2015. augusztus 14., péntek

Elvont szokás, elvont művèszet a Viktoriánuskorból: Post Mortem fotógráfia.

Emlékezzünk a halálra, de hogyan?
Őseinknek,- ha lehet így fogalmazni - volt egy érdekes módszerük rá. Bár leginkább a 19. század vége fele és a 20. század elején volt elterjedt a halott fotózás.
Legelőször egy horror filmben láttam Post Mortem képeket, talán a Másvilág című filmben és akkor kezdett el érdekelni ez a különös, nem hétköznapi szokás. Lehet néhány embert sokkolni fog, de valamiért én a művészetet látom ezekben a képekben.


A Viktoriánus korszakban gyakori volt a Tuberkulózis megbetegedések száma és ezáltal a TBC okozta halálozások aránya, ezzel egy időben szintén gyakori volt -talán a nem megfelelő orvosi ellátás miatt - a gyermekhalálozás. Ekkor még a dagerrotípia kezdeti fázisban volt, nem tudták megörökíteni a pillanatokat, és a szeretteiket. Kicsivel később ez a helyzet változásnak indult és elterjedt az új hagyomány, fotózkodni az elhunytakkal. Manapság, ha ilyenekről hallunk megborzongunk tőle, pedig ez akkoriban teljesen normálisnak, elfogadottnak számított. Másképp álltak a halálhoz is, nem féltek tőle.

 A spiritiszta médiumok is gyakran próbáltak kapcsolatot létesíteni az eltávozott szeretteikkel. Úgy tartották, hogy ha lefényképezik a halottakat, a lelkük ott ragad a képekben. Biztos nekik sem lehetett könnyű feladat a holt szeretteikkel fényképezkedni, mégis az emlékezés érdekében ezt is bevállalták. Némelyik képen úgy néznek ki, mintha aludnának. Viszont elég sok kép kering a világhálón, ahol olyanok, mint az élők - erről Emilie Autumn - Dead is the new alive c. száma ugrott be -. Azért valljuk be, egy halottat úgy beállítani, kicsiszolni, mintha élne igen is művészet, mert nem könnyű feladat. A csukott szemhéjakra gyakran festettek nyitott szemeket. Persze volt, hogy a halál beállta után pár napra készíttették el a képeket.


Eleinte a tehetősebb emberek, majd később a középosztálybelieknek is lehetőségük adódott a megörökítésre. Ez a szokás körülbelül az 1940-es évekig tarthatott. Ady Endréről is készült halotti kép.
Rosalia Lombardo neve talán sok mindenkinek ismerősen csenghet. Elvileg Csipkerózsika karakterét róla mintázták, bár két éves korában hunyt el az olasz kislány, halála után mumifikáltatták szülei. A halál jelenléte, misztikuma a kor szülötteit is érdekelhette. A napjainkban ez a szokás már szinte teljesen elfelejtődött, más és újabb szokások lettek. A halottkémeknél ez a módszer megmaradt, bár az teljesen más és sokkal durvább képekben.

Forrás

A halál már nem fáj, csak azoknak nehéz, akik itt maradnak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Követők

Translate