2016. július 2., szombat

Helyezd magadat előtérbe!

Sokan úgy vélik, hogyha magukat is előtérbe helyeznék, önzővé válnának. Nagyon sok ismerősöm segítőkész, és hajlandó az idejét és energiáját másoknak adni. Szerintem ez egy igazán nemes cselekedet, ha valaki tényleg ennyire odaadó. Viszont nem szabad elfelejteni azt, hogy van saját életünk is.
Ami ugyan olyan fontos, mint bárki másé. Az emberek hajlamosak beleesni abba a hibába, hogy  nem foglalkoznak eleget magukkal. Szerintem minden út elsősorban önmagunkon átvezet.
Amolyan körforgásként. Csodálatos dolog másoknak segíteni, boldoggá tesz. Tudom, mert tapasztaltam. Ha nincs semmid, amit másoknak adhatsz ajándékozz ölelést! Az ölelés egy olyan dolog, ami  mind a két félt gyógyítani tudja.
Forrás:
Nem leszel önző azért, hogyha úgy döntesz most egy kicsit szeretnél magaddal is foglalkozni, mint ahogyan egoistává sem válsz, ha szereted magadat és van önbizalmad. Ezek téves fogalmak. Sőt, szerintem egy héten minimum 2 napot be kéne iktatni,  - ha nem többet - amikor tényleg minden önzőség mentesen magunkra is gondolunk, nem csak másokra. Foglalkozz olyan dolgokkal, amit szeretsz, amire nem mindig van időd. Olvass, fejlődj, dolgozz magadon. Nem árt néha, ha megtanulsz NEM-et mondani bizonyos dolgokra, velem régen az volt a baj, hogy sosem tudtam  nemet mondani, meg is sínylődtem miatta rendesen, de ma már szerencsére ez a dolog változott, mert rájöttem, hogy néha magamra is gondolnom kell, nem csak másokra. Eljött a Te időd is, nevezzük ezt az ÉN IDŐM-nek.  Folyamatosan tanulsz és tapasztalsz.
Az ÉN IDŐM-ben lehetőség adódik arra, hogy végig gondoljuk az életünket, a céljainkat, a magunkhoz és másokhoz való viszonyunkat. Lehetőség adódik megtalálni, felfedezni a saját értékeinket és azokra összpontosítani,  megbocsájtani, másoknak és magunknak egyaránt. Hidd el, hogy kijár neked és megérdemled. Ne vállald túl magad, tudd hogy mennyit bírsz el és haladj kis lépésekben.

Ajándékozz magadnak szeretetet! 

2 megjegyzés:

  1. Igen ebbe a csapdába hamar bele estem, mivel anyámtól elvárt volt, hogy mindig ilyen legyek, így is nevelt. Mindenkinek segítőkész, ha szólnak azonnal menjek és tisztelet tudóan segítsek. Legfőképp maga miatt épített meg ilyennek. Ma már belátom, hogy igazad van. És azzal töltöm minden napom, amivel épp akarom. Azért, mert egyszer élünk, minden napot egyszer élünk meg, mint hogy egyszer lesz az ember 25 éves, ahogy 30 is. Az akkori telet és nyarat úgy kell megélni, mintha az lenne az első és utolsó is egyben. Épp ezért ha nincs kedvem / erőm és időm illetve, ha úgy gondolom, a másik nem érdemli meg, hogy ezekből kapjon és még segítsek is, nem fogok. NEMET MONDOK. Amire persze azonnal az a válasz, hogy "de miért?!"
    Tudod könnyen megszokja a környezet. hogy ha valaki ennyire önfeláldozó. De ha abba hagyja, ha felmond ebből az állásból, máris bombázzák a kérdésekkel, hogy miért, meg minek, egyszerűen magyarázatot és JÓ indokot várnak a nem várt viselkedésre. A Nem-re. Ez manapság idegesít. Csak az nyugtat meg, hogy bármi is legyen, most már úgy élek minden napot ahogy akarok.
    És ennél szabadabb, felemelőbb érzés ritkán adódik. (:

    VálaszTörlés
  2. Persze, ezt teljesen megértem. Nem könnyű, főleg hogyha így nevelik az embereket, de szerintem az van hog sokan ezt is félreértelmezik, mint ahogy mást is. Nem arról van szó, hogy felhagyunk a másokon való segítést, hanem inkább mérlegre helyezzük és ha olyan, akkor nemet mondunk rá. Meg fontos, hogy sajátmagunkat is érvényesülni hagyjuk, illetve figyeljünk magunkra is. :)

    VálaszTörlés

Követők

Translate