Wikka gondolatai

Sötétségből fény lett, Érzi már a szív. Mint zengő lépteivel Hajladozva hív. Susognak a fák, Lágy szellő ringatja Levelét, a fűzfaág Halk nevét rikkantja. Kint rekedve, Forrás Bezárta kapuját. Bágyadtan, s merengve, Ostromló tűz hamuját Csivitelnek a madarak, Faágakon ülve. Szépek és magasak, Szeretettől nem menekülve.

Nagyon sokan a Wicca vallásra asszociálnak automatikusan a Wikka nicknevemből. Így gondoltam írok egy bejegyzést, hogy hogyan is született. Ennek jó pár éve már, sosem titkoltam amúgy, hogy érdekel a wicca, - valamilyen szinten lehet a nővérem is tudat alatt, de tudatában volt ezzel. - Ő nagyon sok éve játszik az úgynevezett "World of Warcraft" játékkal és egyszer elhatározta, hogy fogadásból megtanít wowozni. Mikor odakerült a sor, hogy regisztráció és karakter nevet kellet választanom akkor nem igazán jutott semmi úgy az eszembe, Gótikus Lány nem akartam lenni, mert túl hosszú. Akkoriban a baráti társaságom Misának hívott (Deah Note anime, mert hasonlítottam  a karakterre.), de az sem akartam lenni igazán.(Már nagyon nem illik hozzám szerintem.) Így nővérem egyszer csak benyögte a "legyél Wikka", hümmögtem egy kicsit olyan kíváncsian, hogy nem is olyan rossz. De persze gondoltam, hogy sokan  Wiccára asszociálnak majd, ezt nővéremnek is felvetettem, de mondta, ho...

íme, itt egy kedves fiú, Vicces és jó humorú. Teste csupa meztelen, Azonnal elvette az eszem Fogadást nyerve, sörért cserébe, Meztelenül vonult végig szégyenébe. Megszokta a helyzetet sztriptízelni szokott, De ahhoz megfelelő nézőszám lenne adott. Nem csak vicces, de okos is. Ő amolyan intellektuális. Bár táncolni nem tud, mégis műsort adna ki az aki megnézné őt, erre vállalkozva?

A legjobb dolog a  verselemzésben az, hogy bármit beleláthatunk egy adott műbe, bárhogyan is értelmezhetjük, úgy sem fogjuk megtudni igazából, hogy mit gondolt a költő, mikor megalkotta az adott művet. Valamiért én a  Mirage dalokkal is így vagyok. Számomra tök pozitív dolgokat sugallnak a dalszövegek. Elgondolkodtatóak nagyon. Most jutott eszembe, hogy Trish is szentelt egy bejegyzést régebben nekik, ide kattintva megleshetitek. Sajnos csak egy albumuk jelent meg annak idején, ami  "Száll a kakukk fészkére" nevet viseli. Mikor először halottam rögtön  a film jutott az eszembe. "A percek mama. A percek. Mert olyan súlyosak lesznek. Na és a fehéren izzó csend, mely bekerít. És lassan hömpölygő órákat teremt." Néha elvesztegetjük az értékes perceinket felesleges dolgokra. Persze, hogy súlyossá válnak, egyszer csak majd elfogynak és vége. Minden pillanat, minden perc számít, értékeljük őket... "Aki nem mer, az egyedül marad , a város gyártja a halottakat" És...

Ma pont olvastam Csernus - Kiút c. könyvében egy érdekes mondatott. Felnéztem, kezemben tartottam a könyvet és megálltam egy pillanatra. Nem fogom szóról szóra idézni, de a lényege az volt, hogy a szeretethiány többnyire azért alakul ki, mert nem vagyunk képesek szeretni és elfogadni magunkat és azt a szeretetet mástól várjuk, így például egy másik fél kompenzálhatja az ürességet. Konkrétan önmagunk szeretete nem egy egyszerű feladat, bevallom tükör előtt állva szoktam beszélgetni magammal - bár ez a szoktam dolog kicsit túlzás. - A lényege annyi, hogy őszintén beszélgetek magammal, bár az elején nehezen ment és sokszor elröhögtem magamat, de mostanában akárhányszor belenézek egy tükörbe, vagy egy kirakatablakában meglátom magamat, megállok picit és kimondom magamnak, hangosan hogy: szeretlek, nagyon nagyon szeretlek és elfogadlak olyannak, amilyen vagy. Elvileg ez egy jó kis terápia, és előbb vagy utóbb tényleg érezni is fogjuk, hogy sokkal szeretetteljesebben beszélünk magunkkal/magu...

Tegnap koncerten jártam. Már hiányzott kicsit  a debreceni rockélet, régen egy barátnőmmel nagyon sok Rammlied (Rammstain tribute) koncertre jártunk, nagyon jók is voltak. Sajnos már páréve megszűnt és ezzel már mi sem igazán jártunk ilyen debreceni hazai koncertekre. Kaptam egy meghívást a Gate69 koncertre. Rákerestem a Youtube-on és megtetszett. Gondoltam elmegyek rá, bár a helyzet úgy hozta, hogy egyedül. Sosem koncerteztem még igazából egyedül, ennek a fő oka természetesen a rosszulléteim voltak, na jó. Volt egy Nyughatatlan koncert kb két éve, amire egyedül mentem el, két szám után rosszul is lettem... Gondoltam, hogy itt is benne lesz a pakliban, de aznap úgy viszonylag jól éreztem magamat, és úgy voltam vele, hogy csak elmegyek. Meg hát jeleztem is az eseményen, Daninak is, hogy ott leszek. A kikapcsolódás meg tényleg nem árt a sok mostanságért stressz miatt. A Gate69 tagjai közül, csak egy srácot ismertem (Ő hívott az eseményre is) a "hős", aki eljött a tavaly nyáron ...