenne akkor, ha ezek mellett a fizikai fájdalmak mellet igen is megélnénk azt, hogy nők vagyunk. Igazi nők. Nekünk azt kell megtanulnunk, hogy BÜSZKÉK legyünk arra, hogy Nőnek születtünk.
Élvezzük, hogy fájhat a hasunk a menstruációs-görcsöktől, mert az azt jelenti, hogy termékenyek vagyunk és csodát hozhatunk létre. Élvezzük azt a 9 hónapot, mert csodát hozunk világra. Meg kell élnünk az anyaság örömeit. Hiszen a terhességnek is van jó oldala. Mint ahogyan a szerelem is megszépít bennünket. Tanuljuk meg értékelni minden egyes olyan pillanatot és tevékenységet, amivel még szebb nőkké, még ragyogóbbakká válhatunk. Általában hosszú hajunk van, amit százféleképpen variálhatunk, rengeteg ruha és egyéb kiegészítő között válogathatunk, nagyon sokféle kozmetikai eszközök vannak ahhoz, hogy mi nők sokkal jobban érezzük magunkat a bőrünkben. És ne féljünk meztelenül be állni a tükör elé és kijelenteni: " Meztelenül is szép vagyok! " A női test gyönyörű legyünk rá büszkék, hogy nőnek születtünk. Az élet számunkra is számtalan szépséget és gyönyört hordoz. Éljük meg! Hiszen nőnek lenni.... CSODÁLATOS érzés.

Minden nő társamnak és férfinak üzenem, hogy jobb veletek a világ!





5 megjegyzés:

  1. Már tinédzserként úgy véltem, hogy a havi menstruáció egy átok, ami véletlenül vagy sem, de azért alakult ki, hogy szenvedjünk. Mert nincs más rendeltetése. Aztán mondták nekem, hogy gondoljak bele: minden hónapban vérfrissítés történik, ami igenis jót tesz a testnek. Illetve próbáltam olvasni ezzel kapcsolatban tudományos elméleteket, hogy az emberi nősténynek miért kell havonta ha pl a kutya nősténynek elég évente kétszer? Volt rá, több válasz is. Mint ahogy az is tény, hogy emiatt, nem eshet akármikor teherbe egy nő, bár persze, ez is genetika függő. Illetve, néha azon is elgondolkodom, vajon miért tartották bűnős, rossz dolognak a női vérzést? Sőt, még mindig akadnak afrikai törzsek, ahol a vérző nőt száműzik a vadonba, és nem térhet vissza, míg el nem múlik. Miért? Miért vélik rossznak, ha elméletben, mióta ember az ember, ez a nőkkel együtt jár? Oké, régen nem vérzett sokat egy hölgy, hiszen hamar teherbe esett, és ameddig élt és nemző képes volt, csak szült és szült. Általában. De akkor is! Miért jár a tudatlanság együtt azzal, hogy a fejletlen törzsekben (például) még mindig kirekesztett egy vérző lány / hölgy? És ott is, miért nem gond a férfi spontán merevedés? Oké, volt ahol azt olvastam baj, és ha nem képes kontrollálni magát, levágják neki. De... érthető amit ki akarok hozni ebből.
    És mindig, mindig csak a kérdések, és nincs konkrét, vigasztalást jelentő válaszok....

    VálaszTörlés
  2. Ez elég szomorú és sajnos választ én sem tudok adni a kérdésedre. Talán nem értik a lényegét, talán sosem értették és tabunak számít náluk. Indiában pl a templomokba, szent helyekre nem léphetnek be a nők menstruációs időszakokban. :( Ez is eléggé elkeserítő. Szerintem éppen ezért hálát adhatunk, hogy nekünk nem kell szégyenkeznünk a nőiességünk miatt.

    VálaszTörlés
  3. Ummm, talán itt elő is jött a szög zsákból.
    A férfiak puha népség manapság, akik a gyengédségre sem kaphatóak.
    Valóban, mami idején betegségnek hívták a menstruációt.

    És igen, ezért utálom azt, ha egy fiú ismerősöm émelygésre, fáradtságra hivatkozva utolsó pillanatban lemond egy találkozót. Heee! Ember, akkor én havonta 5 napot elvonultatnék min.

    A menses egy dög mellesleg. Nekem anno szenteste, húsvét reggelén, osztálykirándulás első napján jött meg. Bőgtem eleget miatta. És ne is mondjam, hogy volt fiúosztálytárs aki ezért lányokat alázott.

    VálaszTörlés
  4. Én az első három napot többnyire végig szenvedem, erős hasi görcsökkel, szédüléssel. Olyankor én is leszoktam mondani a találkozókat, nem tudom hogy munkavilágában hogyan fogom megoldani az ilyen időszakokat. A fiatal fiúgyerekek sem igazán érthetik, hogy mi ez, és náluk ez a ciki kategória, de ha egyszer felnőnek és lesz egy kislányuk majd megtudják...

    VálaszTörlés
  5. Lányok! Nők! Senkinek nem kell szenvednie! Nézzetek egy kicsit utána az endometriózisnak. Sajnos kevés orvos van vele tisztában. De barátnőmről 10 év után kiderül, hogy azért görcsöl annyira nagyon, mert endometriózisa van. Sajnos nagyon nehéz diagnosztizálni, de ha sikerült, lehet csökkenteni, akár megszüntetni a fájdalmakat.

    Régebben nekem is nagyon fájt a menstruációm. Én is tervezem, hogy utánajárok, van-e nekem endóm. De az tény, hogy amikor helyreraktam magamban a nőiességet (ebben a hormonmentes.hu segített), lényegesen lecsökkentek a görcseim, ma már nem két nap, hanem egy fáj, és nem 5-öt, hanem 3 ibuprofent veszek be maximum/nap...

    Szóval hasonló megélést kívánok nektek is! ;)

    VálaszTörlés

Követők

Translate