Egy hét távlatából a munka világáról.

Vajon mitől függ az, hogy sikeresek leszünk-e a munkánkban, vagy nem? Mi az, ami nap mint nap motivál minket arra, hogy menjünk be dolgozni és végezzük el a kötelességünket?

Néhány hónapja teljesen ki voltam borulva, amiért 26 évesen a megoldandó feladatom miatt képtelen voltam eljárni állásinterjúkra, másokra voltam utalva és egyáltalán nem éreztem azt, hogy hasznos tagja lennék a társadalomnak. Hiszen, ha úgy nézzük "ingyenélő" voltam, habár a házimunkába, amikor tudtam besegítettem. Akartam a pozitív változást, akartam teljes életet élni, mint bárki más. Dolgozni akartam, de normális otthonvégezhető munka, ami nem MLM rendszerű sehol sem találtam. Szkeptikusan elkezdtem dátummal együtt leírni egy füzetbe minden nap a három legfontosabb célomat, köztük az egyik az volt, hogy olyan helyen dolgozom, amit szeretek. Az előző blogbejegyzésemben leírtam, hogy 84 nap alatt lett munkám. Viszont az, hogy én mindennap bejárok dolgozni döntések sorozata.

Minden áldott nap döntünk, minden pillanatban, percben, órában. Állandóan. Jobbra menjek-e vagy balra induljak el? Felszálljak-e a buszra, vagy gyalog menjek tovább? 90 perc késéssel is menjek el az állásinterjúra vagy inkább adjam fel és menjek haza? Mert igen, 90 percet késtem, de úgy döntöttem így is elmegyek, pedig már ideges voltam, sírtam és zokogtam, rosszul voltam, eltévedtem, de elmentem, habár a főnök nem volt bent és mégis itt vagyok. Jó helyen. 

Szabó Péter szerint az a legideálisabb munka egy ember számára, amit akkor is végezne, ha nem is fizetnének érte. Az első két nap nem volt zökkenőmentes. Sok félelem volt bennem. Féltem, hogy mi lesz ha nem tudok bejárni?, féltem a felelősségvállalástól, és féltem attól, hogy nem fognak betanítani.

Amikor párhónapja meghoztam egy döntést, mi szerint változtatni fogok az életemen és visszahozom az életbe azt a boldog, mosolygós, pozitív lányt, aki régen voltam, akkor valami változás elindult bennem. Lehetőséget kaptam az élettől, az univerzumtól vagy nevezzük úgy, ahogyan akarjuk. Lehetőséget kaptam arra, hogy kiteljesedjen az életem.

A reggeli első gondolatunk meghatározza, hogy milyen lesz az egész napunk. Reggel, amikor felkelek nekem komoly döntéseket kell hoznom. Ahhoz, hogy betudjak járni dolgozni meg kell hoznom azt a döntést, hogy elhatározom magam a boldogság mellett. El kell döntenem, bárhogyan is alakul a napom, jó napom lesz. 

Őszintén mertem mesélni a megoldandó feladatomról a kollégáimnak. Eltitkolni nem is tudtam volna, mert a legelső munkanapomon nem éreztem jól magam. Nekem ilyenkor a föld a legbiztonságosabb hely, de kicserélték a székemet karfásra és lejjebb vették az ülést is, hogy biztonságosan érezzem magam. Akkor, ott, abban a pillanatban tudtam, hogy jó helyen vagyok! 

Kedves, megértő, segítőkész munkatársak, jó fej főnök, ülőmunka, rugalmas munkaidő. Ezek jellemzik azt a munkahelyet, amilyet el képzeltem gyakran az Agykontroll Elmetükre technikájával. Igaz, még csak a betanítás első része van meg, de már tudom, hogy Szeretem a munkám és ha nem is fizetnének érte, én akkor is csinálnám, pedig a munkám is felelősségekkel jár, de eldöntöttem, hogy sikeres leszek a munkámban és az első felében tényleg érek el sikereket és kamatoztathatom a kommunikációs készségemet. Naponta programozom azért is, hogy a munkám második részében is sikeres legyek, aminek a betanulása jövőhét közepétől kezdődik. A lelkesedésem, motiváltságom nem hagyott alább. Inkább erősödött.

Boldog vagyok és nagyon hálás ezért a lehetőségért, régebben mindig azt éreztem, hogy kapok egy újabb és újabb lehetőséget az univerzumtól egy jobb élet felé. De a sorsomat magam alakítom. Amit eldöntök, ahogyan teszem  a dolgokat, azzal megpecsételem a jövőmet is. Ezért MINDENNAP meghozom azt a döntést, hogy bármi történik is, kihozom magamból a legjobbat és a legtöbbet és elhatározom magam amellett, hogy sikeres vagyok a munkámban.

A munkámban is önmagam lehetek, ha fűzőben és teljes harcidíszben mennék dolgozni, szerintem akkor sem változna senki véleménye rólam. Azért sem szólnak meg, amiért különleges gótikus, nyakláncokat hordok, azért sem hogy szinte mindig sötét színeket, feketét viselek és a jó idő beköszöntével előtérbe kerülnek a koponyás Rockabilly jellegű ruháim és szerintem ha ezekben megyek be a munkahelyemre, akkor sem fognak szólni érte. Ők azt látják rajtam, hogy mindig mosolygok, boldog és pozitív vagyok. Viszont ehhez nekem mindennap meg kell hoznom azt a döntést, hogy boldog leszek és történjen bármi, jó napom lesz és kihozom magamból és a munkámból a legjobbat.

Hajnali 4 órai kelléssel indítom a napomat, inkább hamarabb kelek és hamarabbi busszal megyek a munkahelyemre, minthogy későbbivel induljak, tovább aludjak és ha úgy érezném magamat ne tudjak elindulni. És a drága kedvesem munkaideje letelte után elém jön, mert a munkát eddig kibírtam nagyobb rosszullét nélkül, hiszen ülnöm kell végig, de munkaidő után már hazafele nem mindig sikerül megúsznom azt a nagy rohamot, de akkor is erőt veszek magamon, bármennyire rossz, megkérem szorítson jó erősen és ne álljunk meg, ha jön a roham. És én minden egyes napot sikerként könyvelek el, még akkor is ha munka után jön az elkerülhetetlen legrosszabb szédülés. 

A döntések azok, amik meghatározzák a jövőnket. De ha meghozunk egy döntést, azt ne a jövő miatt tegyük, hanem a MOST miatt. Mert MOST van itt az a pillanat, amikor el kell döntenünk, hogy boldogok leszünk. MOST kell eldöntenünk, hogy bármit hoz is az élet szeretettel és elfogadással fogadjuk. MOST van itt az a pillanat, amikor elkezdhetsz a változás útjára lépni. Nem holnap, nem holnap után. MOST! Mert lehet egyszer nem jön el a holnap se a holnapután. Csak ez a jelenpillanat az, ami számít, amikor döntened kell, mert minden egyes döntés hozzánk ad valamit, ami meghatározza a további életünket.

Most vagyok boldog és hálás minden lehetőségért, amit kaptam. Minden emberért, akivel kapcsolatba kerültem és minden sérelemért, amit túl éltem! És azért, amiért a munkahelyemen  megkapom szinte mindennap, hogy milyen jó pozitív kisugárzásom van és jó érzés a közelemben lenni. Hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos támogató közösség tagja lehet és minden egyes munkatársamért hálás vagyok, hogy megismertem őket!

Úgy érzem, hogy visszataláltam önmagamhoz, ahhoz a Wikkához, aki 4 évvel ezelőtt voltam. Végre, hasznos tagja vagyok a társadalomnak.

Fontos, hogy hasznosnak érezzük magunkat, de nem mástól kell várni, hogy megerősítse bennünk azt, hogy hasznosak vagyunk. Folyamatos belső munka eredményeként magunktól fogunk rájönni erre.

Köszönöm az életem, a családom, a szeretteimet, a barátaimat és az ismeretlen ismerősöket.

Ha elhatározzuk magunkat amellett, hogy pozitívan szemléljük a világot, akkor a csodák egyszer csak megmutatkoznak előttünk és én mindennap tapasztalom ezeket a csodákat! Csak kötelezzük el magunkat és higgyünk a jóban.

Hálás vagyok és nagyon boldog. Nőnap alkalmából azt kívánom mindenkinek, hogy találja meg önmagában a boldogságot és legyen hálás azért hogy itt lehet, ezen a csodaszép bolygón.

Megjártam a poklot, de képes voltam a pokolból mennyországot csinálni!! :)