Wikka gondolatai

Kár is lenne tagadni, hogy az MGC által ismertem meg. Sok adatlapban fel volt tüntetve kedvencek között és kíváncsivá tett. Bár Emilie Autumn-t is hasonlóan ismertem meg igazából. Nővérem ha jól emlékszem pont a Sopor-ra használta azt a kifejezést, hogy "temetőzene." Forrás Még középsuliban az egyik énekóra alkalmával lehetett beszámolókat készíteni a kedvenceinkről. Naná, hogy a Sopor Aeternus-t választottam a különleges, nemhétköznapi stílusa miatt. Szerettem volna valami olyat bemutatni, ami még  tanárnőnek is különlegesség lehet. Ami a legjobb volt amellett, hogy ötöst kaptam a dolgozatomra az, hogy még a tanárnőnek is tetszett.  Anna Varney többnyire olyan dolgokat dolgoz fel a dalaiban, amikről leginkább nem is szokás beszélni és a misztikus lények is megjelennek. Melankolikusabb, szomorkás hangulatú, szól az életfájdalmáról. Nem csoda, hogy sosem ad koncertet, mert annyi fájdalmat a színpadra vinni szinte lehetetlen is lenne. Viszont, lényegében számomra az ő dalai amo...

Mindannyian melankolikus lelkek vagyunk. A sivár hangulat, a nyomottság mindenkiben ott van mélyen. Néha meg előtör és a felszínre jön. Paradox ugyan, de melankolikus hangulattal is lehet boldog az ember vagy éppen pozitív gondolkodású, mert a melankólia nem egyenlő a depresszióval. Nagyon nem. Bár a szó jelentésében nem tűnik túl pozitívnak, illetve amiket kiadott róla az internet keresője. Másképpen is lehet értelmezni, mint egy metaforát. Én értelmezem úgy is, mint nem reményvesztettség, hanem reménytalálás. Ezt az egyik nagyon régen írt kis pársoros versemmel tudnám jobban szemléltetni: ” Megvilágította a Hold a templom tornyát. Az elfeledett város romját. Fényként világít azóta az elhagyatott hely, Mely ha eltévedsz utat mutat, Hogy melyik irányba indulj el.”  Olvastam valahol, hogy a szó valódi jelentése "fekete epe". Az ősz vagy éppen a tél gyakran kihozhatja ezt az emberből, mélységes gondolatok, az elmúláson való elmélkedések, egy kis szomorúság, ami e...

Emlékezzünk a halálra, de hogyan? Őseinknek,- ha lehet így fogalmazni - volt egy érdekes módszerük rá. Bár leginkább a 19. század vége fele és a 20. század elején volt elterjedt a halott fotózás. Legelőször egy horror filmben láttam Post Mortem képeket, talán a Másvilág című filmben és akkor kezdett el érdekelni ez a különös, nem hétköznapi szokás. Lehet néhány embert sokkolni fog, de valamiért én a művészetet látom ezekben a képekben. A Viktoriánus korszakban gyakori volt a Tuberkulózis megbetegedések száma és ezáltal a TBC okozta halálozások aránya, ezzel egy időben szintén gyakori volt -talán a nem megfelelő orvosi ellátás miatt - a gyermekhalálozás. Ekkor még a dagerrotípia kezdeti fázisban volt, nem tudták megörökíteni a pillanatokat, és a szeretteiket. Kicsivel később ez a helyzet változásnak indult és elterjedt az új hagyomány, fotózkodni az elhunytakkal. Manapság, ha ilyenekről hallunk megborzongunk tőle, pedig ez akkoriban teljesen normálisnak, elfogadottnak számított. Másképp...

Manapság hazánkban mintha egyre többen lennének vegetáriánusok, vagy vegánok. Persze ez annyira nem újdonság, mivel a vegetáriánus kultúrának évezredekre nyúló gyökere van, de még is mintha egyre több celeb, világsztár kezdené követni ezt a fajta életmódot, ám még is vannak olyanok, akiknél csak átmeneti időszakként jelenik meg, egy diéta következtében a fogyókúrázó sztárok körében. A pop kultúra követői közül úgy tudom, hogy Beyonce és Jennifer Lopez is vegánok lettek egy kis időre, ám ők nem biztos, hogy tudatosság következtében, mert nem rég olvastam valahol, hogy néha meg eszik egy kis csirkét...  Vajon mennyire baj az, ha valaki csak diétaként tekint erre az életmódra? Nem lehet, hogy valaki jó, így kezdi de utána a tudatosodás miatt is elkezdi követni? Sajnos ilyen fajta információkat nem igazán osztanak meg még a rajongók körében sem. Megfigyeléseim alapján egyre több dark és goth szubkultúrát követő emberke lesz vegetáriánus vagy éppen vegán. Tudom, hogy ez egyáltalán nem a...