Wikka gondolatai

Elhatároztam, hogy ez az évem jobb lesz, mint a tavalyi. Így próbáltam beépíteni napi rutinokat az életemben, amik előre vissznek majd a céljeim felé.  Ma is egy ilyen nap volt, holott már néhány napja elég erős feszültség munkálkodik bennem és ma a hangulatingadozásom tetőfokára hágott. Ki tört belőlem a sírás! Persze ezt megelőzte a dühkitörés, ami által kényszercselekvésbe próbáltam menekülni az érzéseim elől (sorozat nézés) . Ironikus, mert Dr. David R . Hawkins - Elengedés c. könyvét olvasom. Amikor elöntött a sírás, rengeteg gondolat kavargot a fejemben, ezáltal rengeteg érzelem is dúlt bennem. Próbáltam feltenni magamnak a "miért" kérdés folyamatos ismétlését. Miért érzem azt, amit? Miért vágyamom mindarra, amire? Mi hasznom lenne belőle, hogyha úgy lenne, amit szeretnék? És így tovább... Eszembe jutott, hogy volt egy hasonló fejezet a könyvben, Vagyis, mi az a valódi érzelem, ami megbújik a többi mögött? A zokogásom valódi okai ezek voltak: Nem értem el semmit az élet...

Kislánykoromban láttam először a Dracula halott és élvezi című filmet, akkor ragadott először magával a fekete, komor, misztikus hangulat. Hívogató, csalogató, akkor is, ha vígjáték kategóriába sorolható. Most már tudom, hogy a Bram Stoker - Dracula  és a 1992.-es film adaptációját vette alapul. A Dracula névről általában a félelem, vámpír, vérszívó, éjszakai gyilkos, denevér jelzők jutnak az eszünkbe, no meg néha a halhatatlanság. De kigondolta volna, hogy a Dracula történet egy vérfagyasztó szerelmi történet is lehet. Tudom, senkinek nem ez jutna az eszébe, és tök fura, hogy én ezt ragadom ki, mintha másról nem is szólna, viszont a szerelem egy fontos momentuma, habár sajnos olvasni még nem volt szerencsém a művet, viszont a fentebb említett mindkét Dracula filmnek vannak szerelmi szálai, habár az utóbbinál a reinkarnáció is megjelenik vagy valami olyasmi. Lehet túl naiv vagyok, de ebben a szerelemben én is hiszek. Történjen bármi, a két szerelmes, olyan elsöprő vágyat, szenv...

Mindig úgy éreztem, hogy rossz korba születtem. Bár a középkornak is megvoltak a maga hátulütői, sőt, minden kornak, korszaknak. Azonban, mikor egy lány megőrizte magát a nászéjszakáig, az csodálatos lehetett. Én is így terveztem, vagy majdnem így. Minden kor, eszme, változik egyszer. Amit egykor még nagy becsben őrizgettünk, egyszer már nem is lesz olyan fontos. Én az első alkalmat mindig különlegesnek képzeltem el, hogy talán olyan lesz, mint a filmekben. Ám ez egy illúzió volt. Beszélgessünk a szexről. Nagyon sok családban ez a téma tabunak számított, majdnem úgy, mint a menstruáció. Pedig kell róla beszélni, és bár nagyon ciki az iskolai felvilágosító órán ülni, ez szerintem egy olyan dolog, amit  a legjobban az ember a szüleivel tudna megbeszélni. Én szerencsésnek érezhetem magamat, mert nálunk ez nem volt tabu téma. Persze, ebben  a mai világban szinte már az egészen kicsik is felvilágosultnak érezhetik magukat. Azt hiszik, hogy a könyvekből, filmekből, felvilág...

A hétvégén úgy alakult, hogy iszonyú gyomortájéki fájdalmat éreztem, ami levándorolt a jobb oldalamra is. Hétfőn a háziorvos hívott egy betegszállítót, hogy kizárjuk a vakbelet. Nos, bár az ultrahang nem mutatta ki, aznap mégis megműtöttek vakbélgyulladással. Hivatalos elnevezése szerint heveny féregnyúlvány gyulladás. Spontán műtét volt, nem így készültünk, eszünkbe se jutott a hálapénz gondolata. Viszont három idősebb hölggyel voltam egy kórterembe és beszélgettek róla. Mikor kicsiként csont kinövéssel műtöttek szüleim adtak "hálapénzt" az orvosnak. Viszont ez a mostani nagyon hirtelen jött, így nem is készültünk rá. Az egyetlen kérdés ami megfogalmazódott bennem az az, hogy mióta lett ilyen nagy divat a hálapénz? Az idős hölgyek arról beszélgettek, hogy mennyit érdemes adni, de volt olyan esettel is tapasztalatuk, amikor az orvos kijelentette, hogy kb 150 000 FT-ot kér el egy műtétért. A legtöbb esetben tényleg nem hálából adják oda a pénzt, az orvosnak, műtőorvosnak...

Szeretlek. Van, aki úgy gondolja, hogy sokan csak értelmetlenül dobálóznak vele és így elveszíti a valódi jelentését. Szerintem ez nincs így, a szeretet mindig volt, mindig van és mindig létezni is fog (erre is a párom hívta fel a figyelmemet). Ha valaki egyszer szeretett valakit, mindig szeretni fogja. A szerelem is egy idő után átalakul szeretetté. Volt, amikor ezen én kiakadtam, de már értem. Illetve megértettem. Viszont, van akik egyszerűen nem tudják kimondani, vagy nem mindenkinek tudják kimondani. Lehet definiálni a szeretetet, de itt ezt most felesleges megtenni. Ugyan akkor, van hogy a szeretlek-et máshogyan közlik, mint szóban. Mit jelent számomra a szeretet?  - Gondoskodást  - Odafigyelést  - Törődést  - Érdeklődést  - Aggódást  - Etetést  - Beszélgetést

Érdekes, ahogy egy-egy gondolat időről-időre megjelenhet bennünk. Pedig csak egyszer írta le valaki és mégis annyira mély nyomot hagy a tudatunkban, hogy elgondolkodunk rajta és megjegyezzük. Így történt ez velem ma is, eszembe jutottak a korlátok és az, ha másokat akarunk korlátozni, valójában önmagunkat korlátozzuk le. Hogy mit is értek ez alatt? Korlátozni valakit, megtiltani és nem engedélyezni egy adott tevékenységet. Többnyire mindig az, ami tiltva van az vonzza az egyént és a tiltás ellenére belefog vágni. De nem lehet mindig mindenkit lekorlátozni egy olyan tevékenységben, amit mi nem szeretünk. Hagyni kell, hogy az egyén jöjjön majd rá a saját útjára és ne erőszakkal akarjuk tartani egy bizonyos szinten. Van ismerősöm, aki tudatos neveltetést kapott. Szülei agykontrollt végeztek, elvégeztették vele  a gyerek és a felnőtt agykontrollt is és mégsem haladt tovább az úton, nem alkalmazta az ott megtanult tevékenységeket és negatívan állt dolgokhoz. Mindenkinek szabad ak...

Hálás vagyok, egy nézeteltérés miatt. Hálás vagyok, mert ez ébresztett fel bennem valami nagyon fontosat. Véletlenek nincsenek, állítom. Istenhez fordultam, hogy segítsen (pedig elég másképpen hiszek az ő létezésében) és beugrott egy dalszöveg részlet: "A szeretet az nem egy érzés, hogy nem ér véget az nem is kérdés! De ha csak a hibákat nézed, küszködés lesz és nem élet!.." Ekkor gondolkodtam el rajta igazán, hogy ez az idézet mennyire igaz. De mi gyakran beleesünk abba a hibába, hogy megengedjünk magunknak a dühöt (félreértés ne essék, minden érzelmet meg kell élni, még a negatívat is, de több fókuszt kéne adni a pozitívnak) a szeretet helyett. A rossz mindig megmarad, a jó mindig elszáll. Miért nem fordítjuk meg ezt a sorrendet? A jó maradjon, a rossz elszálljon. Nem mondhatunk másokról negatívat, nem szabad, mert azt erősítjük, a hibákat és ez nem jó. Szeretettel kell viszonyulni a másik félhez akkor is, hogyha picit haragosak vagyunk, vagy megbántottak. Mert szeretjük eg...