Wikka gondolatai

7 éves voltam, amikor Szóráth mamám elvitt a legelső színházi előadásomra a Dzsungel Könyvére. Izgő-mozgó kisgyermek voltam, félt hogy nem fogom tudni végig ülni, de amikor elkezdődött tátott szájjal néztem végig, annyira megtetszett. Én akkor ott beleszerelmesedettem a színház világába és színházi színésznő szerettem volna lenni nagyon sokáig kb. 20 éves koromig. Éltem-haltam a musical darabokért, mindig izgatottan vártam, hogy mamával színházba mehessek, rengeteg színházi előadást láttunk együtt. A legutolsó darab, amit mamával láthattam az a "West Side Story" volt. Mindenkinek olyan nagymamát kívánok, aki bevezeti és megszeretteti az unokájával ezt a fajta kulturális szórakozást. Mama halála után nekem nagyon fura volt színházba mennem, és talán két darabot láttam utána, az egyik a "Carmen" a másik a "Valahol Európában" volt. A Valahol Európában c. előadást még MGC-s ismerősömmel néztem, szóval az nem mostanában volt, így jogosan mondhatom azt, hogy...

Bevallom, a Bájoló magazin egyik bejegyzése juttatta eszembe, hogy én is írhatnék egy kis zenei áttekintéses bejegyzést. Kicsit nagy fába vágtam a fejszémet, mert nem mondhatom el magamról, hogy a rock zenén nőttem volna fel, eléggé vegyes zenei ízlésem volt és konkrétan nehezen is tudok vissza emlékezni, hogy miket is hallgattam addig, amíg nem ismertem a metál és rock zenéket. No mindegy, megpróbálom feleleveníteni. Óvoda és általános iskola 3. osztálya (1995 - 2000):   Szerintem mint sok mindenkinek, akinek volt igazi gyerekkora az biztos hogy ilyen kis pici korában hallgatott Hupikék Törpikéket. Nem, nem a mesére gondolok, hanem az együttesre. Általában ugye 80-90-es évek zenéit dolgozták fel gyerekeknek való verzióba. Nagyon szerettem őket, de néha nosztalgiaként előszoktam venni, hála a Youtube-nak. Szintén még kisiskolás koromban toppant be a köztudatba a Bubble Gum együttes. Sosem felejtem el, nővéremmel közösen kaptunk karácsonyra anyuéktól egy Bubble Gum kazettát. Szó sz...