Saját vers: Távol a város zajától
Sötétségből fény lett,
Érzi már a szív.
Mint zengő lépteivel
Hajladozva hív.
Susognak a fák,
Lágy szellő ringatja
Levelét, a fűzfaág
Halk nevét rikkantja.
Kint rekedve,
![]() |
Forrás |
Bezárta kapuját.
Bágyadtan, s merengve,
Ostromló tűz hamuját
Csivitelnek a madarak,
Faágakon ülve.
Szépek és magasak,
Szeretettől nem menekülve.
Nem értek hozzá, tehát nem tudok építő kritikát mondani, de nekem nagyon tetszik. ^^
VálaszTörlés*irigyen bámul ki az ablakon, és visszamegy tanulni*
Decuki vagy! köszönöm. :) Örülök, hogyha elnyerte tetszésedet. :)) Jó tanulást, de ilyen szép időben kint a szabadban talán könnyebben megy majd! :)
VálaszTörlés