Wikka gondolatai

Nagyon sokszor hallottam arról, hogy elvileg kérnünk kell a segítséget és megkapjuk. Bár ebben a jelenlegi világban - és talán a múltszázadban is - nem könnyű segítséget kérni másoktól, vagy éppen elfogadni a segítséget. (Saját tapasztalatból tudom, de egy nap úgy döntöttem, hogy elfogadom a segítséget és ha végképp nem megy egyedül megpróbálok segítséget kérni. Nekem nem mindig egyszerű végig mennem egy zebrán, felszállni egy buszra, ha nem megy muszáj segítséget kérnem. Nem jó úgy élni, hogy mindig másokra vagyunk utalva, hogy egyedül nem mindenben tudunk boldogulni jelenleg (mert minden csak egy állapot) ), bár igazából itt most nem is konkrétan erről akartam írni, ez csak egy kis kitekintés volt. Karmikus adósság. Lehet jó, vagy lehet rossz. Persze, aki hisz ebben. Megmondom őszintén én nem igazán, abban hiszek valamennyire, hogy amit adsz, azt kapsz vissza, de abban hogy az előző életünkben elkövetett dolgok miatt most vezekelünk, nem hiszek. Viszont nem vetem meg azokat, akik h...

Tagja vagyok a We Love Industrial @ [WireVeins]  Facebook-os csoportnak és olyanfajta különleges zenét szerettem volna keresni, mint az E-nomine (róluk már írtam  itt .) Bár talán az E-nomine is megismételhetetlen együttes, de szerencsére az egyik tag a csoportban a kiírt posztom alá belinkelt egy számot a Heimataerde bandától. Nos, eléggé meglepődtem amikor felfedeztem, hogy középkori (medieval) elemeket is vegyítenek a megszokott industrial hatás mellet. A német együttes 2004-ben alakult és 2007-ben léptek fel először a híres lipcsei Wave Gothic Treffen fesztiválon, ami olyan sikert hozott a számukra, hogy több európai fesztiválon is játszhattak. A sötét középkor hangulatának  megidézése fontos szerepet játszik a zenei projektjükben. Forrás

Az Emlékbuborék blog írója, Niki (régebben ismerhetitek Ghostgirl névről is ) készített egy felhívást, amivel összetartóbbá szeretné tenni a blogközösséget. Sajnos én kicsúsztam a jelentkezésből és az időből, mert valahogy elkerült ez az egész felhívás, de volt olyan kedves és megengedte, hogy ma még esetleg közzétehetem a gondolataimat a blogolásról. köszönöm! Talán én is említettem már régebbi bejegyzésekben néhány dolgot, hogy miért és hogyan kezdtem el blogolni. Sokakhoz hasonlóan én is nagyon tiniblogként kezdtem. Tulajdonképpen az egyik "tanárnőmmel" sokkal mélyebb viszonyom volt, mint szimpla tanár-diák viszony. Ő volt az, aki elindított a spirituális utamon, ezért többnyire gurunak hívom manapság, a háta mögött. Egyébként blogol, majd belinkelem a végén a blogjait. Arra már nem emlékszem, hogy hogyan, de talán nagyon rossz lelkiállapotban lehettem és tanárnő behívott az irodájába beszélgetni. Éppen írt, vagy egy oldalt szerkesztett. Akkor még nem tudtam, hogy a...

Sokan úgy vélik, hogyha magukat is előtérbe helyeznék, önzővé válnának. Nagyon sok ismerősöm segítőkész, és hajlandó az idejét és energiáját másoknak adni. Szerintem ez egy igazán nemes cselekedet, ha valaki tényleg ennyire odaadó. Viszont nem szabad elfelejteni azt, hogy van saját életünk is. Ami ugyan olyan fontos, mint bárki másé. Az emberek hajlamosak beleesni abba a hibába, hogy  nem foglalkoznak eleget magukkal. Szerintem minden út elsősorban önmagunkon átvezet. Amolyan körforgásként. Csodálatos dolog másoknak segíteni, boldoggá tesz. Tudom, mert tapasztaltam. Ha nincs semmid, amit másoknak adhatsz ajándékozz ölelést! Az ölelés egy olyan dolog, ami  mind a két félt gyógyítani tudja. Forrás: Nem leszel önző azért, hogyha úgy döntesz most egy kicsit szeretnél magaddal is foglalkozni, mint ahogyan egoistává sem válsz, ha szereted magadat és van önbizalmad. Ezek téves fogalmak. Sőt, szerintem egy héten minimum 2 napot be kéne iktatni,  - ha nem többet - amikor té...

A kihívás valódi napja tulajdonképpen a Cybergoth volt, de mivel ez kicsit öltözködésileg eléggé távol áll tőlem, így választottam egy közelebbit. A perky goth-ot. Tulajdonképpen akartam valami hasonlót az eredetihez, így leginkább a "Rivet head"-en gondolkodtam és mint megtudtam a perkygoth-ot is szokták hasonlítani a cyberhez. A perky goth tulajdonképpen a "csintalan" gothok kategóriája, más néven szokták őket még "boldog gothoknak" is nevezni. Igen, itt látszik meg leginkább a negatív sztereotípia ledöntögetése, mi szerint minden goth szomorú, negatív, depressziós. Az már mellékes, hogy szinte egyetlen egy "szomorúgoth" ismerősöm sincsen... No de a boldogság. Az én blogom többnyire boldog, és pozitív. Annie úgy jellemezte, mint vidám goth blog. Bár a személyiségemhez leginkább ez passzolna, de szerintem boldog goth lehet az is, aki teljes feketében van. Nem a szín a döntő. Mivel a Perky eléggé színes irányzatok közé tartozik, ezért leginká...

Kis lépések. Minden kis lépésekben kezdődik. Valakinek az is nagy dolog, - és sokat jelent - hogy egyedül utazik haza a vonaton. Vagy az első igazi elbeszélgetős-állásinterjú. Nem könnyű belekóstolni az igazi nagybetűs életbe. El kell kezdeni valahol. Fel kell nőni ahhoz a feladathoz, hogy önállósodjunk, felelősséget vállaljunk a tetteink iránt és megtegyük az ehhez tartozó első lépést. Mindig eszembe jut a Star Wars-ból jól ismert idézet, amit Yoda mester tanított az ifjú padavannak. " A  Félelem a sötét oldal kapuja....." A félelem mindig ott van, jelen van bennünk. Felszoktad tenni magadnak a kérdést? Mi a legrosszabb, ami történhet? Semmi. Ha nem próbálod meg, ha a félelem miatt úgy döntesz nem vágsz bele, akkor van veszíteni valód, sosem szerzel tapasztalatot. Sajnos nem függhetünk mindig másoktól. Ne hallgass arra, aki szerint életképtelen vagy! Ez nem téged minősít. Mindig van választásunk, hogy melyik farkast is akarjuk éltetni, vagy  a jelenhelyzetben. Ha hiszel maga...

Nemzeti öntudat. Ki vagyok? Hova tartozom? Magyar vagyok? - Ezeket a kérdéseket egy barátnőm tette fel nekem. -. "Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország..." / Radnóti Miklós/  És én sem tudhatom. Mint ahogyan sokan mások sem tudják, vagy nem is akarják megtudni mit gondolnak a hazáról, hogyan vélekednek róla.  Ebben a mai világban talán keveseknek van nemzeti öntudata. Ha valaki egy kisebb vagy hosszabb időre külföldön próbál letelepedni elveszítheti.  Janus Pannoniusra is büszkék lehetnénk, bár ő mikor megírta az epigrammáját is kicsit fényezte magát a hazája nevében. De Pannóniát érdemes dicsérni.  Valójában egy dal, egy szöveg és egy klip volt az, ami igazán elgondolkodtatott a magyarságomról, népemről és hazámról. Ezt nem más, mint Havasi egyik csodálatos alkotása hozta ki belőlem. Egy az egyben könnyeket csalt a szemembe, ha tehetitek nézzétek meg! Olvastam régen Horváth Andrea - ...