Wikka gondolatai

  A kudarc az élet velejárója. Elkerülhetetlen és általa fejlődünk. Ugyan akkor mi valójában a kudarc? Biztos, hogy létezik az, amit mi kudarcnak hívunk? Néhány spirituális tanító azt mondja, hogy kudarc nem létezik csak késleltett siker. Ha kapunk egy megbízatást általában kétlehetőségünk van. Vagy sikerül, vagy nem. De biztos, hogy kudarcnak nevezhető az, ha valami nem sikerül? Nem lehet, hogy ezt csak az egó mondatja velünk, holott van egy másik lehetőség is? A prósba próba. Mert legalább megpróbáltad és valameddig sikerült eljutnod. Máskor is megpróbálhatod teljesíteni a feladatodat és tovább jutsz majd. Mindig egy kis lépéssel előre haladva, hiszen minden lépés számít. Ha úgy érzed, hogy elbuktál, próbáld újra. Ne hagyd, hogy letörjenek a szárnyaid, légy olyan lelkes, mint mikor belekezdted, hogy igen is meg tudod csinálni! képes vagy rá!  Előbb utóbb sikerülni fog. A paradoxon az élet mozgatórugói (Egy kedves barátom szavaival élve)

Ha beengeded az életedbe a csodákat, az élet támogat téged. Régebben már megtapasztaltam, hogy ez igaz. Mostanában egyre többször próbálok figyelni és hagyni, hogy a dolgok úgy történjenek, ahogyan történniük kell. Nincs mit és miért megváltozatni, hiszen minden történés a te javadat, fejlődésedet szolgálja. Legyen az akár rossz, vagy jó. De mégis, a ~A  rossz csupán egy nagy tévképzeti ének, dalolja az, ki nem látja a szépet.~ Hogy az ex vőlegényem szavaival éljek. És milyen igaz. Ha valami rossz történik velünk, először még nem látjuk azt, hogy milyen előnyünk származhat az adott helyzetből, de később, talán egy hónap, egy év múlva már feltudjuk ismerni, hogy minden azért történt, hogy jobb életünk legyen. Így tehát a rossz is relatív. Talán ezért is szokták azt mondani, hogy "minden rosszban van valami jó". Ha van valamilyen egészségügyi megoldandó feladatod, és hagyod létezni, de ugyan akkor támogatod is a tested, a szervezetedet önfejlesztéssel, edzéssel, egészséges tápl

 Az élet néha citromot ad, csináljunk belőle valami finomat... Sokáig úgy gondoltam, és talán még most is érvényes valamilyen szinten, hogy egy másik kor születje vagyok. A helyemet nem igazán találom ebben a világban, habár próbálkozom. Ez az élet túl gyors nekem, de ha már itt ebben a korszakban kell, hogy éljek, hát a körülményekhez képest próbáljam kihozni a legjobbat a dolgokból. Nyilván nem mindig sikerül, és nem úgy ahogyan azt mi szeretnénk.  Főleg, ha egy egészségügyi megoldandó feladat miatt nehéz az elhelyezkedés. Ebben a modern világban új távlatok nyílnak és új lehetőségek és néha bizony megkell ragadni olyan lehetőségeket is, amik eddig távol álltak tőlünk.  Az élet epilepsziával nem egyszerű, bár semmilyen betegséggel sem, Szeretnénk dolgozni, de alkalmasságit nem kapunk, ha megemlítjük. Nem sok cég az, aki alkalmaz így, vagy üzemorvos, aki hajlandó alkalmasságit adni. Hálás vagyok, hogy mindig voltak az életemben emberek akik eltartottak, most már új családom lett, hisz

 Sok éve hoztam meg egy döntést, hogy vegetáriánussá vállok. Majd vegán lettem, majd újra sima vegetáriánus és így tovább, de a rohamaim nem változtak attól sem, hogy gm vegán lettem és nem ettem cukrot sem. Pedig eléggé egészségtudatosan éltem és próbáltam mindig vitamindúsan étkezni az edzések mellett, hogy semmiben sem legyen hiány. Változatosabban étkeztem, mint mindenevő koromban. Viszont, most kénytelen voltam sok vacilálás után elhatározni, hogy igen is kipróbálom a ketogén diétát, amit kimondottan az epilepszia kezelésére találtak ki. Ez egy nagyon sok lemondással járó étrend, nagyon szigorú és nem lehetnek csaló napok, de muszáj meg kipróbálnom. Terápia rezisztens gyerekeknek fejlesztették ki és sokaknak jelentősen csökkentek vagy teljesen megszűntek a rohamaim a ketogéndiéta hatására. A végső döntést a sohasem ártok c film hozta meg bennem, ami igaz történet alapján készült. Elvileg ha 2 gyógyszer kipróbálása után sem javul az állapot, akkor már alternatív megoldás után kelle

Van egy közösség, ami 2007 - 2008 óta fontos részét képezi az életemnek. Gyakran hallottam azt idősebbektől, tinédzserként, hogy: "majd kinövöd." Igen, valóban? Hány ember kapta meg ugyan ezt? És mennyi van még mindig benne? A dark/ goth szubkultúra mindig fontos része lesz az életemnek, mégha nem is mindig leszek a legaktívabb tagja, de debrecenben sokszor volt már példa arra, hogy megpróbáljuk összekovácsolni a debreceni tagokat, érdeklődőket, szimpatizánsokat. Voltak régebben nagyon jó találkozóink, voltak kevésbé jók, amikor nem sok ember jött el, vagy éppen az egészségügyi megoldandó feladatom miatt éppen én nem tudtam részt venni. Azt tudni kell, hogy nálam a stressz is egy kiváltó ok és ilyenkor nyilván bennem is van egy kis stressz, mert ha otthon is érzem magam közöttük, mégis kicsit kilógok a sorból a túl nyílt, nyitott, vidám személyiségemmel (bár ezt lehet csak én érzem így, éljenek a perky/hippy vagy ahogy Blithe fogalmazott egyszer turmix gothok)  Sok sok szerve

Elvesztettem az állásomat, amit nagyon szerettem. Kicsit megtört lélek lettem és azt hiszem még mindig tart nálam a gyász időszak. Nem vagyok tökéletes, néha túlságosan is őszinte vagyok és ez talán baj. Elvesztem a fejem, a dühömet nagyon nehezen kezelem és bármennyire is próbálok ezen változtatni, így sajnos feszült helyzetben az érzelmeim veszik át az irányítást felettem és hopp már ki is mondtam egy egy csúnya szót. De nem szeretnék ilyen lenni. Ettől én rossz ember lennék? Nem. Nem vagyok rossz ember. Tisztában vagyok a hibáimmal és az értékeimmel is. Több bennem a jó, mint a rossz,  Tényleg van bennem hála de mély csalódottság is, kicsit igazságtalannak is érzem a helyzetet. A sorsnak más tervei vannak velem. Gondoljak arra, hogy egy korszak lezárult és kinyílik egy új kapu egy jobb lehetőséggel. Habár még mindig nem tudom mi is lenne igazán az én élet feladatom, amivel tényleg szeretnék foglalkozni, amiben jó vagyok és amit az univerzum ténylegesen nekem szánt.  Bármi is történi