Wikka gondolatai

Vannak az életben olyan tabu témák, amikről nem szoktak beszélni, mert cikinek, tisztátalannak gondolják. Ilyen téma a női ciklus, a menstruáció is. Az őseink által öröklődik bennünk az a tudat, hogy a menstruáció fájdalmas, a nőknek szenvedniük kell. Holott, ez koránt sem kell, hogy így legyen.  Szeretek írni az ilyesfajta témákról, mert a tapasztalataimat úgy érzem, jó átadni másnak és hátha ő is máshogyan fog tekinteni az egész menstruációs ciklusra. Emelje fel a kezét az a nő, aki szeret menstruálni. "én, én én - jelentkezem." Viszont, ez koránt sem volt mindig így. Tinédzser éveimben mindig iszonyatosan fájdalmas görcsök kísértek végig egészen sokáig. Nem egyszer sírtam és üvöltöttem a fürdőszobában, hogy mennyire utálok nő lenni. Mondanom sem kell, hogy ezzel még jobban rontottam a helyzeten. Szerencsére mentőig sosem fajult a dolog, viszont borzalmasnak találtam ezt az időszakot és átoknak tekintettem. Az a baj, hogy valahol tudat alatt teljesen bevésődött az a tapaszt

Egyszer már értem el nagyon szép eredményeket, testem változásával kapcsolatosan. Most az élet újra kihívás elé állított ezügyben. Megosztom a történetemet. Olyan 2017-2018 tájékán kezdtem el edzeni, amikor tudatosítottam magamban, hogy nézek ki. Nagyon nem tetszett a látvány. Akkor vegetáriánis/vegán is voltam. Az étkezésemen semmit sem változtattam, csak testmozgással fogytam le. Az tudni kell, hogy a megoldandó feladatom miatt mindig felmentett voltam testnevelésből. Így számomra igen nagy kihívást jelentett, hogy rendszeresen az életem részévé tegyem az edzést.    Otthon kezdtem el edzeni, sajáttestsúlyos gyakorlatokkal és be iktattam a jógát. kb 3-4 év múlva annyira csinos voltam, hogy teljesen elégedett voltam a kinézetemmel.  De sajnos jött egy váratlan egészségügyi kihívás. Azt tudni kell, hogy 2021. December 17.én volt a polgári esküvőnk, és előtte egy hónappal én elkezdtem ketózni. Évekig vegetáriánus voltam nagyon hosszú ideig. Egészségügyi okok miatt döntöttem úgy, hogy kip

Egyszer egy idegen azt mondta nekem; "Azért vagyunk emberek, hogy segítsünk egymásnak." Ez a segítség bármilyen segítség lehet. Akár egy kedves, bíztató szó, akár egy támogató ölelés. Bármi, ami által az ember jobban érezheti magát.  Gondolom sokaknak ismerős Ákos klasszikus slágeréből az a mondat, " Adj hitet és elhiszem neked, hogy élni szebben is lehet..." pontosan erről van szó. Lehet valaki nem annyira erős lelkileg, hogy képes legyen magától hitet nyerni, de ha van mellette valaki, aki támogatja, bíztatja akkor képes lesz arra, hogy Ő maga is elhiggye, hogy képes rá. Ennyit jelent mások támogatása. Képzeljük el, hogyha egy olyan világban élnénk, ahol ez a támogatás egymás iránt abszolút megszűnne, milyen világot élnénk akkor? Senkinek nem lenne hite önmagában, és nem lenne hite másokban sem, gondolom nem ilyen világot szánnunk az utódainknak. A legtöbben azt szajkózzák, hogy a hitet önmagadban kell megtalálnod, saját magadat kell biztatnod,  ami részben teljes

 Az, hogy mit látsz meg a világban, az a Te döntésed. Persze ez nem azt jelenti, hogy a "rossz  nem is létezik", nem dugjuk a homokba a fejünket. Viszont nagyon fontos, hogy hogyan állsz a pénz kérdéséhez. Szereted a pénzt vagy megveted? Esetleg Bűntudatod támad, hogyha pénzt kapsz vagy magadra költöttél valamit, mert úgy érzed nem érdemled meg azt? Vegyük Górcső alá ezeket a dolgokat. Réges-régen a cserekereskedelem működött a világban, ami néhány szegényebb országrészben még valamilyen szinten jelen van, holott az évek múltával a fizető eszköz vette át a szerepét. Nyilván lépést kell tartani a modern technológiával kapcsolatban és használni kell az eszközt, amit többé-kevésbé munkával lehet megkeresni.  Az átlag emberek a munkásosztály közé tartoznak, ami magyarul azt jelenti, hogy nem veti fel őket a pénz, de az alapvető dolgokban mégsem szenvednek hiányt. Ezek eddig  reális képet festenek. De, itt jön a de.... Mivan akkor, ha nem az anyagi dolgok azok, amik hozzájárulhatn

 Nem nagyon csinálok már ilyeneket, de ezt most kifogom tölteni. 1. Mi volt az első momentum, amiből érezted, hogy Ő több lehet számodra, mint barát? A második randink alkalmával kaptam tőle egy Eiwaz rúnát, amit sajátkezüleg készített nekem. 2. Mi a ti szerelmetek kezdetének a dátuma? Én azt mondanám, hogy 2020. Május 3. Én voltam a születésnapi ajándéka, másodikán volt a szülinapja, harmadikán ismertünk meg egymást, de Május 13.án jöttünk össze három randi után. 3. Írd le megismerkedésetek történetét Amikor gyerekkek voltunk a szüleink egy baráti társaság voltak és valójában ismertük is egymást még a Tinderes megismerkedésűnk előtt is. Akkor 14 évesen anyukája elmondása szerint már szemet vetettem páromra, aki akkor kb 10 éves lehetett. És felnőttként egyszer találkoztunk személyesen, apukám legjobb barátja 50. születésnapi buliján.  De én akkor még exxel voltam, neki is volt barátnője, viszont nem beszélgettünk a bulin. Sokszor megpróbált oda jönni hozzzám köszönni, de mindenki elza

Elhatároztam, hogy ez az évem jobb lesz, mint a tavalyi. Így próbáltam beépíteni napi rutinokat az életemben, amik előre vissznek majd a céljeim felé.  Ma is egy ilyen nap volt, holott már néhány napja elég erős feszültség munkálkodik bennem és ma a hangulatingadozásom tetőfokára hágott. Ki tört belőlem a sírás! Persze ezt megelőzte a dühkitörés, ami által kényszercselekvésbe próbáltam menekülni az érzéseim elől (sorozat nézés) . Ironikus, mert Dr. David R . Hawkins - Elengedés c. könyvét olvasom. Amikor elöntött a sírás, rengeteg gondolat kavargot a fejemben, ezáltal rengeteg érzelem is dúlt bennem. Próbáltam feltenni magamnak a "miért" kérdés folyamatos ismétlését. Miért érzem azt, amit? Miért vágyamom mindarra, amire? Mi hasznom lenne belőle, hogyha úgy lenne, amit szeretnék? És így tovább... Eszembe jutott, hogy volt egy hasonló fejezet a könyvben, Vagyis, mi az a valódi érzelem, ami megbújik a többi mögött? A zokogásom valódi okai ezek voltak: Nem értem el semmit az élet