Megtörve
Elvesztettem az állásomat, amit nagyon szerettem. Kicsit megtört lélek lettem és azt hiszem még mindig tart nálam a gyász időszak. Nem vagyok tökéletes, néha túlságosan is őszinte vagyok és ez talán baj. Elvesztem a fejem, a dühömet nagyon nehezen kezelem és bármennyire is próbálok ezen változtatni, így sajnos feszült helyzetben az érzelmeim veszik át az irányítást felettem és hopp már ki is mondtam egy egy csúnya szót. De nem szeretnék ilyen lenni. Ettől én rossz ember lennék? Nem. Nem vagyok rossz ember. Tisztában vagyok a hibáimmal és az értékeimmel is. Több bennem a jó, mint a rossz, Tényleg van bennem hála de mély csalódottság is, kicsit igazságtalannak is érzem a helyzetet. A sorsnak más tervei vannak velem. Gondoljak arra, hogy egy korszak lezárult és kinyílik egy új kapu egy jobb lehetőséggel. Habár még mindig nem tudom mi is lenne igazán az én élet feladatom, amivel tényleg szeretnék foglalkozni, amiben jó vagyok és amit az univerzum ténylegesen nekem szánt. Bármi is történi