Wikka gondolatai

Március 22 a víz világnapja, ami szerintem jó, mert felhívja a figyelmet a víz fontosságára. Az idei évben a víz világnapja alkalmából most arról szeretnék írni, hogy mennyire fontos a tudatos vízivás. Talán, olyan 12 évesen kezdtem el magamtól a vizeket előnyben létesíteni, mint a cukros üdítőket. Egyszerűen rájöttem arra, hogy hogy számomra az egyetlen szomjoltó a víz, a cukros üdítőktől csak még szomjasabb leszek. Természetesen, akkor még nem tudatosan figyeltem a vízivásra, csak akkor ittam, amikor szomjas voltam. Azért családi összejövetelek alkalmából még manapság is előfordul, hogy iszok cukros üdítőket, viszont az év legeslegtöbb napján mindig vizet iszok. A tudatos víz ivás nálam talán az edzéssel kezdődött, bár már hamarabb is figyeltem arra, hogy sok vizet igyak. Ennek megvan a hátránya is. Túl gyakran kell kimennem... Eleinte nagyon nehéz volt megtalálnom a kellő egyensúlyt. Mikor igyak és mennyit. Habár sokan a mai napig nem fordítanak elég időt a vízigényünkre, erre p

7 éves voltam, amikor Szóráth mamám elvitt a legelső színházi előadásomra a Dzsungel Könyvére. Izgő-mozgó kisgyermek voltam, félt hogy nem fogom tudni végig ülni, de amikor elkezdődött tátott szájjal néztem végig, annyira megtetszett. Én akkor ott beleszerelmesedettem a színház világába és színházi színésznő szerettem volna lenni nagyon sokáig kb. 20 éves koromig. Éltem-haltam a musical darabokért, mindig izgatottan vártam, hogy mamával színházba mehessek, rengeteg színházi előadást láttunk együtt. A legutolsó darab, amit mamával láthattam az a "West Side Story" volt. Mindenkinek olyan nagymamát kívánok, aki bevezeti és megszeretteti az unokájával ezt a fajta kulturális szórakozást. Mama halála után nekem nagyon fura volt színházba mennem, és talán két darabot láttam utána, az egyik a "Carmen" a másik a "Valahol Európában" volt. A Valahol Európában c. előadást még MGC-s ismerősömmel néztem, szóval az nem mostanában volt, így jogosan mondhatom azt, hogy

Vajon mitől függ az, hogy sikeresek leszünk-e a munkánkban, vagy nem? Mi az, ami nap mint nap motivál minket arra, hogy menjünk be dolgozni és végezzük el a kötelességünket? Néhány hónapja teljesen ki voltam borulva, amiért 26 évesen a megoldandó feladatom miatt képtelen voltam eljárni állásinterjúkra, másokra voltam utalva és egyáltalán nem éreztem azt, hogy hasznos tagja lennék a társadalomnak. Hiszen, ha úgy nézzük "ingyenélő" voltam, habár a házimunkába, amikor tudtam besegítettem. Akartam a pozitív változást, akartam teljes életet élni, mint bárki más. Dolgozni akartam, de normális otthonvégezhető munka, ami nem MLM rendszerű sehol sem találtam. Szkeptikusan elkezdtem dátummal együtt leírni egy füzetbe minden nap a három legfontosabb célomat, köztük az egyik az volt, hogy olyan helyen dolgozom, amit szeretek. Az előző blogbejegyzésemben leírtam, hogy 84 nap alatt lett munkám. Viszont az, hogy én mindennap bejárok dolgozni döntések sorozata. Minden áldott nap dön

Párom egy nagyon céltudatos ember. Nem véletlen, hogy író akar lenni és a művészetekben találta meg igazán önmagát, még akkor is, hogyha jelenleg állandó munkája van, az sem utolsó szempont, hogy végre "nem rossz" kategóriájú az, amit jelenleg csinál. A céltudatos életvitelhez hozzá tartozik a napi rutin. Minden reggel írd össze a három legfontosabb célodat dátummal egybekövetve. Relaxálj, olvass és sportolj, este írj hálanaplót stb. Célok, célok, célok. Elkezdtem talán november végén, vagy december elején leírogatni egy füzetbe minden nap a három legfontosabb célomat dátummal együtt. 1. Testileg és lelkileg egészséges vagyok 2019.04.01 2. Olyan helyen dolgozom, amit szeretek. 2019.03.01 3. Fitnesz edzői képesítéssel rendelkezem. 2022.01.03 Ez volt számomra a három legfontosabb cél. Természetesen a dátumok változtak, amikor egy hamarabbi időt kitűzve nem sikerült elérnem, viszont 8 nap után váltott márciusra, az "olyan helyen dolgozom, amit szeretek" célom.