A megbocsátás alapköve: Szeretet.

Az önszeretet és a megbocsátás egy soha véget nem érő téma. Sokszor kell róla beszélni, mert újra és újra feltörhet bennünk az az érzés, hogy nem vagyunk szerethetőek. Ennek oka leginkább a bűntudatra vezethető vissza, de a lényeg: Ha nem vagy képes szeretni magadat, és tele vagy bűntudattal, amiket nem tudsz elengedni, megbetegedhetsz! Mindig hittem abban, hogy minden betegség lelki eredetű, de nem csak hogy hittem benne, hanem meg is tapasztaltam. Vannak a lelkileg labilis emberek, akik az érzelmi sokkhatásra másképpen reagálnak. Képtelenek elengedni a múltat, azaz a múltban elkövetett hibáikért életük végéig ostorozzák magukat. Mint ahogyan csak az bánt másokat, aki önmagával nincsen megelégedve. Ez azt jelenti, hogy igaz hogy soha nem az általam hitt dolog zaklat fel, vagyis nem azért bántunk másokat szavakkal vagy tettekkel, mert azt akarjuk, hanem azért, mert nem tudjuk elfogadni és szeretni saját magunkat, azaz nem vagyunk megelégedve magunkkal és másokon vezetjük le a feszültséget, ami már alapból bennünk volt. És én ezekre mind magamtól jöttem rá, a saját magam tapasztalati útján. Ez az egyik oka, amiért nem vállalhatunk gyereket. Nem akarom, hogy sérült családban nőjön fel és bár folyamatosan dolgozom magamon, hogy önmagamhoz képest jobb ember legyek és elérjem a feltétel nélküli szeretet állapotát, mindig követek el hibákat.

Az egyetlen út a szeretet. Mégis miért olyan nehéz a szeretetet választanunk??? Mert erősebb a félelem, de félelem és a szeretet együtt nem lehet jelen. Vagy az egyik, vagy a másik. Szabó Péternek van egy szuper jó mondása: " Az, hogy más mit gondol rólad, neked ahhoz semmi közöd nincsen." És igaza van, ha abból indulunk ki, hogy amit gondolsz magadról az vagy. Közhelyek és életbölcsességek. De a legtöbb spirituális tanító vagy Life coach saját tapasztalatból beszélnek, írnak. Mint ahogyan én is. Igaz, voltak segítségeim az önfejlesztés útján, viszont a legtöbb dolog mint egy amolyan megvilágosodáshoz hasonló pillanat, bevillant a felismerés hogy mit miért csinálok. Az egyik középiskolai tanárnőm mondogatta mindig, hogy "ha azt hiszed, hogy megtudod csinálni, vagy ha azt hiszed, hogy nem. Mindenféleképpen igazad van." Ő is azt mondta, hogy ezt nem kell elhinni, pusztán meg kell tapasztalni és én aznap meg is tapasztaltam a gondolataink erejét.

Minden ember megérdemli a szeretet és minden emberben ott lapul az alapvető jóság. Csokonai V. Mihály verséből idézve: "Akit tán tolvajjá a tolvaj világ tett, mert gonosz erkölccsel senki sem született." A világ, vagyis a külső behatású ingerek, amiket nem tudunk jól kezelni, azok vannak ránk olyan hatással, hogy rosszat cselekszünk.  Attól, mert rosszat cselekedtünk a múltban, még nem jelenti azt, hogy rossz emberek vagyunk. Azaz, pont arról kell meggyőzni magunkat, hogy jó emberek vagyunk, ennek azaz oka, hogy nem voltunk tudatában annak, amit cselekedtünk. Hamarabb cselekedtünk, mint hogy gondolkodnánk. Mit mondott Jézus a kereszten? " Atyám, Bocsáss meg nekik mert Nem tudják mit cselekszenek." Ha tudatában lennénk a cselekedeteinknek, akkor biztosan nem követnénk el azokat a hibákat. Attól, hogy hibáztunk, még nem vagyunk rossz emberek és mindenki megérdemli a boldogságot, egészséget és azt, hogy szeresse és elfogadja magát olyannak amilyen. Ez a fajta bűntudat az, ami elvezet minket a negatív érzelmek miatt ahhoz az állapothoz, ahol tudat alatt elkezdjük megbetegíteni a testünket, vagy akár tudatosan. Tudatos alatt azt értem, hogy olyan gondolatok járnak a fejünkben, hogy " Talán, ha beteg lennék jobban figyelnének rám? Több szeretetet kapnék stb. " A tudatalatti megbetegedés alatt azt értem, hogy nem vagyunk tudatában a negatív gondolataink következményeivel, mert bizony a gondolatok hatással vannak a testre és elmére egyaránt és én ezeket mind tapasztalatom nap, mint nap. Tapasztalat nélkül nem is lehetne ezekről beszélni.

Ha sokat ismételgetünk valamit, akkor az el kezd megnyilvánulni a fizikai valóságunkban, legyen az pozitív vagy negatív dolog. Ha egy negatív folyamat elindult, azt nagyon nehéz visszájára fordítani, de nem lehetetlen. Minden nap meg kell hoznunk egy döntést, ezt a döntést addig kell folyamatosan meghoznunk, amíg már rutinná nem válik. Ez a döntés az, hogy elhatározzuk változtatunk az életünkön, eddigi szokásainkon és indulunk az önfejlesztés útján a testi lelki egészség miatt. Azaz napi rutinná kell válni, hogy a negatív gondolatainkat, amik azt sugallják nekünk, hogy értéktelenek vagyunk, nem érünk semmit, nem vagyok szerethető stb, lecseréljük az ellenkezőjükre. Szeretem magam, értékes vagyok, megérdemlem a szeretetet és megbocsátok magamnak és másoknak mindenért., napról napra minden szempontból egyre jobban és jobban vagyok. Ezek a gondolatok hatalmas gyógyító erővel bírnak, de ahhoz hogy kifejtsék gyógyító hatásukat rutinszerűen mantrázni kell őket.

Minden ember csodálatos, egyedi és megismételhetetlen, mindenkinek joga van a szeretetre, békére és a bűntudatmentes életre. Az élet csodaszép, ha ezt az utat választjuk. Most nagyon sokan a poklot tapasztaljak meg belső vívódásaikkal, de mindig van választásunk mennyországot teremteni magunk köré, ha a szeretetet választjuk. A pokol és a mennyország bennünk történik, mi dönthetünk és minden pillanatban döntünk, hogy melyik megtapasztalását választjuk. Én úgy gondolom, hogy döntsünk a mennyország mellett, mert az a szeretet útja. És az élet célja az, hogy szeressünk és szeretve legyünk, magunk által is. A negatív gondolataink nem csak ránk, hanem a világra is kihatnak, viszont a Bolygónak sok szeretetteljes gondolatra van szüksége! Ezért nincs mese! El kell hinni, el kell hinned, hogy értékes vagy és szerethető! Mert az vagy! És jobb veled a világ! Mindenkivel!!

Üdvözlöm a benned lakozó Istent! ;)