Wikka gondolatai

Tudom, hogy most szombat van és azt is tudom, hogy kimaradt a csütörtök a  péntek és ergo a szombat is. Pótolni fogom őket, nyugi. Csak ma voltam turizni és új gyöngyszemre bukkantam egy fűző személyében és felavattam a kihívás folytatásával együtt. :) Annie írt egy gyönyörű összefoglalót - én sosem tudnék ilyen szépen írni róla - itt megleshetitek . Ahogy Annie is írta tényleg  a legtöbben ezzel a fajta goth stílussal ismerkednek meg hamarabb. A kívülálló személyek gyakran vonhatnak le itt is téves következtetéseket, mégpedig azért, mert többnyire úgy vélik, hogy oda vágyódnak vissza. Pedig nem. Régebben talán én is így voltam vele, de rájöttem hogy minden korszaknak - amiért rajongok -  vannak hátulütői. Egyszer régen ki lehetett tölteni egy kérdőívet a goth szubkultúrával kapcsolatosan és volt egy olyan kérdés, hogy "szerinted a goth lányok miért hordanak fűzőt?" Nos, szerintem pont azért, hogy kimutassák a korszak értékei iránti tiszteletet. Hiszen ezekben az i...

Szóval a vége nem lett nagyon tökéletes és nem tudom, hogy miért. Levágta a gép, pedig körbe is fordultam, hogy lehessen jól látni mind két irányból, de végül is raktam be képet. Azzal hátha nem olyan gáz.

forrás: Megihletődtem. "És itt van. itt  az ősz, itt van újra Mit is mondhatnék én róla? Szépek a színek, szépek a fák Szép a természet, gyönyörű a táj. Kellemesen fúj, fúj a lágy szél, De még a napfény is néha késve, de ide ér." Szeretem az őszt, az ősznél jobban talán még a tavasz az, amit szeretek. Majdnem hasonló az idő járás, csak éppen az ősz valami végét és valami kezdetét jelenti. A tavasz meg hát szintén, csak fordított megközelítésből. Azért belegondolva jó helyre születtünk, mert itt (jobb esetben) mind a négy évszak megtalálható, amikben nagyon szép sok jó dolog van. Minden évszakot szeretek és valójában elég fura, hogy minden évszakhoz tudok kapcsolni egy külön kort, valamiért az jut róla az eszembe. /////// Így a nyár, amit szintén nagyon szeretek, ha nincs nagyon meleg, de egy erdősebb területen sok árnyékkal nagyon jól érzem magam a Viktoriánus korszakot juttatja eszembe. Bár ez lehet a piknikek miatt jön elő, meg a goth találkozós események miatt. Az őszt val...

Emlékezzünk a halálra, de hogyan? Őseinknek,- ha lehet így fogalmazni - volt egy érdekes módszerük rá. Bár leginkább a 19. század vége fele és a 20. század elején volt elterjedt a halott fotózás. Legelőször egy horror filmben láttam Post Mortem képeket, talán a Másvilág című filmben és akkor kezdett el érdekelni ez a különös, nem hétköznapi szokás. Lehet néhány embert sokkolni fog, de valamiért én a művészetet látom ezekben a képekben. A Viktoriánus korszakban gyakori volt a Tuberkulózis megbetegedések száma és ezáltal a TBC okozta halálozások aránya, ezzel egy időben szintén gyakori volt -talán a nem megfelelő orvosi ellátás miatt - a gyermekhalálozás. Ekkor még a dagerrotípia kezdeti fázisban volt, nem tudták megörökíteni a pillanatokat, és a szeretteiket. Kicsivel később ez a helyzet változásnak indult és elterjedt az új hagyomány, fotózkodni az elhunytakkal. Manapság, ha ilyenekről hallunk megborzongunk tőle, pedig ez akkoriban teljesen normálisnak, elfogadottnak számított. Másképp...