Wikka gondolatai

Az önszeretet és a megbocsátás egy soha véget nem érő téma. Sokszor kell róla beszélni, mert újra és újra feltörhet bennünk az az érzés, hogy nem vagyunk szerethetőek. Ennek oka leginkább a bűntudatra vezethető vissza, de a lényeg: Ha nem vagy képes szeretni magadat, és tele vagy bűntudattal, amiket nem tudsz elengedni, megbetegedhetsz! Mindig hittem abban, hogy minden betegség lelki eredetű, de nem csak hogy hittem benne, hanem meg is tapasztaltam. Vannak a lelkileg labilis emberek, akik az érzelmi sokkhatásra másképpen reagálnak. Képtelenek elengedni a múltat, azaz a múltban elkövetett hibáikért életük végéig ostorozzák magukat. Mint ahogyan csak az bánt másokat, aki önmagával nincsen megelégedve. Ez azt jelenti, hogy igaz hogy soha nem az általam hitt dolog zaklat fel, vagyis nem azért bántunk másokat szavakkal vagy tettekkel, mert azt akarjuk, hanem azért, mert nem tudjuk elfogadni és szeretni saját magunkat, azaz nem vagyunk megelégedve magunkkal és másokon vezetjük le a feszültsé...

Létezik hulladékmentesebb, környezettudatosabb lánybúcsú? Abszolút! Azért írtam környezettudatosabbat, mert sokkal kevesebb hulladékkal járt, mint átlagosan a lánybúcsúk, illetve lehetett volna még környezettudatosabb a lufik kivételével, de volt lufi, aminek lett volna újrafelhasználható célja, de sajnos nem sikerült összehozni rosszullét miatt. Mi az, ami általában egy lánybúcsú velejárója? - Ital - Lufik - Kellékek - Felesleges kacatok és sok sok hulladék - Pénz. - Feladatok - Ajándékok Amikor a nővérem felkért tanúnak az esküvőjére, közölte velem, hogy a tanú dolga megszervezni a lánybúcsút. Nos, én komolyan vettem a feladatot, még úgyis, hogy anyukám nagyon nem örült és nem támogatott abban, hogy én szervezzem meg a lánybúcsút. A nővérem kijelentette, hogy az a tanú dolga és én komolyan vettem, nem akartam neki csalódást okozni. Nagyon nehezen ment a dolog, egyrészt féltem, hogy nem fogja jól érezni magát, másrészt sosem szerveztem még lánybúcsút és nem tudtam, hogy mit...