2016. július 30., szombat

Dönthetsz arról, hogy mit teszel, hogyan vélekedsz.

Nagyon sokszor hallottam arról, hogy elvileg kérnünk kell a segítséget és megkapjuk. Bár ebben a jelenlegi világban - és talán a múltszázadban is - nem könnyű segítséget kérni másoktól, vagy éppen elfogadni a segítséget. (Saját tapasztalatból tudom, de egy nap úgy döntöttem, hogy elfogadom a segítséget és ha végképp nem megy egyedül megpróbálok segítséget kérni. Nekem nem mindig egyszerű végig mennem egy zebrán, felszállni egy buszra, ha nem megy muszáj segítséget kérnem. Nem jó úgy élni, hogy mindig másokra vagyunk utalva, hogy egyedül nem mindenben tudunk boldogulni jelenleg (mert minden csak egy állapot) ), bár igazából itt most nem is konkrétan erről akartam írni, ez csak egy kis kitekintés volt.

Karmikus adósság. Lehet jó, vagy lehet rossz. Persze, aki hisz ebben. Megmondom őszintén én nem igazán, abban hiszek valamennyire, hogy amit adsz, azt kapsz vissza, de abban hogy az előző életünkben elkövetett dolgok miatt most vezekelünk, nem hiszek. Viszont nem vetem meg azokat, akik hisznek benne. Sok ember él az utcán, aki oda mert menni kéregetni, kérni többségében kap segítséget. Aki nem kér nem kap? Szerintem ez nem így működik. Kell lennie egy lelkiismeretnek, ami megszólal, hogy adj. De aki hisz a karmikus dologban úgy áll hozzá, hogy ez az ő karmája, ha nem kéri a segítséget nem kell neki adni. Mert ugyebár nem lehet mindenkit megmenteni. Nem lehet, ez így igaz.

Viszont bármelyik pillanatban eldöntheted, hogy hogyan vélekedsz egy adott dologról. Adsz, sajnálod őket, vagy elfogadod és figyelmen kívül hagyod. Ha esetleg valakinek tényleg az a karmája, hogy az utcán éljen, emberek vagyunk ami valamilyen szinten azt jelenti felelősséget kéne vállalnunk egymásért, segíteni kéne, adni, ha kérik, ha nem. A ha jót cselekszel úgyis vissza kapod, talán később, és nem azonnal. De ha szükséged lesz rá megérkezik hozzád. Akkor már mi is hozzá teszünk ehhez a karmához valamit, nem? Ha a szíved szakad meg azokért az emberekért, akkor az is negatív érzelem, ha segítesz nekik pozitív cselekedetet hajtasz végre, de a negatív ott marad. Hiszen dönthetsz. A sajnálat helyet érezhetsz egy másik érzelmet, ami pozitív. Ne menjen át az egész cselekedet szentimentalizmusba. Tudom, én is teljesen sokszor átéltem. De volt olyan, mikor teljesen jó kedvel sétáltam a főtéren és egyszer láttam egy idősebb nőt, aki kukázott. Igen, az első gondolatom az volt, hogy ez nagyon szomorú. A másik meg csak annyi, hogy mosolyogva, vidáman a kezébe nyújtottam az egyik szendvicsemet és jó étvágyat kívántam neki! Szerintem a legtöbben nem szeretik, hogyha sajnálják őket. Mert én sem szeretem. Nem sajnálattal kéne egymáshoz viszonyulnunk, hanem szeretettel. Azért vagyunk, hogy segítsünk egymásnak, egymáson. Ha kérik, ha nem. Bár tudom, nem lehet mindenkit megmenteni, főleg hogyha van, aki nem is akarja, hogy megmentsék. De ahol tudunk ott segítenünk kell. Dönthetsz arról, hogy hogyan éled meg a pillanatot. Szomorúan, vagy elfogadóan. Szeretetteljesen, vagy dühösen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Követők

Translate