Sírj, hogy könnyebb legyen.

Elhatároztam, hogy ez az évem jobb lesz, mint a tavalyi. Így próbáltam beépíteni napi rutinokat az életemben, amik előre vissznek majd a céljeim felé. 

Ma is egy ilyen nap volt, holott már néhány napja elég erős feszültség munkálkodik bennem és ma a hangulatingadozásom tetőfokára hágott. Ki tört belőlem a sírás! Persze ezt megelőzte a dühkitörés, ami által kényszercselekvésbe próbáltam menekülni az érzéseim elől (sorozat nézés) . Ironikus, mert Dr. David R . Hawkins - Elengedés c. könyvét olvasom.

Amikor elöntött a sírás, rengeteg gondolat kavargot a fejemben, ezáltal rengeteg érzelem is dúlt bennem. Próbáltam feltenni magamnak a "miért" kérdés folyamatos ismétlését. Miért érzem azt, amit? Miért vágyamom mindarra, amire? Mi hasznom lenne belőle, hogyha úgy lenne, amit szeretnék? És így tovább...

Eszembe jutott, hogy volt egy hasonló fejezet a könyvben, Vagyis, mi az a valódi érzelem, ami megbújik a többi mögött? A zokogásom valódi okai ezek voltak: Nem értem el semmit az életben, nem tudom mihez kezdjek az életemmel. Nem érdemlem meg a szeretet, értéktelen vagyok. Azt szeretném, ha elismernének, értékelnének és szeretnének az emberek." 

Amikor elkezdtem vizsgálgatni az elmémet és ezekre a gondolatokra feltettem a "miért akarom, hogy ..." kérdéseket, rájöttem, hogy ezek mögött megbúvó valódi ok: az elhagyatottság érzése. 

"Az hogy egyedül maradok, nincs senki aki szeretne. Rossz vagyok és nem érdemlem meg a szeretet. Bűnődnöm kell, bűnős vagyok."

 Ahogy sorra jöttek fel ezek az érzelmek, és zokogtam, megkönnyebbültem. Már nem fojtottam el kényszercselekvésekben, hagytam hogy jelen legyenek. 

Néha észre sem vesszük, pedig tudatalatt a saját családunkból kiindulva rengeteg érzelmet, érzést, szabályt veszünk át. Ilyen például a "férfiak nem sírnak" Vagyis rengeteg ember nagyon jól megtanulta azt, hogy hogyan nyomja el magában az érzéseit. Pedig hogyha megtanuljuk jól kezelni azokat, hamarabb indulnánk el a gyógyulás útján. Sírni szabad, Sírni kell, Sírni jóleső érzés. 

Ha sírsz megtisztulsz, megkönnyebbülsz, jobban lehetsz. 

Nem mindenki életete habostorta, sőt. De a pozitivitások közepette is, ki az, aki a nehézségekről is képes szót emelni? Sajnos nem sokan, a pozitív gondolkodás lényege nem az, hogy elnyomjuk a rosszat és a rossz nem is létezik azzal, hogy nem veszünk tudomást róla. Épp ellenkezőleg, az optimista gondolkodás=megoldáscentrikus gondolkodás. A megoldáscentrikus gondolkodásban, már nem arra koncentrálunk, hogy mi a rossz. Hanem arra, hogy ami éppen jelenleg megoldadó feladatunk, mi az, amivel hozzájárulhatunk a probléma megoldásához. 

Mert mindig van megoldás. Főleg hogyha engeded az érzelmek felbukkannását és kiadod magadból egy sírás formájában vagy megtanulod jól kezelni a dühödet (nekem ez nagy megoldandó feladatom) . Engedd meg magadnak,hogy dühös legyél. hogy sírj, hogy kiabálj. De ugyanakkor légy tudatában annak, hogy a hangok a fejedben, nem mindig igazak. Ne hidd el, hogy értéktelen vagy , vagy nem vagy méltó a szeretetre.

Mert minden egy, mindennel és mindenkivel, és a félelem nem valódi, de a szeretet az igazi.