Wikka gondolatai

"A szépség nem az arcodon van. A mosolyodban. A szívedben." Ez az idézet Oravecz Nórától származik, ami manapság nagy felháborodást keltett, amiért általános iskolai alsó-osztályos tankönyvben jelent meg. Mennyire bűnös dolog gyerekeket valami másra is tanítani? Ami a hétköznapi életben még fontos lehet, bár főleg felnőtt fejjel. Ez szintén olyan dolog, mikor kisgyerekeknek adják fel kötelezőolvasmányként Exupéry-től  A kis herceget. Lehet, hogy most még nem értik meg. De később, idősebb fejjel sokkal többre fogják értékelni. Talán a valódi probléma ott kezdődik, hogy félreértelmezik. Ennyi erővel Bagdi Emőkét, Louise L Hay-t, Müller Pétert, Szepes Máriát, Popper Pétert is lenézhetnék vagy Lao Che-t vagy akár Rousseau-t is. Itt nem arról van szó, hogy megszabják hogyan élj. Csak egy lehetőséget kínálnak, amivel szabad akaratodból dönthetsz úgy, hogy élsz e vele, vagy nem. Ami biztos, mindannyian saját tapasztalatból beszélnek. Mert miért próbálna valaki megértetni, megmagyará...

Mindannyian melankolikus lelkek vagyunk. A sivár hangulat, a nyomottság mindenkiben ott van mélyen. Néha meg előtör és a felszínre jön. Paradox ugyan, de melankolikus hangulattal is lehet boldog az ember vagy éppen pozitív gondolkodású, mert a melankólia nem egyenlő a depresszióval. Nagyon nem. Bár a szó jelentésében nem tűnik túl pozitívnak, illetve amiket kiadott róla az internet keresője. Másképpen is lehet értelmezni, mint egy metaforát. Én értelmezem úgy is, mint nem reményvesztettség, hanem reménytalálás. Ezt az egyik nagyon régen írt kis pársoros versemmel tudnám jobban szemléltetni: ” Megvilágította a Hold a templom tornyát. Az elfeledett város romját. Fényként világít azóta az elhagyatott hely, Mely ha eltévedsz utat mutat, Hogy melyik irányba indulj el.”  Olvastam valahol, hogy a szó valódi jelentése "fekete epe". Az ősz vagy éppen a tél gyakran kihozhatja ezt az emberből, mélységes gondolatok, az elmúláson való elmélkedések, egy kis szomorúság, ami e...

Nehéz most szóhoz jutnom. Nagyon nehéz. A kis herceg számomra mindig egy nagyon fontos műnek Forrás számított. 17 évesen olvastam először és ezt nem bánom. Egy kisiskolás még alig értheti meg, hogy mit is akar üzenni a pilóta, a róka, a rózsa és a kis herceg története. Minél többször olvasom, annál jobban találok benne új dolgokat. Így történt ez egy heteis, mikor újra a kezembe vettem a könyvet. Az egyik barátnőm mesélte, hogy látta a belőle készült animációs filmet. Féltem megnézni én is. Féltem, mert azért ha feldolgoznak valami nagyon jelentőset, nincs rá garancia, hogy elnyeri a tetszésünket. Ma szemben találtam magamat egy cikkel, ami pozitívkritikával illette a filmet, így megnéztem, és egy csodálatos világban találtam magamat. Hűek maradtak az eredeti történethez úgyis, hogy egy teljesen új és szokatlan történet köré építették. Megismerhettünk egy kislányt, akiből az anyukája felnőttet akart csinálni. Mindenki értelmezi valahogy elsőre, másodjára, harmadjára és így tovább. Mi...

Gondolom mindenki szeretne szép és vonzó lenni, talán ez a lételemünk- nekünk nőknek-, hogy szépek, vonzóak és kívánatosak legyünk akár az ellenkező nem számára is. De ami a legfontosabb, hogy mi legyünk elégedettek magunkkal. Valójában létezik csúnya ember? Egyáltalán  mi tesz valakit széppé vagy csúnyává? Mi jellemzi a csúnyát és mi a szépet?  Ezek csak elvont fogalmak, az én világomban nem lehet őket kézzel megfogni, és mindjárt elmagyarázom, hogy miért nem. "Ismertem egy lányt, akinek volt egy nővére. A lány még ugyan tinédzser évei elején járt, de nagyon csúnyának érezte magát és féltékeny volt a nővérére, mert mindenki szépnek találta, őt meg kevésbé. Ha megismert valakit a lány, annak a személynek a nővér kellett. Ez persze nagyon rosszul érintette, és sokat volt depressziós emiatt. A nővér magabiztos, vidám és bulizós fajta volt, aki élvezte az életet, a húga meg visszahúzódó, szomorú, és voltak csúnya gondolatai. Ezek után nem is kérdés, hogy miért a nővérét vá...