A Nap Bloggere
A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevezetű Facebookos csoportban tegnap én voltam a nap bloggere. A kapott kérdésekre a választ most megválaszolom.
Hogyan fér össze benned ez a sötét kultúra a pozitív gondolkodással? Ez valamilyen trauma hatása?
Igen, mondhatni trauma hatása mindkettő és összefügg. Általános iskolában volt egy nagyon depresszív korszakom, ennek köze volt ahhoz, hogy rá találtam, vagy inkább rám talált a goth szubkultúra. Ahogy bekerültem a középiskolában, megismertem a gurumat is. ("Magdinéni")
A kettő tulajdonképpen kéz a kézben jár. Mégpedig úgy, hogy bár sötét, elvont, zord, néha már-már gyászos hangulatú, de valakinek ezek a dolgok lehetnek pozitívak is. Az hogy szeretjük a sötétebb dolgokat egyáltalán nem azt jelenti, hogy depressziósak vagyunk, vagy éppen mizantrópok. Látni kell a felszín mögé is. Lehet valaki sötét szubkultúrát követő egyén, de mellette élet vidám is. A goth szubkultúra számomra megtanítja azt, hogy próbáljuk meg más perspektívából szemlélni a világot. Mivel nagyon jól tudjuk milyen érzés "kitaszítottnak" lenni, ezért éppen hogy nálunk úgy mondd alappillér az olyan érték képviselése (persze akadnak kivételek, mint ahogy minden szubkultúrában is), ami az elfogadást, megértést, toleranciát létesíti előnyben. Ilyen értelemben teljesen összeegyeztethető a goth szubkultúra és a pozitív gondolkodás. Az már megint más kérdés, hogy a mantrázás, az indiai-filozófia mennyire nem összeegyeztethető, és igazából nem is próbálom összehozni őket. Próbáltam, nem megy. Elfogadom, hogy mind a kettő az én lényem, részem. És ez így van jól. A szubkultúrában haza találtam, a mantrázásban meg folyamatosan utazom a spirituális énem kiteljesedése felé. Nekem így jó és ez vagyok én. Azért, mert gothnak vallom magamat nem fogom meghazudtolni és letagadni a másik oldalamat sem.
Mi volt a legjobb és a legrosszabb élményed az eddigi életedben?
A legjobb élményeim talán a koncertek voltak, ahova életem során eddig eljutottam. Legjobb élmények közé tartozik az is, hogy Szóráth mamámmal gyakran mentünk színházba, amikor 7 évesen először elvitt a Dzsungel Könyvére, akkor annyira magával ragadott a színház hangulata, hogy sokkal szívesebben megyek színházba, mint moziba.
A legrosszabb élményeim közé tartozik, hogy általános iskolában sokat bántottak. Leginkább a fiú osztálytársaim, hiába bocsájtottam meg, hiába nem haragszom már rájuk és talán még hálás is vagyok nekik, de lehet ezek miatt a traumák miatt van az, hogy félek egy kapcsolattól, azaz félek a fiúktól.
Jobban megértenek az emberek, amióta blogot írsz? Sokan félreismernek?
Hogy jobban megértenek-e? Erre nem igazán tudok válaszolni. Van, aki talán igen és nem csak a felszínt látja belőlem, a blogomból. De vannak olyanok is, akikre ez nagyon nem jellemző. Néha még én sem értem magamat, nem is várhatom el így azt, hogy mások is megértsenek. Főleg amilyen paradox személyiség vagyok. Szerintem igen, sokan félreismernek. Legfőképp azok, akik nem ismernek és csak a felszínt látják.
Mit kezdesz a negatív visszajelzésekkel és a félreértésekkel?
Rosszul viselem nagyon, de csak azt amikor nem segítőszándékkal illetnek negatív kritikákkal. Amúgy elfogadom, hiába esik rosszul. Pl a Coming Out-os bejegyzésemben elnyomtam gyorsírás következményében a AIDS szót, az I helyet véletlen L-et nyomtam, szerintem erre értette igazából a Nina nevű kommentelő, hogy gáz a helyesírásom, meg talán akkoriban még nem is figyeltem annyira rá, de már ezen próbálok változtatni, mármint a helyesírásomon és a fogalmazásomon is. Azt is írta, hogy nem tetszik neki az írásom. Rosszul esett igen, de nem felelhetek meg mindenben mindenkinek. (A kommentet amúgy kitörölte, csak az email értesítésből tudtam meg, hogy mit írt.)
Hogyan fér össze benned ez a sötét kultúra a pozitív gondolkodással? Ez valamilyen trauma hatása?
Igen, mondhatni trauma hatása mindkettő és összefügg. Általános iskolában volt egy nagyon depresszív korszakom, ennek köze volt ahhoz, hogy rá találtam, vagy inkább rám talált a goth szubkultúra. Ahogy bekerültem a középiskolában, megismertem a gurumat is. ("Magdinéni")
A kettő tulajdonképpen kéz a kézben jár. Mégpedig úgy, hogy bár sötét, elvont, zord, néha már-már gyászos hangulatú, de valakinek ezek a dolgok lehetnek pozitívak is. Az hogy szeretjük a sötétebb dolgokat egyáltalán nem azt jelenti, hogy depressziósak vagyunk, vagy éppen mizantrópok. Látni kell a felszín mögé is. Lehet valaki sötét szubkultúrát követő egyén, de mellette élet vidám is. A goth szubkultúra számomra megtanítja azt, hogy próbáljuk meg más perspektívából szemlélni a világot. Mivel nagyon jól tudjuk milyen érzés "kitaszítottnak" lenni, ezért éppen hogy nálunk úgy mondd alappillér az olyan érték képviselése (persze akadnak kivételek, mint ahogy minden szubkultúrában is), ami az elfogadást, megértést, toleranciát létesíti előnyben. Ilyen értelemben teljesen összeegyeztethető a goth szubkultúra és a pozitív gondolkodás. Az már megint más kérdés, hogy a mantrázás, az indiai-filozófia mennyire nem összeegyeztethető, és igazából nem is próbálom összehozni őket. Próbáltam, nem megy. Elfogadom, hogy mind a kettő az én lényem, részem. És ez így van jól. A szubkultúrában haza találtam, a mantrázásban meg folyamatosan utazom a spirituális énem kiteljesedése felé. Nekem így jó és ez vagyok én. Azért, mert gothnak vallom magamat nem fogom meghazudtolni és letagadni a másik oldalamat sem.
Mi volt a legjobb és a legrosszabb élményed az eddigi életedben?
A legjobb élményeim talán a koncertek voltak, ahova életem során eddig eljutottam. Legjobb élmények közé tartozik az is, hogy Szóráth mamámmal gyakran mentünk színházba, amikor 7 évesen először elvitt a Dzsungel Könyvére, akkor annyira magával ragadott a színház hangulata, hogy sokkal szívesebben megyek színházba, mint moziba.
A legrosszabb élményeim közé tartozik, hogy általános iskolában sokat bántottak. Leginkább a fiú osztálytársaim, hiába bocsájtottam meg, hiába nem haragszom már rájuk és talán még hálás is vagyok nekik, de lehet ezek miatt a traumák miatt van az, hogy félek egy kapcsolattól, azaz félek a fiúktól.
Jobban megértenek az emberek, amióta blogot írsz? Sokan félreismernek?
Hogy jobban megértenek-e? Erre nem igazán tudok válaszolni. Van, aki talán igen és nem csak a felszínt látja belőlem, a blogomból. De vannak olyanok is, akikre ez nagyon nem jellemző. Néha még én sem értem magamat, nem is várhatom el így azt, hogy mások is megértsenek. Főleg amilyen paradox személyiség vagyok. Szerintem igen, sokan félreismernek. Legfőképp azok, akik nem ismernek és csak a felszínt látják.
Mit kezdesz a negatív visszajelzésekkel és a félreértésekkel?
Rosszul viselem nagyon, de csak azt amikor nem segítőszándékkal illetnek negatív kritikákkal. Amúgy elfogadom, hiába esik rosszul. Pl a Coming Out-os bejegyzésemben elnyomtam gyorsírás következményében a AIDS szót, az I helyet véletlen L-et nyomtam, szerintem erre értette igazából a Nina nevű kommentelő, hogy gáz a helyesírásom, meg talán akkoriban még nem is figyeltem annyira rá, de már ezen próbálok változtatni, mármint a helyesírásomon és a fogalmazásomon is. Azt is írta, hogy nem tetszik neki az írásom. Rosszul esett igen, de nem felelhetek meg mindenben mindenkinek. (A kommentet amúgy kitörölte, csak az email értesítésből tudtam meg, hogy mit írt.)
Miért jelentkeztél a Boldogságprogramba?
Hát erre egyértelmű a válasz, nem? Hogy boldog legyek. Na jó, azt azért el kell mondanom, hogy amikor jelentkeztem a boldogságprogramban már boldog voltam. Illetve olyan boldogságfokozó technikákat tanultunk ott, amire én már rájöttem és csináltam, gyakoroltam vagy magamtól, vagy a "tanárnőm" által már megtanulhattam. Mikor csatlakoztam már pár éve elindultam egy pozitívabb életszemlélet útján és úgy voltam vele, hogy nekem erre programra szükségem van, mert talán többet is fogok tudni másoknak, ha én magam is még boldogabbá válok. Nem bántam meg, hogy csatlakoztam mert csodálatos embereket ismertem meg és sok szeretet-megmozdulást csináltunk és fogunk még csinálni. Mert hisszük, hogy minden emberrel jobb ez a világ!
Melyik a kedvenc nem dark/goth blogod?
Gáz lenne azt mondani, hogy a "gurum" azaz a nem tanárnő tanárnőm blogja. (Mert hivatalosan sosem volt tanár)
Mit jelent neked, hogy a nap bloggere lehetsz?
Egy lehetőség, hogy talán jobban megismerjenek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése