Wikka gondolatai

A Boldogságprogram következő témája az apró örömök hónapja lesz. Talán ez volt az egyik kedvencem tavaly is a hála, a megbocsátás és a boldogító jó cselekedetek mellet. Sajnos mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy csak akkor kezdünk el értékelni valamit, amikor már elveszítettük azt. Ezt a napokban tapasztaltam meg igazán. Nagyon fájt mindkét szemem és hirtelen belegondoltam, hogy milyen szerencsés is vagyok, hogy van látásom. Szörnyű lehet úgy élni, hogy valaki nem láthatja a világban létrejövő csodákat. Mégis van olyan ismerősöm, aki nem hagyja, hogy ez a "probléma" legyűrje őt és így is tud ÉLNI. Ez azért csodálatra méltó. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy mindenért hálát kell adnunk, amink van. Ezt egy kedves ex "tanárnőmtől" már megtanultam. Még akkor is, ha néha borús felhők gyülekeznek körénk, amitől nem láthatjuk a napot. Szintén személyes tapasztalat. Adjunk hálát, hogy van hallásunk és hallhatjuk a csiripelő madarakat, amik a tavaszt hozzák el nekün

Bevallom, a Bájoló magazin egyik bejegyzése juttatta eszembe, hogy én is írhatnék egy kis zenei áttekintéses bejegyzést. Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem mondhatom el magamról, hogy a rock zenén nőttem volna fel, eléggé vegyes zenei ízlésem volt és konkrétan nehezen is tudok vissza emlékezni, hogy miket is hallgattam addig, amíg nem ismertem a metál és rock zenéket. No mindegy, megpróbálom feleleveníteni. Óvoda és általános iskola 3. osztálya (1995 - 2000):   Szerintem mint sok mindenkinek, akinek volt igazi gyerekkora az biztos hogy ilyen kis pici korában hallgatott Hupikék Törpikéket. Nem, nem a mesére gondolok, hanem az együttesre. Általában ugye 80-90-es évek zenéit dolgozták fel gyerekeknek való verzióba. Nagyon szerettem őket, de néha nosztalgiaként előszoktam venni, hála a Youtube-nak. Szintén még kisiskolás koromban toppant be a köztudatba a Bubble Gum együttes. Sosem felejtem el, nővéremmel közösen kaptunk karácsonyra anyuéktól egy Bubble Gum kazettát. Szó szerin

Murakami Haruki 2002-ben írt könyve izgalmas olvasmány lehet mások számára is, elvont, filozofikus gondolatokat fogalmaz meg. Eleinte nagyon nehezen értelmező, mivel két szálon fut a történet, de idővel az összekuszált szálakat könnyen meglehet érteni, bár lehet csak nekem ment nehezen, más lehet egyből rájön, hogy ez most hogy is van. Két különböző korú férfi élettörténetét ismerhetjük meg, az egyik egy 15 éves fiatal fiú Tamura Kafka, aki elszökik otthonról, a másik egy idős értelmi fogyatékos bácsika Nakata úr, aki ért a macskák nyelvén és a környékén élő emberek elveszett macskái után kutat, hogy ebből a kis pénzből kiegészítse a szociális juttatást, amit kap az államtól. A fejezetek váltakozva mutatják meg a két főhős történetét, ezért páratlan és páros fejezetekre oszlanak. Tamura Kafkát egy " Varjúnak" nevezett ifjú biztatja, hogy szökjön  meg, a varjú azonban nem öltött fizikai különálló testet, talán úgy kell értelmezni, mint egy metaforát. Kafka belső hangja, más

Forrás A Sajnosbatár együttes még a 90-es években alakult, szerencsére a mai napig fennmaradó együttesről van szó, vannak koncertjeik is. Még régebben egyetlen egy számot ismertem tőlük, de azt mondhatni rongyosra hallgattam. Ez a szám Ady Endre egyik verse volt megzenésítve a "Sírni sírni sírni". Annyira magával ragadt a versnek/dalnak az egész gyászos hangulata, hogy az egyik legkedvencebb Ady versem is lett egyben. Most a "véletlen" folyamán újra elővettem ezt a bandát  és jelentős fejlődéseken mentek keresztül. A kezdetek kezdetén még amikor nem rendelkeztek saját számokkal verseket zenésítettek meg olyan hírességektől mint, ahogy fentebb is említettem már Ady Endrétől , de mellette még Szergej Jeszenyin és Nagy László verseik is teret kaptak. A jellemfejlődésük onnan is látszik, hogy  a nevük a karrierjük elején Sajnos Batár volt. Tudom, nem sok változás. De azért még is jelentős, hiszen itt még ők is jóval fiatalabbak voltak, mint most. Szóval már a

Kár is lenne tagadni, hogy az MGC által ismertem meg. Sok adatlapban fel volt tüntetve kedvencek között és kíváncsivá tett. Bár Emilie Autumn-t is hasonlóan ismertem meg igazából. Nővérem ha jól emlékszem pont a Sopor-ra használta azt a kifejezést, hogy "temetőzene." Forrás Még középsuliban az egyik énekóra alkalmával lehetett beszámolókat készíteni a kedvenceinkről. Naná, hogy a Sopor Aeternus-t választottam a különleges, nemhétköznapi stílusa miatt. Szerettem volna valami olyat bemutatni, ami még  tanárnőnek is különlegesség lehet. Ami a legjobb volt amellett, hogy ötöst kaptam a dolgozatomra az, hogy még a tanárnőnek is tetszett.  Anna Varney többnyire olyan dolgokat dolgoz fel a dalaiban, amikről leginkább nem is szokás beszélni és a misztikus lények is megjelennek. Melankolikusabb, szomorkás hangulatú, szól az életfájdalmáról. Nem csoda, hogy sosem ad koncertet, mert annyi fájdalmat a színpadra vinni szinte lehetetlen is lenne. Viszont, lényegében számomra az ő dalai amo

A Nox Arcana-t még középiskolás koromban, 9.-10.-ben ismertem meg. Már akkor is nagyon magával ragadott az egész kis sötét horrorisztikus már-már horrorfilmbe illő világa. Csodaszép és különleges a hangszerezése, egyben misztikus és elgondolkodtató. Nagyon szeretem. Ami a legjobb, hogy anyukámnak is tetszik, amúgy is horror fanatikusak vagyunk együtt.. 1. Carol of the bells Ezt még tavaly ismertem meg, de egyértelmű hogy ez áll az első helyen. Anyukámnak is mutattam idén és állandóan ezt hallgatja. Amit tudni kell az az, hogy a "reszkessetek betörők"-ben hallottam először ezt a kórusdalt és addig addig kerestem, amíg meg nem találtam és ami még jobb, hogy ez van "dark-os" verzióban is a Nox Arcana által. 2. A Dream within a dream Talán ez volt az első szám, amit hallottam és megfogott. Ha jól tudom ez a szám Poenak az "Álom az álomban" című versét dolgozza fel. (Kedvenc vers) 3. Veni Veni Emmanuel Erre szintén tavaly decemberben találtam rá, akkor ismertem

Forrás A legtöbben azt hiszik, hogy aki eme elhivatottság mellet dönt az leginkább azért teszi, mert mélyen vallásos és mindent megtenne azért, hogy az Urat  és Jézust szolgálja. Itt most nem az egyházról szeretnék írni, mindenkinek megvan a véleménye róla meg a különböző dogmatikus szervezetekről. Bagdi Bella az egyik debreceni "Lélekben Hozzád Emelkedem" koncertjén elmesélte, hogy volt amikor nem tudott dönteni a sorsát illetően és azon vacillált, hogy színésznő legyen-e vagy apáca. Azt is elmesélte, hogy neki Teréz anya az egyik példaképe és még fiatal korában olvasott róla egy könyvet, hogy miért is vonult zárdába. Egy nap ült a vonaton, nézett kifele az ablakon és egyszer csak valami megszólalt benne, szinte hívogatta egy hang, ami így szólt: "Teréz, légy apáca". Nos, Bell is sokat vonatozott fiatal korában, és hasonlóan ő is várt egy ilyen jelre, de az nem érkezett meg. Más jelet kapott, ami felnyitotta  a szemét arra, hogy  Istent máshogy is lehet szolgálni é

Amikor először kezdtem el ezt a kihívást, akkor ismertem meg úgy igazán, de már pár számot hallottam tőle, csak akkor nem tudtam ki az előadó. Csodálatos zeneszerző, sokféle stílusban alkot. Vannak keltás számai, relaxációs zenéi, melankolikusabb dalai, és elektronikusabb metál zenéi. 1. Prophecy Mintha egy másik világba repítene. Csodaszép. 2. Gleipnir Bámulatos, hogy milyen jó zenéket tud csinálni ez a fickó, annyira visszatudja adni a stílus jellemzőket. Nagyon átjön az az igazi pogány/folk zene hangulat. Imádom. 3. A Celtic Tale Ha kelta zenét hallgatom, vajon miért a tündérek jutnak először az eszembe? 4. Arch Rivals Bár a fantasy is hasonló hangulatot kelt bennem. Annyira meseszép. 5. Arashi Valamiért nagyon a tini japán mániás korszakomat juttatja eszembe. Bár még mindig nagyon rajongok azért az országért, kultúráért, zenéért és filmekért, de már csak kevés animét szeretek-

A Nevergreen-től nem sok számot ismerek, nem igazán fogott meg annyira, bár van egy-két jó száma (inkább hallgatok Gyöngyvért, őket nagyon szeretem.) Ha már ez a feladat megpróbálom teljesíteni és nem úgy, mint a VnV National-t. 1. Ó Fortuna A Carl Orff-féle Carmina Burana mindig is nagy kedvencem volt. Így tehát ez lett a "kedvenc" Nevergreen számom. 2. Frozen Lehet nekem csak a feldolgozásai tetszenek? Bár szerintem nem sok van. Madonna régebbi számait mindig nagyon szerettem. A frozen annyira nem régi, még is nagyon megfogott az a boszorkányos külső és sötét klip. 3. Sweet Dreams Még egy feldolgozás. De nem is a Marilyn Manson-os verzió volt az eredeti, gondolom ezt mindenki tudja. 4. Strangelove Ismét feldolgozás, gondoltátok volna? A Depech Mode-tól is pár számot ismerek/szeretek, ez is közöttük van. 5. A szerelemben nem hiszek. Legyen egy saját szám is.