Wikka gondolatai

Az önszeretet és a megbocsátás egy soha véget nem érő téma. Sokszor kell róla beszélni, mert újra és újra feltörhet bennünk az az érzés, hogy nem vagyunk szerethetőek. Ennek oka leginkább a bűntudatra vezethető vissza, de a lényeg: Ha nem vagy képes szeretni magadat, és tele vagy bűntudattal, amiket nem tudsz elengedni, megbetegedhetsz! Mindig hittem abban, hogy minden betegség lelki eredetű, de nem csak hogy hittem benne, hanem meg is tapasztaltam. Vannak a lelkileg labilis emberek, akik az érzelmi sokkhatásra másképpen reagálnak. Képtelenek elengedni a múltat, azaz a múltban elkövetett hibáikért életük végéig ostorozzák magukat. Mint ahogyan csak az bánt másokat, aki önmagával nincsen megelégedve. Ez azt jelenti, hogy igaz hogy soha nem az általam hitt dolog zaklat fel, vagyis nem azért bántunk másokat szavakkal vagy tettekkel, mert azt akarjuk, hanem azért, mert nem tudjuk elfogadni és szeretni saját magunkat, azaz nem vagyunk megelégedve magunkkal és másokon vezetjük le a feszültsé...

Forrás Kisgyerekként bátornak képzeljük magunkat, olyan embernek, aki soha semmitől sem fél. De ahogy nagyobbak leszünk, a társadalmi minták nevelnek fel bennünket és az egykori bátorság helyett a félelem veszi kezdetét. Biztosra veszem, hogy mindannyiunkkal előfordult már az, hogy félt, haragudott, esetleg neheztelt valamilyen helyzetre, vagy személyre. Úgy is nevezhetnénk ezt az állapotot, hogy a "Poklok Poklát" éli, vagy élte meg, de ha belegondolunk, van hogy mi magunk választottuk a Poklot, ahelyett hogy a Mennyországot választottuk volna. Mi a Menny? Hol van a Mennyek országa? A szívünkben. A kedvességben, a jó szóban, egy ölelésben, a szeretetben, a barátságban, egy kisgyermek mosolyában, csak hogy ezt nem mindig vesszük észre, pedig ezek azok a nagy dolgok, amik igazán számítanak és amik megváltoztathatják a jövőnket. Gondoljunk bele, mennyi lehetőséget szalasztottunk el azért, mert mi túlságosan féltünk megtenni vagy elmondani valamit. Mennyi kapcsolat múlt azo...

Általában, ha egy könyvet megfilmesítenek nem mindig jó a végeredmény. De szerencsére akad ellenpélda. A viskó film is csodálatos élményt nyújthat a nézőnek, bár szerintem előtte vagy utána a könyvet sem ártana kézbe venni. Forrás A történet középpontjában egy férfi, Mackenzie Allan Philips áll, aki egy nap egy különös levelet kap és aláírásként "Papa" van feltüntetve. A papa a viskóba akarja invitálni Macket, de Mack-nek szörnyű emlékei vannak a viskóról. A történet innen indul, illetve betekintést nyerhetünk egy visszaemlékezésbe és a jelen megélésébe. Néhány évvel ezelőtt Mack elindul táborozni a gyerekeivel és nem várt tragédia történik, a legkisebb lánya eltűnik.Egy ilyen tragédiát nem könnyű megemészteni, sőt néha lehetetlen. Hiszen a legtöbben saját magukat hibáztatják a történtek miatt és tele vannak bűntudattal és nagy szomorúsággal. Mack úgy dönt elmegy a viskóba, ahol találkozik Istennel, Jézussal, és a Szentlélekkel. Mikor olvastam a könyvet mi...

Ezt a könyvet nagyon sok ismerősöm ajánlotta már, mivel meséltem nekik az én kedvencemről a  Beszélgetések Istennel c. könyvről, és mivel a Viskó is valamelyest hasonló. úgy gondolták tetszeni fog és igazuk volt. William P. Young keresztény regénye 2007-ben lett kiadatva és 2008-tól 2010-ig volt a New York Times Bestsellerre. Bár én nem vagyok keresztény, - mint ahogy Jézus sem volt az -, de nagyon élveztem a könyvet és alig bírtam le tenni, pedig kevés az a regény, ami engem le tud kötni. Bár a keresztény regény kifejezést én leginkább spirituális regénynek nevezném. A történet középpontjában egy férfi, Mackenzie Allan Philips áll, aki egy nap egy különös levelet kap és aláírásként "Papa" van feltüntetve. A papa a viskóba akarja invitálni Macket, de Mack-nek szörnyű emlékei vannak a viskóról. A történet innen indul, illetve betekintést nyerhetünk egy visszaemlékezésbe és a jelen megélésébe. Néhány évvel ezelőtt Mack elindul táborozni a gyerekeivel és nem várt tragédia ...

Az éremnek többnyire mindig két oldala van. Olyan ez, mint a pohár ami valaki szerint félig tele van, más szerint félig üres. De eldöntheted, hogy mit és hogyan veszel észre. Így van ez  a mesékkel is. Valaki csak  a rosszat és negatívat tudja először kivenni, bár ez többnyire elárulja a hozzáállását is a dolgokhoz. Viszont, szerintem egy valójában pozitív gondolkodó ember, elsőnek mindig a jót veszi észre mindenben, így a mesékben is ezt kellene előtérbe helyezni. Mert bár sokszor nem látjuk a fától az erdőt, mégis tanítanak az élet dolgaira és segíthetnek a jellemfejlődésünket pozitív irányba terelni. Lehet csak én gondolom így, de én ezt tapasztaltam. Kaleido Star: Egy anime, ami nagy hatással volt rám - lehet újra elő kéne vennem, hogy fellelkesedjek- Szóval az anime világát sok laikus bántja, mi szerint tele van erőszakkal, szexuális utalásokkal stb. In my opinion -jah, hogy ez nem angol óra. hupsz.- Szóval véleményem szerint rengeteg kategóriával lehet találkozni és ne...

Forrás Néha elveszítjük a fejünket. Megbántunk másokat, olyan embereket is, akik valójában nagyon fontosak nekünk. Állítólag az emberek alaptulajdonságai nem változnak, de ha törekedünk rá, akkor talán mégis. El kell engedni a múltat, múlttá válni. Ezért sem szabad ostorozni saját magunkat a múltban elkövetett hibáinkért. Ha a megsértetteknek sikerült továbblépniük, ha már úgy sem haragszanak és elengedték a múltat, vagy éppen tudják hogy milyenek vagyunk és ez a rossz tulajdonságunk, amin uralkodni nem igazán tudunk, akkor TE miért nem tudsz tovább lépni? Hidd el, nem vagy rossz ember! Értékes vagy, szerethető és a legfontosabb, mersz bocsánatot kérni!!! Ami egy hatalmas erény, főleg ebben a mai világban. Bár sokkal jobb lenne úgy élni, hogy ne kövessünk el olyan hibákat, amiért bocsánatot kell kérnünk a későbbiekben. Mivel tudod, hogy milyen érzés az, mikor másokat megbántasz. Ezért te is tudod nagyon jól, hogy tudni kell megbocsájtani. Engedd el, légy erős és szárnyalj a békében! Lé...

Sokszor néha úgy érezzük, hogy a hibáinkra nincs mentség és nem érdemelnek megbocsátást sem. Egyszer régen valaki nekem azt mondta, hogy sosem szabad sajnálkozni. Ami egyszer volt, megtörtént azon változtatni már nem lehet, így nem is érdemes vele foglalkozni, de ott van az a bizonyos mi lett volna, ha? kezdetű mondat. Talán sok mindenki feltette már magának ezt a kérdést. A szabad akaratra hivatkozva mindannyiunknak van választása, és ha esetleg valami nem úgy alakul, ahogyan mi azt elterveztük, lehet az sem véletlen. Belegondolni, mi lett volna ha  pl egy percel később vagy hamarabb érkezünk egy találkozóra, vagy éppen ha el se megyünk, ha nem mentünk el akkor, hogy mi történt volna ha még is ott vagyunk? Ha felidegesítettük magunkat mások hibáiból mi lett volna, ha nyugodt maradtam volna.... Ha másképp alakult volna az egész gyerekkorom.... Ha egy hajléktalannak oda adtam volna mindkét szendvicsemet.... mi lett volna, ha...mi lett volna, ha? Egy olyan kérdés, amin már teljesen k...

Ezek a javaslatok a 10 hónapos INGYENES Boldogságprogram részét képezik. Bővebben a programról itt olvashatsz:  www.jobbveledavilag.hu/boldogságprogram Az előző blogomban gyakran írtam a megbocsátásról, így e téma kapcsán megteszem ismét. Amit nagyon fontosnak tartok kiemelni az az, hogy a kedves klubvezetőnk Éva megosztott facebookon egy filmet, A megbocsátás útja-t és annyira megihletett, hogy elengedhetetlennek tartom, hogy le írjam róla a gondolataimat. A megbocsátásnak szerintem két útja van, az egyik a másik felé irányul, a másik meg önmagunk felé. Ezt azért emeltem ki, mert az élet tapasztalat és tanulásból áll. Mindenki követ el hibát, jobbik esetben tanulunk belőle, rosszabb esetben meg nem és a hibákat újra és újra elkövetjük, de hiszem azt, hogy ez is a tanulás része. Olykor mindannyian kapunk egy jelet az univerzumtól, de sajnos nem mindig figyelünk rá oda és nem tudatosítjuk magunkban az okokat. Forrás Van, hogy látunk egy filmet és egyszer csak elgondolkodu...