Wikka gondolatai

Van egy közösség, ami 2007 - 2008 óta fontos részét képezi az életemnek. Gyakran hallottam azt idősebbektől, tinédzserként, hogy: "majd kinövöd." Igen, valóban? Hány ember kapta meg ugyan ezt? És mennyi van még mindig benne? A dark/ goth szubkultúra mindig fontos része lesz az életemnek, mégha nem is mindig leszek a legaktívabb tagja, de debrecenben sokszor volt már példa arra, hogy megpróbáljuk összekovácsolni a debreceni tagokat, érdeklődőket, szimpatizánsokat. Voltak régebben nagyon jó találkozóink, voltak kevésbé jók, amikor nem sok ember jött el, vagy éppen az egészségügyi megoldandó feladatom miatt éppen én nem tudtam részt venni. Azt tudni kell, hogy nálam a stressz is egy kiváltó ok és ilyenkor nyilván bennem is van egy kis stressz, mert ha otthon is érzem magam közöttük, mégis kicsit kilógok a sorból a túl nyílt, nyitott, vidám személyiségemmel (bár ezt lehet csak én érzem így, éljenek a perky/hippy vagy ahogy Blithe fogalmazott egyszer turmix gothok)  Sok sok szerve...

A Nordic Walking, a Mentes Szemmel Kooperatív Labor  és a Helyi Vállalkozók Támogató Közössége Egyesület szervezése által sikerült részt vennem a Nagyerdő Újjáélesztése környezetvédelmi programon. A Jövő Öko Nemzedéke (JÖN) Alapítvány is meghívást kapott, így Debrecenből hárman képviseltük a JÖN-t. A program célja a debreceni Nagyerdő újbóli felélesztése volt, hogy mi az, amit megtehetünk a Nagyerdő tisztasága, fenntartása érdekében. A debreceni Nagyerdő egy hatalmas természetvédelmi területnek számít, habár néha kicsit elkülönítik a parkosabb kialakítású Békás-tótól, viszont mind a Stadion területe, a Temető közötti zöldellő övezet, a Pallagi úti erdős részek és mind a Vidámpark, az Állatkert és a Botanikuskert  is hozzá tartoznak a Nagyerdő fogalmához. Elkülöníteni a csodás zöld övezeteket nincs értelme és nem is érdemes. Ez az egység alkotja a MI erdőnket, ami már jóval azelőtt is megvolt, hogy a Y vagy a Z generáció a világra jött volna. Az újjáélesztésen volt leh...

A hétvégén úgy alakult, hogy iszonyú gyomortájéki fájdalmat éreztem, ami levándorolt a jobb oldalamra is. Hétfőn a háziorvos hívott egy betegszállítót, hogy kizárjuk a vakbelet. Nos, bár az ultrahang nem mutatta ki, aznap mégis megműtöttek vakbélgyulladással. Hivatalos elnevezése szerint heveny féregnyúlvány gyulladás. Spontán műtét volt, nem így készültünk, eszünkbe se jutott a hálapénz gondolata. Viszont három idősebb hölggyel voltam egy kórterembe és beszélgettek róla. Mikor kicsiként csont kinövéssel műtöttek szüleim adtak "hálapénzt" az orvosnak. Viszont ez a mostani nagyon hirtelen jött, így nem is készültünk rá. Az egyetlen kérdés ami megfogalmazódott bennem az az, hogy mióta lett ilyen nagy divat a hálapénz? Az idős hölgyek arról beszélgettek, hogy mennyit érdemes adni, de volt olyan esettel is tapasztalatuk, amikor az orvos kijelentette, hogy kb 150 000 FT-ot kér el egy műtétért. A legtöbb esetben tényleg nem hálából adják oda a pénzt, az orvosnak, műtőorvosnak...

Olvastam egy cikket 10 debreceni zenekarról, és ez a kis csoda ált az első helyen. A cikket ide kattintva megtekinthetitek. És tényleg van élet a Tancsapdán túl, nem is akármilyen. Mikor belehallgattam a Perihelion-ba rögtön a Thy Catafalque jutott az eszembe, mint később kiderült nem volt véletlen. Forrás A zenekar 2001-ben alakult Neochrome néven és black/death metál kategóriában játszottak, ám a banda a  későbbiekben kicsi stílusváltáson ment keresztül, ami magával vonzotta a névváltoztatás jogát is. Így 2014-től már Perihelion néven kezdte meg pályafutását ( a legújabb albumuk után nevezték el magukat. (2012) ) Forrás Kezdetben angol nyelvű számokat játszottak és mikor átestek pár tagváltáson és a stílusuk is kicsit másabb vizekre evezett az anyanyelvet kezdték jobban előnyben részesíteni. Valójában nem tudnám bekategorizálni a stílusukat, de VHK elemek is felfedezhetőek a számaikba. ( Ma halottam a Vágtázó Halottkémekről is, az igazat megvallva a nevük ismerős v...

Tegnap koncerten jártam. Már hiányzott kicsit  a debreceni rockélet, régen egy barátnőmmel nagyon sok Rammlied (Rammstain tribute) koncertre jártunk, nagyon jók is voltak. Sajnos már páréve megszűnt és ezzel már mi sem igazán jártunk ilyen debreceni hazai koncertekre. Kaptam egy meghívást a Gate69 koncertre. Rákerestem a Youtube-on és megtetszett. Gondoltam elmegyek rá, bár a helyzet úgy hozta, hogy egyedül. Sosem koncerteztem még igazából egyedül, ennek a fő oka természetesen a rosszulléteim voltak, na jó. Volt egy Nyughatatlan koncert kb két éve, amire egyedül mentem el, két szám után rosszul is lettem... Gondoltam, hogy itt is benne lesz a pakliban, de aznap úgy viszonylag jól éreztem magamat, és úgy voltam vele, hogy csak elmegyek. Meg hát jeleztem is az eseményen, Daninak is, hogy ott leszek. A kikapcsolódás meg tényleg nem árt a sok mostanságért stressz miatt. A Gate69 tagjai közül, csak egy srácot ismertem (Ő hívott az eseményre is) a "hős", aki eljött a tavaly nyáron ...

Tegnap anyukámmal és a nővérével temetőben jártunk. A debreceni temetőről szerettem volna én is egy téli fotósorozatot csinálni, csak hát nem is volt olyan telünk, ami ideális lett volna. Így készítettem néhány képet a tavaszi tündöklésében. A temető 1932-ben épült és abban az évben július 15.-én nyitotta meg kapuit. Az ország egyik legszebb temetői közé tartozik. A második főbejárata. Ahogy belépünk a kapun, szemben találhatjuk a krematórium, ravatalozó épületét. A középen lévő ravatalozó a legnagyobb. Ami  még érdekesség, hogy kicsit parkosabb részei is vannak a temetőnek, így szintén közvetlen a bejárat utána a ravatalozóval szemben található egy tükörtó. Egy kép az egész krematóriumról, anyum nővére és anyum sétálnak előttem. A bejárat jobb oldal elején vannak a gazdagabbak, jómódú és hírességek eltemetve. Található állatorvosok, lelkészek, írók-költők sírja is. Csokonai síremléke nem a debreceni köztemetőben van elhelyezve, hanem a Dorottya utcán, ami nagyon messze van a közte...

Társasági ember vagyok, igénylem az embereket magam körül, a barátokat. De lassan úgy érzem, hogy mindenki "elfog hagyni". Miért? Mert ki mennek külföldre és én itt maradok, egyedül, barátok nélkül. Nem igazán vannak olyan barátaim, akik ne fontolgatnák az emigrációt. Bár az egyik barátnőm és párja tudom, visszajönnének majd. Vagy egy másik barátnőm, aki elsősorban Pestre költözik majd a barátjával... Lehet, hogy még távol van ez a helyzet és kicsit önző is vagyok emiatt, de minden ember az. Személyek miatt  maradni, ugyan is felesleges. Tudom, hogy  barátaim meg maradnak majd attól függetlenül, hogy elmennek a városból/országból. Már a történelem során is nagyon sokszor arra kényszerült az emberiség, hogy kivándoroljon a saját országából. Legfőképpen a háborúk borzalmai miatt "menekültek" (mint ahogyan ez most is jelen van kicsiny országunkban...) És vannak, akik a jobb remények miatt mennek el. Mint pl a barátok. Én szeretem a hazámat. Lehet, hogy  rendszer tényle...

Debrecen, az én városom. Itt nőttem fel és itt is születtem. Magyarországon Budapest és Miskolc között az egyik legnagyobb város, szokták úgy emlegetni, mint  "cívisváros" vagy a "Kálvinista Róma". 1848-49 és 1944-ben is Magyarország fővárosa volt.  Minden városnak, falunak, tanyának és községnek megvan a maga szépsége. A negatív és rossz dolgok mellet történnek pozitív és jó dolgok is. Fontos, hogy mit látunk meg, vagy épp mire fókuszálunk. Én szeretem a városomat, és nem biztos, hogy egyszer szeretném elhagyni őt. Debrecen címere Debrecen egy olyan város, ahol nagyon sok park és szökőkút van egymástól nem is olyan messze. Bár nem csináltam mindegyik szökőkútról képet, és igazából csak néhány helyet fotóztam le, amik számomra fontosak vagy sűrűn megfordulok ott. Mikor az egyik Budapesti ismerősöm lejött Debrecenbe meg is jegyezte, hogy ennyi szökőkutat ő még életében nem látott, mint amennyi itt van.. :) Bár elég sok mindent felújítottak mostanság.  Nekünk debrecen...