Spirituális életmódváltás - Bármit is tapasztalsz, érzel - Ne állj ellen.
Elég hosszú ideje már, hogy a spirituális ösvényre léptem, viszont eddig csak a felszínt kapargattam. Hiába tudtam mindennek az elméletét, de gyakorlatban alkalmazni sem tudtam. Nem agykontrollozok mindennap úgy, ahogy a tanfolyamon tanultam, de valamilyen szinten minden este szuggerálva az elmémet alszom el. Szerintem jogosan mondhatom azt, hogy 2024, az én évem lesz. Hihetetlen, de még alig kezdődött el ez az év, mégis a legnagyobb spirituális fejlődésem köszönhetem neki.
Január elején a véletlennek köszönhetően, vagyis inkább a szinkronicitásnak köszönhetően kölcsön kaptam Balogh Béla- A tudatalatti tizparancsolata cimű könyvet, volt hogy már azelőtt is próbáltam hallgatni, mert egy középiskolai tanárnőm is ajánlotta nekem régebben,-mondjuk a hanganyagot, nem a könyvet, - de a könyv kiolvasása után arra a következtetésre jutottam, hogy kipróbálom. Veszíteni valóm nincsen, hiszen időmből bőven kitelik, hogy egy két órát vagy akár többet is, meghallgassam. Ha a Csodák tanítását még mindig nem tudtam végig csinálni, hiába voltam tavaly is nagyon lelkes, egyre csak bonyolódtak a napi gyakorlatok és nem tudtam rá normálisan figyelni, de ebben kitartóbbnak bizonyultam. És még csak 3 hónap telt el, na jó. Lassan 4 hónap.
Nem tudom, hogy ennek a hanganyag folyamatos hallgatása vagy valami más hatására kezdtem el sokkal jobban tudatosabb lenni a gondolataimra. Volt egy mély pontom, és akkor elhatároztam hogy soha többé nem fogom magamat bántani szavakkal, sem tettekkel.
Vannak visszaesések, persze hogy vannak. Mert az élet ebből áll, folyamatosan fejlődünk, visszaesünk, tapasztalunk, újra fejlődünk, fel állunk. Ennyire egyszerű. Bármi is történik, az úgy van jól, ahogy történik és amikor történik.
Ahogy elkezdtem a nőiességem rendbe tenni, azóta kb pár éve a menstruációs időszakaimat örömmel élem meg. Nincsenek fájdalmas görcseim, most viszont áttörést is értem el ebben kicsit tovább fejlődve, nálam a menstruációs időszakok rohamokkal is jártak. Ha görcs nem is volt, de roham sajna megmaradt. Viszont rájöttem, hogy egyáltalán nem törvényszerű, hogy nekem rosszul kell lennem ezeken a napokon és tegnap életemben először nagyon jól voltam az első napján és rengeteget sétáltam is, magamhoz képest.
Lehet kicsi össze vissza fogom a gondolataimat megosztani, de elég sok mindenről akartam már írni, most meg kicsit összeszedetlenül, úgy döntöttem, csak írok.
Bármit is tapasztalsz ne állj ellen. Talán ez az egyik legfontosabb spirituális gyakorlat. Ellenállás nélkül létezni. Sosem tudtam, hogy igazán ez mit is jelenthet, mostanáig. kb 1 éve kezdtem tudatosabb lenni a
"pillangókra". (Szerintem soha többé nem fogom le írni azt a szót, hogy roham, vagy szédüléses rosszullét, de ha pillangókat írok, erre gondolok, mert így nem is tűnik annyira ijjesztőnek a dolog.)
Azelőtt is voltak probálkozásaim erre, hiszen Dr. David. R. Hawkins könyveiről 5 éve biztosan van tudomásom. Hawkins által hallottam először arról, hogy bele kell menni az adott érzésbe és akkor képesek leszünk elmulasztani azt, amit érzünk vagy legalább is hatással lenni rá. Mindig, amikor éreztem előre hogy "pillangózni" fogok, akkor általában elmenekültem az érzés elől, mint sem hogy átéltem volna és belementem volna az adott érzésbe. Az elkerülés nálam annyiból állt, hogy még nagy pillangózás előtt lefeküdtem aludni, hogy ne is kelljen átélnem. Mivel nálam az alvás állapotok azok, amik eltudják mulasztani a "pillangózásaimat", ezért minden nagy "pillangózás" után le feküdtem aludni, ha sikerült kialudnom magam rövid időn belül, akkor utána kicsit "másnaposan" de feltudtam emelni a fejem. Amikor nem sikerül kialudni, akkor jöhet még egy "pillangozás", vagyis roham a rohamban, pillangó a pillangóban állapot, vagy ami biztosan sokaknak ismerősebb lehet: "álom, az álomban."
Mostanában, mindig kicsit többet teszek magamért, hogy jobb ember legyek a tegnapi önmagamnál. Nagyon sokat írok erről Instagramon, sőt blogolás terén ott vagyok a legaktívabb. De mit jelent mind ez? Nem kell egetverően nagy dolgokra gondolni, mert minden apró kis lépés rengeteget tud számítani. PL: Időben felkelek, reggelizés közben 1 órát németezek, takarítok, rendet rakok, mosogatok, főzök, le megyek sétálni, edzek, minden szünetben, amikor megállok takaritások közepette pihenni, olvasok, vagy plusz 1 óra német, bármi ilyen apróság, nem megfeletkezve a tudatosságról sem.
Leginkább itthon gyakorlom, mert bátrabbak mindig a sajátkörnyezetünkben vagyunk leginkább, ezért amikor érzem, hogy jönnek a "pillangók",hagyom, hadd jöjjön. Nem ellenkezek, régebben volt hogy gyakran rá segítettem arra, hogy kijöjjön, amikor amúgy is "pillangóban" (Rohamban) voltam. Olyankor és csak is olyankor volt az, hogy ittam egy kávét, vagy egy energiaitalt (tudom, borzalmas szokás, de abban tényleg segít, hogy amikor jönne, de nem jön ki, végül kijöjjön, túl legyek a "pillangózáson" és végül jobban legyek. ) Mostmár magától végig várom és fejlesztem magam ilyenkor is, azzal, hogy próbálom nem elhagyni magam. Az ágyon fekvés helyett, inkább mozgolódok, felülök közben és úgy próbálok túl lenni az egészen, és nem menekülök előle, hanem belemegyek ezekbe a dolgokba, és hogyha jön, az is teljesen rendben van.
Kicsit úgy kezdtem érezni, hogy az abszolút elfogadás állapotába léptem ezzel, persze még mindig van rengeteg tanulni valóm ezzel kapcsolatban is. A valódi spiritualitás sokkal mélyebb, mint ahogy a legtöbben gondoljuk. Én is csak nem rég jöttem rá, hogy a spiritualitás témákörében mi a legtöbben még tényleg csak a felszínt kapargatjuk.
Elvileg a sorsomban benne van a megvilágosodás, de mivel egy személy nem tud megvilágosodni, ezért soha senki sem fogja tőlem azt hallani, hogyha bekövetkezik az áttörés, hogy én megvilágosodott vagyok. Egyébként, aki hallott már a megvilágosodásról, annak előbb vagy utóbb az lesz a sorsa. Így bocsi, de ezt nem fogod tudni elkerülni. :D Viccet félre téve, nagyon érdekesek számomra ezek a tapasztalatok, mert úgy érzem hogy még jobban elkezdtem bízni az univerzumban, az életben és mindenben. Kezdem egyre jobban biztonságban érezni magam mindenhol, ahol éppen vagyok.
Legutóbb, úgy mentem el egyedül felfedezni Bécset, hogy éreztem magamban az erőt ahhoz, hogyha bármi történik is, minden rendben van. Lemerült a telefonom teljesen random, kicsit féltem, mert a telefon számomra mindig biztonságot szokott adni, hogyha baj van tudok telefonálni stb. Most nem így történt. Mégis tudtam, hogy képes leszek hazajutni és minden rendben lesz. Aki jártas bécsben, annak lehet mond valamit, hogy az "Urban- Loritz-platz-tól hazáig sétáltam a "Stättermayergasse-ig". Amire tavaly még biztosan nem lettem volna képes. Tavaly decemberben, az is nehézséget okozott számomra, hogy a 10 percre lévő templomig elsétáljak.
Most tényleg elkezdtem úgy tapasztani, hogy bármire képesek vagyunk! És ha én ezt egy teljesen idegen országban képes voltam megtenni, akkor Te mire lehetsz képes? Sokan azt gondolják, hogy "Ó, hát ez semmiség." Igen, lehet másnak ez meg sem kottyan. De ha valaki esetleg durva szorongással, szociálisfóbiával, vagy akár pánikbetegséggel küzd, azoknak ez hatalmas dolog. És erre mondom éppen azt, hogy mindennap egy kicsivel többet tegyél meg önmagadért, és meglátod majd, hogy az élet ezt megfogja hálálni neked. Minden apró kis lépést megkell ünnepelni, mert ezek a dolgok is érnek annyit, mint a nagyobb dolgok. Akárhányszor hosszú sétákra mentem és ha picit éreztem is a "pillangókat" mindig megdícsértem magam hasonló szavakkal.: "ügyes vagy Wikka, nagyon büszke vagyok rád." Stb.
Ezeket az értékeket, senki sem veheti el tőled. Ezért jogosan mondhatom azt, hogy minden apró lépést, amit megtettél magad miatt, ünnepeld meg! Azt hiszem ezeket a szavakat, egy barátnőm is mondta már nekem. Köszönöm Fancsi :)
A legnehezebb feladat az életben az, hogyha képes vagy uralkodni a gondolataidon, érzéseiden és képes vagy a teljes elfogadás állapotában létezni. Jön egy gondolat, akkor tudatosítod magadban, hogy ez csak egy gondolat, de nem azonosulsz a gondolattal, hanem csak " vagy".
Lehet kicsit fura lesz ez az állítás, de "Dr. Quantum" egyik videó részletében van szó hasonlóról. Tudom, tökre fura, hogy párhuzamot vonok a kvantumfizika és a spiritualitás között, de mivel az egész világ kb fizikából épül fel, nem hülyeség.
Szóval a részecske tulajdonképpen egy gondolathullám, ami ha megjelenik akkor képes nyomot hagyni a mögötte lévő falon, vagyis az univerzumban. A kettőrés, szerintem a gondolat és az érzelem együtthatását jelenti. Az interferencia az az energia, aminek teret adsz, minden tevékenységeddel. Így hogyha egy parányi részecskét, egy apró gondolatot elejtesz, még nem történik semmi, nem fog hirtelen minden gondolatod bekövetkezni, manifesztálódni. De hogyha "kétrés" között halad át, ami magába foglalja magát a gondolatot és a hozzátársuló érzést, akkor már megjelenhet a szándék, ami manifesztációt eredményezhet. Ha át is megy a részecske és nem is a falon, akkor tulajdonképpen ez arra ad tanúbizonyságot, hogy a gondolatok csak megjelennek valahol, és el is tünnek. A részeszcskék hatással vannak egymásra, ahogy a gondolatok és az érzések is. A mérőműszer, a megfigyelő a tudatosság, amiben te megfigyeled a gondolataidat. Amikor megfgyeli a a műszer az elektront ami kb a gondolathalmaz, azért halad át egy résen, mert az elektron tudatában van annak, hogy figyelik. Így képes irányt változtani. Ha egy gondolatot megfigyelünk, akkor képesek leszünk hatással lenni rá, vagy hatástalanítani. Rengeteg gondolatunk van egy nap, de ezek jönnek és mennek, ha az érzésnek és az univerzumba kiküldött energiának is teret adsz, akkor a gondolatokkal együtt létrejöhet a manifesztáció is. Ezért nem kell mindig megijedni a gondolatainktól, csak legyünk tudatában hogy éppen ez egy gondolat, és engedjük meg a gondolatnak, érzések, azonosulások nélkül hogy jelen legyenek és tovább menjenek.
(Csak mellékesen leírok ide egy tapasztalatot ezzel kapcsolatban. Venni akartunk nekem egy tavaszi átmeneti kabátot, meg volt hogy milyen fazonú és milyen színű legyen. Szóval megjelent a gondolat, hogy piros xy fazonú tavaszi kabátot szeretnék. Kerestünk üzletekben, nem találtunk. A gondolat bent maradt az éterben, nem hajkurásztam a kabátot, de tudtam, hogy egyszer lesz olyan kabátom. Itt megjelent az érzés és a szándékkal együtt, egyszer csak pár hét múlva elsétáltam egy turkáló előtt, bementem és ott volt A kabát. a kívánságom manifesztálódott.)
Persze, lehet hogy csak én magyarázok bele mindent, és köze sincs az elképzeléseimnek. Meglehet, ugyanakkor, ha tévedek az is teljesen rendben van, vagy ha igazam van, az is teljesen oké.
Mindenesetre, úgy érzem hogy ez a bizalom, újra csodákat fog hozni az életembe, minden téren is. Nem mondom, hogy ezt az egészet tökéletesen sikerült már elsajátítani, de lassan, biztosan haladok ezen az úton. Ahogy mondani szokás nem a végcél számít, hanem a megtett út. Így másokat is bíztatok arra, hogy próbáljanak meg még tudatosabban létezni, hálával fogadni mindent, ami csak jön, akár rossz, akár jó. Hiszen azért vagyunk ezen a világon, hogy tapasztaljunk.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése