Wikka gondolatai

Forrás Mikor a tv-ben reklámozni kezdték a nagy Aréna koncertjét az Adiemus kórussal, akkor lettem rá figyelmes. Az Adiemus kórust, illetve Karl Jenkins-t nagyon régóta szeretem és egyben csodálom is. Így nagyon szerettem volna elmenni a koncertjére, de sajnos nem volt rá alkalmam. Na, de hátha lesz még ilyen alkalom, remélem. Azelőtt én még csak nem is hallottam a Havasi Symphonic-ról se semmiféle Havasi Balázsról. Ami valljuk be, elég gáz. Hiszen az egyik legnagyobb sikereket elért kórtárs zeneszerzőnkről van szó. Amikor a tv-ben adták azt a bizonyos reklámot én még azt sem vágtam, hogy egyáltalán magyar. Látjátok, még egy ok szól amellett, hogy büszkén vállaljuk a magyarságunkat, mert ő is a miénk!  Mondhatnám, hogy "véletlen" találtam rá, hiszen a reklámban amúgy is az Adiemus érdekelt leginkább és ennyi. Nos, a "véletlen" mégis úgy hozta, hogy nekem ezt a csodát meg kell ismernem. Mást hallgattam éppen a Youtube-on. Már nem is emlékszem, hogy pontosan micsodát

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevezetű Facebookos csoportban tegnap én voltam a nap bloggere. A kapott kérdésekre a választ most megválaszolom. Hogyan fér össze benned ez a sötét kultúra a pozitív gondolkodással? Ez valamilyen trauma hatása? Igen, mondhatni trauma hatása mindkettő és összefügg. Általános iskolában volt egy nagyon depresszív korszakom, ennek köze volt ahhoz, hogy rá találtam, vagy inkább rám talált a goth szubkultúra. Ahogy bekerültem a középiskolában, megismertem a gurumat is. ("Magdinéni") A  kettő tulajdonképpen kéz a kézben jár. Mégpedig úgy, hogy bár sötét, elvont, zord, néha már-már gyászos hangulatú, de valakinek ezek a dolgok lehetnek pozitívak is. Az hogy szeretjük a sötétebb dolgokat egyáltalán nem azt jelenti, hogy depressziósak vagyunk, vagy éppen mizantrópok. Látni kell a felszín mögé is. Lehet valaki sötét szubkultúrát követő egyén, de mellette élet vidám is. A goth szubkultúra számomra megtanítja azt, hogy próbáljuk meg más perspe