Wikka gondolatai

Forrás Hamarosan érkezem  kihívás újabb állomásával, ami szerintem senkinek sem lesz újdonság, hogy a perkygoth lesz az. Nos, ezzel a bandával pont, hogy ezáltal ismerkedtem meg és nagyon rájuk vagyok függve. Igen, ciki vagy nem ciki de eddig sosem mélyedtem el abban, hogy a perkygoth-hoz milyen zene is illik. Illetve eddig is hallgattam egy-két olyan zenét, csak hát nem éppen tudatosan. A zenekar 2005-ben alakult. Mint jól tudjuk már, a Skandináv országok elég jók és kiemelkedően teljesítenek, ha zenéről van szó. Ez alól ez a banda sem kivétel, ők Svédországból származnak. Bár átment néhány tagváltáson egy állandó azért maradt, mégpedig az alapító Anders Hagström.Yasmine Uhlin 2008-ig működött együtt az Ashbury Heights-el, Kari Berg pedig 2010-ig. A két tag csere után a banda 2010-ben feloszlott a sok vita és nézeteltérés miatt, majd később 2013-ban újra összeálltak, immáron  a harmadik énekesnővel Tea F. Thimé-vel. Zeneileg elektronikus besorolást kapott, de némelyik számukban erőtel

"A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben." Ez az idézet Oravecz Nórától származik, ami manapság nagy felháborodást keltett, amiért általános iskolai alsó-osztályos tankönyvben jelent meg. Mennyire bűnös dolog gyerekeket valami másra is tanítani? Ami a hétköznapi életben még fontos lehet, bár főleg felnőtt fejjel. Ez szintén olyan dolog, mikor kisgyerekeknek adják fel kötelezőolvasmányként Exupéry-től  A kis herceget. Lehet, hogy most még nem értik meg. De később, idősebb fejjel sokkal többre fogják értékelni. Talán a valódi probléma ott kezdődik, hogy félreértelmezik. Ennyi erővel Bagdi Emőkét, Louise L Hay-t, Müller Pétert, Szepes Máriát, Popper Pétert is lenézhetnék vagy Lao Che-t vagy akár Rousseau-t is. Itt nem arról van szó, hogy megszabják hogyan élj. Csak egy lehetőséget kínálnak, amivel szabad akaratodból dönthetsz úgy, hogy élsz e vele, vagy nem. Ami biztos, mindannyian saját tapasztalatból beszélnek. Mert miért próbálna valaki megértetni, megmagyará

Forrás Néha elveszítjük a fejünket. Megbántunk másokat, olyan embereket is, akik valójában nagyon fontosak nekünk. Állítólag az emberek alaptulajdonságai nem változnak, de ha törekedünk rá, akkor talán mégis. El kell engedni a múltat, múlttá válni. Ezért sem szabad ostorozni saját magunkat a múltban elkövetett hibáinkért. Ha a megsértetteknek sikerült továbblépniük, ha már úgy sem haragszanak és elengedték a múltat, vagy éppen tudják hogy milyenek vagyunk és ez a rossz tulajdonságunk, amin uralkodni nem igazán tudunk, akkor TE miért nem tudsz tovább lépni? Hidd el, nem vagy rossz ember! Értékes vagy, szerethető és a legfontosabb, mersz bocsánatot kérni!!! Ami egy hatalmas erény, főleg ebben a mai világban. Bár sokkal jobb lenne úgy élni, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, amiért bocsánatot kell kérnünk a későbbiekben. Mivel tudod, hogy milyen érzés az, mikor másokat megbántasz. Ezért te is tudod nagyon jól, hogy tudni kell megbocsájtani. Engedd el, légy erős és szárnyalj a békében! Lé

Tegnap anyukámmal és a nővérével temetőben jártunk. A debreceni temetőről szerettem volna én is egy téli fotósorozatot csinálni, csak hát nem is volt olyan telünk, ami ideális lett volna. Így készítettem néhány képet a tavaszi tündöklésében. A temető 1932-ben épült és abban az évben július 15.-én nyitotta meg kapuit. Az ország egyik legszebb temetői közé tartozik. A második főbejárata. Ahogy belépünk a kapun, szemben találhatjuk a krematórium, ravatalozó épületét. A középen lévő ravatalozó a legnagyobb. Ami  még érdekesség, hogy kicsit parkosabb részei is vannak a temetőnek, így szintén közvetlen a bejárat utána a ravatalozóval szemben található egy tükörtó. Egy kép az egész krematóriumról, anyum nővére és anyum sétálnak előttem. A bejárat jobb oldal elején vannak a gazdagabbak, jómódú és hírességek eltemetve. Található állatorvosok, lelkészek, írók-költők sírja is. Csokonai síremléke nem a debreceni köztemetőben van elhelyezve, hanem a Dorottya utcán, ami nagyon messze van a köztemető

Mert mindenkinek lejár egyszer a földi ideje. Hogy hová jutunk utána? Senki sem tudja. A halál tabu. Többnyire nem beszélünk róla, ez a nem beszélés viszont oda vezethet, hogy egyre nehezebb lesz elfogadni és megérteni a tényt, hogy "mind el kell menjünk, nincsen magyarázat". Csakhogy a Bonanza Banzai-tól is idézgessek picit. Talán ezért is lehet nehezen feldolgozni a gyászt. Főleg, hogyha valaki nagyon közelről találkozik vele. Milyen érzés lehet? Mi játszódik le a testben? Látunk-e egyáltalán valakit, aki megfogja a kezünket és tovább vezérel?  Van lélek? Van élet a halál után? Vagy talán nem is ez a valódi kérdés, hanem hogy van élet a halál előtt? Ha van az milyen élet? Azt mondják semmi sem biztos, csak a halál. Hiszen a születés sem biztos, mert van halva-születés is. Mi a lét valódi értelme? Van egyáltalán neki? Vagy csak élünk és egyszer csak vége. Talán nem is élünk és egyszer csak vége. Eddig a Dir En Grey- Ain't Afraid to die című száma volt az, ami segített fe

Az egyik bloggertársnőm már írt egy hasonló bejegyzést, amit itt olvashattok el. Nem akarom lekoppintani az írását, de úgy gondoltam, hogy ez tényleg egy olyan téma, amiről nem szabad hallgatni. Így mivel én is éltem át hasonlókat, muszáj beszélnünk róla. Szóval ez egy nagyon személyes hangvételű poszt lesz. Talán a nap bloggere-s bejegyzésemben írtam arról, hogy az iskolai bántalmazások engem sem kerültek el és bár megbocsájtottam, nem haragszom rájuk és talán hálás is vagyok nekik, mégis lehet hogy a lelki trauma annyira mély nyomott hagyott bennem, hogy emiatt félek a fiúktól. Igen, ez így van. Nem tudom jól kezelni, hogyha egy fiú nagyon kedves velem, mert nem ehhez szoktam hozzá. Talán ezért is állnak távol tőlem a romantikus dolgok. Sajnos kicsi korban a gyerekek belesem tudnak gondolni, hogy amit másoknak adnak mennyire maradandó sérülést okozhatnak. A legtöbb gyerek - nem csak gyerek, hanem felnőtt is - fél attól, amit nem ismer. Fél, mert nem is akarja megismerni. Így amit ne