Egy hősnő emlékére....
forrás |
Az élet arra kényszerítette Őt, hogy amit már tudott azt a tapasztalatba is véghez vigye, így egyszer Ő is túl élte a legszörnyebb kórt. Szerencsére természetes halállal ért véget az élete. Hiszen kicsattant az erőtől, boldogságtól, fittségtől. Bárki, aki valaha is kapcsolatba kerül Louise L. Hay nevével -akár meglátja a könyves boltban a könyveit, akár mesélnek róla, akár véletlenül felbukkan a Facebook üzenőfalon a neve- szerezze be tőle az első könyvet, hiszen nem véletlen fog hozzá eljutni. Vagy nézze meg a dokumentumfilmet.
A film egy hatalmas belső utazás kezdetét veszi, egy döntést hoz mindenki, aki arra szánja magát, hogy megnézi. Egy döntést, ami megváltoztatja eddigi világnézetét.
És ezt a hírt én arra használom fel, hogy újra erőt gyűjtsek, erőt merítsek az élettapasztalaiból.
Louise, megtanít szeretni és elfogadni önmagunkat és másokat. Elhiteti velünk, hogy erősebbek vagyunk mint hinnénk. És megtanít a legfontosabb dologra, amivel nagyon sok ember szembesülhet nap mint nap, a megbocsátásra. Ha kell fogjunk egy párnát és püföljük, addig ameddig bírjuk, hogy kiadjuk az elfojtott negatív érzéseinket. Vagy, amit Magditól tanultam menjünk ki a természetbe és üvöltsük ki a fájdalmainkat, hisz a Fák megtisztítják a negatív rezgéseket.
Drága Lulu, Isten veled. Hiszem, hogy egy csodálatos helyen vagy, és jókat beszélgetsz Dr. David R. Hawkins-al.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése