Wikka gondolatai

Az önszeretet és a megbocsátás egy soha véget nem érő téma. Sokszor kell róla beszélni, mert újra és újra feltörhet bennünk az az érzés, hogy nem vagyunk szerethetőek. Ennek oka leginkább a bűntudatra vezethető vissza, de a lényeg: Ha nem vagy képes szeretni magadat, és tele vagy bűntudattal, amiket nem tudsz elengedni, megbetegedhetsz! Mindig hittem abban, hogy minden betegség lelki eredetű, de nem csak hogy hittem benne, hanem meg is tapasztaltam. Vannak a lelkileg labilis emberek, akik az érzelmi sokkhatásra másképpen reagálnak. Képtelenek elengedni a múltat, azaz a múltban elkövetett hibáikért életük végéig ostorozzák magukat. Mint ahogyan csak az bánt másokat, aki önmagával nincsen megelégedve. Ez azt jelenti, hogy igaz hogy soha nem az általam hitt dolog zaklat fel, vagyis nem azért bántunk másokat szavakkal vagy tettekkel, mert azt akarjuk, hanem azért, mert nem tudjuk elfogadni és szeretni saját magunkat, azaz nem vagyunk megelégedve magunkkal és másokon vezetjük le a feszültsé...

Forrás Kisgyerekként bátornak képzeljük magunkat, olyan embernek, aki soha semmitől sem fél. De ahogy nagyobbak leszünk, a társadalmi minták nevelnek fel bennünket és az egykori bátorság helyett a félelem veszi kezdetét. Biztosra veszem, hogy mindannyiunkkal előfordult már az, hogy félt, haragudott, esetleg neheztelt valamilyen helyzetre, vagy személyre. Úgy is nevezhetnénk ezt az állapotot, hogy a "Poklok Poklát" éli, vagy élte meg, de ha belegondolunk, van hogy mi magunk választottuk a Poklot, ahelyett hogy a Mennyországot választottuk volna. Mi a Menny? Hol van a Mennyek országa? A szívünkben. A kedvességben, a jó szóban, egy ölelésben, a szeretetben, a barátságban, egy kisgyermek mosolyában, csak hogy ezt nem mindig vesszük észre, pedig ezek azok a nagy dolgok, amik igazán számítanak és amik megváltoztathatják a jövőnket. Gondoljunk bele, mennyi lehetőséget szalasztottunk el azért, mert mi túlságosan féltünk megtenni vagy elmondani valamit. Mennyi kapcsolat múlt azo...