"Adj hitet és elhiszem neked hogy élni szebben is lehet. Sok okos megvet és nevet de te észre se vedd, csak adj hitet!"

Egyszer egy idegen azt mondta nekem; "Azért vagyunk emberek, hogy segítsünk egymásnak." Ez a segítség bármilyen segítség lehet. Akár egy kedves, bíztató szó, akár egy támogató ölelés. Bármi, ami által az ember jobban érezheti magát. 

Gondolom sokaknak ismerős Ákos klasszikus slágeréből az a mondat, " Adj hitet és elhiszem neked, hogy élni szebben is lehet..." pontosan erről van szó. Lehet valaki nem annyira erős lelkileg, hogy képes legyen magától hitet nyerni, de ha van mellette valaki, aki támogatja, bíztatja akkor képes lesz arra, hogy Ő maga is elhiggye, hogy képes rá. Ennyit jelent mások támogatása. Képzeljük el, hogyha egy olyan világban élnénk, ahol ez a támogatás egymás iránt abszolút megszűnne, milyen világot élnénk akkor? Senkinek nem lenne hite önmagában, és nem lenne hite másokban sem, gondolom nem ilyen világot szánnunk az utódainknak. A legtöbben azt szajkózzák, hogy a hitet önmagadban kell megtalálnod, saját magadat kell biztatnod,  ami részben teljesen igaz, de ott a másik oldal, ha valaki elveszítette a hitét és tehetünk azért, hogy vissza nyerje, akkor nem követünk el mindent is, hogy tényleg vissza kapja azt a hitet, ami eleve önmagában volt, csak elveszett? Ha kell, akár újra és újra hitet adunk, hogy merjen hinni önmagában és mind ezt támogatva. Azért vagyunk itt, ezen a bolygón, hogy segíthessük egymást. 

Olyan sok példát fellehetne erre hozni. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az életem során nagyon sok olyan kedves és támogató emberrel találkoztam, akik rengeteget adtak nekem. Ha nem lett volna ott velem a barátnőm, feladtam volna a Dir En Grey koncertet. 2x is felvitt apukám pestre a koncert miatt, de annyira borzalmasan rosszul voltam és sorban állásnál még hánytam is... De egyedül kellett felmásznom a lépcsőn, hogy ne lássák rajtam a biztiboyok és nők, hogy rosszul vagyok, mert nem engedtek volna be a koncertre. Azt az erőt, azt a hitet a barátnőim támogatása által kaptam meg! Az volt életem első olyan élménye, amikor képes voltam legyőzni a gonosz kis koboldomat, de az is csak azért sikerülhetett, mert olyan emberek voltak mellettem, akik támogattak és biztattak, elhitették velem, hogy bármire képes vagyok!

Én azt mondom, ha van rá lehetőségünk, mindig bíztassuk és támogassuk egymást, mert ha másoknak képesek vagyunk hitet adni, akkor jobb hellyé tudjuk tenni ezt a világot! Szerintem én az erőt úgy találhattam meg magamban, hogy a barátaim elhitették velem, hogy tényleg bármire képes vagyok.  Ha szükség van rá, akkor szerintem nem baj, hogyha ez többször megtörténik. De ha másoknak hitet adunk, akkor hegyeket vagyunk képesek megmozdítani!

Én csak a saját tapasztalatimból vagyunk képes írni és igaz, hogy már fél életemet leéltem, de még mindig nagyon jól tudnak esni a pozitív, kedves szavak. Azok azt jelzik számomra, hogy nem vagyok értéktelen, hogy így is, az egészségügyi kihívásommal együtt is értékes vagyok! Pont tegnap gondolkodtam el azon, hogy akkor tudjuk hogyha a valódi önszeretet állapotába léptünk, hogyha képesek leszünk a múltunkra, vagy emlékekre, hibákra úgy tekinteni, hogy nem leszünk szomorúak, én esetemben nem sírom el magam.

Mert a gyerekvállalással kapcsolatban, nagyon sok félelem és kétely van bennem, sok dolgot nem fogok tudni úgy csinálni, mert egy egészséges anya. Nem fürdethetem egyedül a gyerekemet, nem vihetem le sétálni se egyedül, se vásárolni, játszótérre stb. És nyilván bánt ezt a dolog, hogy nálunk sok minden máshogy fog történi és ha erre gondolok elfog a sírhatnék. Hogyan leszek képes felnevelni a gyermekeimet, hogy tudok ezekkel majd jó anya lenni? Talán, ha nem sírom el magam, mikor ezek a témák feljönnek, akkor fogok az igazi önszeretet útjára lépni. És igen, hiába vagyok annyi idős, amennyi. Nekem így is nagyon sokat tud jelenteni, hogyha valaki azt mondja hogy hisz bennem, hogy képes leszek rá és megfogom tudni csinálni. Nekem az adja a legnagyobb erőt, hogyha van mellettem valaki, aki tényleg bíztatni tud és hinni bennem, akkor én is hitet nyerek. 

Tisztában vagyok vele, hogy nem lesz mindig mindenki ott mellettem, hogy ezt a hitet megkapjam. Én is szoktam bíztatni magam, és nagyon büszke szoktam lenni magamra, hogyha képes vagyok erősnek lenni. De szerintem ezek sem sikerülnének akkor, hogyha nem lenne senki, aki bíztatott volna.

Nővérem esküvöjén is borzalmasan rosszul voltam, és képes voltam roham után kb 20 perc pihenés után erőt gyűjteni, annyira büszke voltam magamra, annyira boldog voltak hogy sikerült. De senki más nem tudja, hogy nekem mennyire nehéz volt! És még a saját lagzimon is borzalmasan rosszul voltam, és csináltam egy rohamot, hogy túl legyek a nehezén. Az sem sikerült volna, ha nincs mellettem valaki, aki bíztat. Akkor is iszonyú büszke voltam magamra, és más nem tudja hogy az a büszkeség számomra mennyit jelent. Egyedül Isten az, aki valóban tudhatja. Néha elképzelem, hogy akárhányszor lesz egy ilyen mérföldkövem, Isten, a nagyszülőim, akik már nincsenek velünk fizikálisan, fentről mosolyognak és nagyon boldogok, hogy apró sikerélményem lett a megoldandó feladatommal kapcsolatban.

Végszónak azt mondanám, támogatnunk kell egymást, hogy hitet adjunk a másiknak ha éppen arra van szüksége. Ártani senkinek sem fog, éppen ellenkezőleg. Ha másoknak képesek vagyunk hitet adni, akkor felismerhetjük, hogy nekünk is van belőle! Adj hitet, hogy képesek legyünk hinni önmagunkban.

Ich wünsche dir schöne Wochenende!

Mit dir ist die Welt besser (jobb veled a világ!)