Wikka gondolatai

Az önszeretet és a megbocsátás egy soha véget nem érő téma. Sokszor kell róla beszélni, mert újra és újra feltörhet bennünk az az érzés, hogy nem vagyunk szerethetőek. Ennek oka leginkább a bűntudatra vezethető vissza, de a lényeg: Ha nem vagy képes szeretni magadat, és tele vagy bűntudattal, amiket nem tudsz elengedni, megbetegedhetsz! Mindig hittem abban, hogy minden betegség lelki eredetű, de nem csak hogy hittem benne, hanem meg is tapasztaltam. Vannak a lelkileg labilis emberek, akik az érzelmi sokkhatásra másképpen reagálnak. Képtelenek elengedni a múltat, azaz a múltban elkövetett hibáikért életük végéig ostorozzák magukat. Mint ahogyan csak az bánt másokat, aki önmagával nincsen megelégedve. Ez azt jelenti, hogy igaz hogy soha nem az általam hitt dolog zaklat fel, vagyis nem azért bántunk másokat szavakkal vagy tettekkel, mert azt akarjuk, hanem azért, mert nem tudjuk elfogadni és szeretni saját magunkat, azaz nem vagyunk megelégedve magunkkal és másokon vezetjük le a feszülts…

Létezik hulladékmentesebb, környezettudatosabb lánybúcsú? Abszolút! Azért írtam környezettudatosabbat, mert sokkal kevesebb hulladékkal járt, mint átlagosan a lánybúcsúk, illetve lehetett volna még környezettudatosabb a lufik kivételével, de volt lufi, aminek lett volna újrafelhasználható célja, de sajnos nem sikerült összehozni rosszullét miatt.

Mi az, ami általában egy lánybúcsú velejárója?
- Ital
- Lufik
- Kellékek
- Felesleges kacatok és sok sok hulladék
- Pénz.
- Feladatok
- Ajándékok

Amikor a nővérem felkért tanúnak az esküvőjére, közölte velem, hogy a tanú dolga megszervezni a lánybúcsút. Nos, én komolyan vettem a feladatot, még úgyis, hogy anyukám nagyon nem örült és nem támogatott abban, hogy én szervezzem meg a lánybúcsút. A nővérem kijelentette, hogy az a tanú dolga és én komolyan vettem, nem akartam neki csalódást okozni. Nagyon nehezen ment a dolog, egyrészt féltem, hogy nem fogja jól érezni magát, másrészt sosem szerveztem még lánybúcsút és nem tudtam, hogy mit hogyan ké…

Mindenki volt egyszer gyermek, amikor még nagy lelkesedéssel csodaként tekintett a világra. Ez a kisgyermek mindig ott lesz velünk, mert mesét nézni soha sem volt ciki vagy gyerekes. Ugyanis a mesék tanítanak, méghozzá úgy, hogy észre sem vesszük. És bizony a mesék nagy szerepet játszottak abban, hogy olyan vagyok, amilyen.

Minden mesének van egy fontos üzenete, ha nem is mindegyik szól ugyanarról, de a legtöbb mégis többet mond, mint gondolnánk. Vannak olyan mese típusok, amik konkrétan azért jöttek létre, hogy a gyermekeket játékosan tanítsa, de nem csak a gyermekeket, hanem mindenkit, akiben van valahol legbelül egy gyermek. 
A környezettudatosság már néhány mesében régebben is megjelent, hiszen a globális felmelegedés ténye már jóval korábban elkezdődött, mint hogy a Z és Y generáció világra jött volna. Így kiben bízna az emberiség, ha nem a gyermekekben, akik majd megmentik a világot. És így jöttek sorra olyan ismeretterjesztő mesék, amik tanítottak, és a mai napig tanítanak, ill…

Amióta megismerkedtem a hulladékmentesség és minimalizmus fogalmakkal, azóta rengeteg olvasok és kutatok arról, hogyan éltek az őseink, ük-déd-nagyanyáink. Ilyenkor (is) sajnálom nagyon, hogy már nem élnek a nagymamáim, mert most olyan jókat beszélgetnék velük arról, hogy milyen élet volt hűtő, fagyasztó nélkül. Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy kertes házban lakunk, így a kertben rengeteg sokféle zöldséget ültettünk, amit tulajdonképpen a páromnak köszönhetek, mert ha ő nincs, ha nem szeretne kertészkedni, akkor nem lenne veteményesünk, no de azért én is szoktam segíteni neki és ráadásul jobban átformálódtam ezáltal. És hogy hogyan tartósították az ételt régen hűtő és fagyasztó nélkül? Verembe rakták, vagy lekvárt, kompótot, savanyúságot készítettek belőle, de még akadtak olyan zöldségek, amik simán tárolhatóak egész télen át. Na de erről majd egy későbbi bejegyzésben, mert visszatérek az eredeti témához.

Az életünk szerves részét képezi a bőr, illetve a fejbőrünk és hajunk tisztán…

Kisgyerekként bátornak képzeljük magunkat, olyan embernek, aki soha semmitől sem fél. De ahogy nagyobbak leszünk, a társadalmi minták nevelnek fel bennünket és az egykori bátorság helyett a félelem veszi kezdetét. Biztosra veszem, hogy mindannyiunkkal előfordult már az, hogy félt, haragudott, esetleg neheztelt valamilyen helyzetre, vagy személyre. Úgy is nevezhetnénk ezt az állapotot, hogy a "Poklok Poklát" éli, vagy élte meg, de ha belegondolunk, van hogy mi magunk választottuk a Poklot, ahelyett hogy a Mennyországot választottuk volna. Mi a Menny? Hol van a Mennyek országa? A szívünkben. A kedvességben, a jó szóban, egy ölelésben, a szeretetben, a barátságban, egy kisgyermek mosolyában, csak hogy ezt nem mindig vesszük észre, pedig ezek azok a nagy dolgok, amik igazán számítanak és amik megváltoztathatják a jövőnket.

Gondoljunk bele, mennyi lehetőséget szalasztottunk el azért, mert mi túlságosan féltünk megtenni vagy elmondani valamit. Mennyi kapcsolat múlt azon, hogy mi …

A Nordic Walking, a Mentes Szemmel Kooperatív Labor és a Helyi Vállalkozók Támogató Közössége Egyesület szervezése által sikerült részt vennem a Nagyerdő Újjáélesztése környezetvédelmi programon. A Jövő Öko Nemzedéke (JÖN) Alapítvány is meghívást kapott, így Debrecenből hárman képviseltük a JÖN-t. A program célja a debreceni Nagyerdő újbóli felélesztése volt, hogy mi az, amit megtehetünk a Nagyerdő tisztasága, fenntartása érdekében.
A debreceni Nagyerdő egy hatalmas természetvédelmi területnek számít, habár néha kicsit elkülönítik a parkosabb kialakítású Békás-tótól, viszont mind a Stadion területe, a Temető közötti zöldellő övezet, a Pallagi úti erdős részek és mind a Vidámpark, az Állatkert és a Botanikuskert  is hozzá tartoznak a Nagyerdő fogalmához. Elkülöníteni a csodás zöld övezeteket nincs értelme és nem is érdemes. Ez az egység alkotja a MI erdőnket, ami már jóval azelőtt is megvolt, hogy a Y vagy a Z generáció a világra jött volna.

Az újjáélesztésen volt lehetőség megcsodáln…