Becsületkasssza - Jó, ha tudják értékelni a célját.
Legelőször egy mantra meditáció alkalmával hallottam erről a kifejezésről, lényege elvileg az, hogy aki úgy gondolja és megvan elégedve az adott programmal, fizethet annyit, amennyit gondol, vagy megért neki az adott dolog. Néha talán egy összeg is megvan adva mondjuk 500 huf. Szerintem ez egy szép és jó dolog, részben azért, mert ha valakinek mondjuk tényleg nincs pénze akkor is részt vehet a programon, ingyen. Nem csinálnak belőle bajt, másrészről meg azért is jó, mert becsületességen alapszik.
No, de mi van akkor, ha valaki egy szolgáltatásért egyáltalán nem szab meg összeget és azt mondja, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy mennyit gondolna adni. Ha valaki valójában így állna hozzá azzal nem is lenne semmi baj, de mi van akkor hogyha ez csak elviekben van meg, gyakorlatilag meg nincs? Ha mondjuk túl kevésnek ítéli meg a szolgáltató azt az összeget, amit más gondolt, hogy fizetne. Ilyenkor felmerül a kérdés, kiben van a hiba? A szolgáltatóban, mert sokkal többre értékeli a munkáját, mint mondjuk 500-1000 forint, vagy a személyben, aki annyit fizetett, amennyit ő úgy gondolta, hogy megér neki. Szerintem aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem is érdemli. Nem szeretnék ítélkezni, mindkét oldalt megértem, de ha valaki a becsületkassza lényegét, célját nem tudja értékelni, ne is csináljon hasonló vállalkozást.
(Persze, ezt nem olyan munkára értem, ami tényleg többet hozna, hanem inkább olyanra, ami nem a megélhetési célt szolgálná, mert valljuk be, becsületkasszát létrehozni megélhetésért lehetetlen.)
Adni jó, bár többet kapni mint amennyit adunk még jobb, igaz? Vannak olyan dolgok, amik megfizethetetlenek. Vagy amiért szerintem egyáltalán nem kéne, nem is illene pénzt kérni. Gondolok itt az alternatív orvoslásra, természetgyógyászatra. Vagy talán egy kis jelképes összeg, mint mondjuk 300 ft, de ha valakinek még annyija sincsen, akkor is vállalni kéne a gyógyítását, segítését és nem kiakadnia, hogy "lebecsmérlik" a munkáját. Itt arról van szó, hogy önzetlenül kéne adni, ha megszerzett egy tudást és azzal próbálna segíteni azért tegye, mert tényleg szeretne segíteni, mert jó érzéssel tölti el, hogy hozzájárulhatott valakinek a felépüléséhez, és ne azért mert ez keresett és meglehet belőle élni. Rengeteg olyan ember van, aki gyógyulni szeretne, de nincs rá pénze. Ilyenkor el kéne gondolkodni, hogy mit is jelent valójában az önzetlen segítségnyújtás.
No, de mi van akkor, ha valaki egy szolgáltatásért egyáltalán nem szab meg összeget és azt mondja, hogy mindenkinek tudnia kell, hogy mennyit gondolna adni. Ha valaki valójában így állna hozzá azzal nem is lenne semmi baj, de mi van akkor hogyha ez csak elviekben van meg, gyakorlatilag meg nincs? Ha mondjuk túl kevésnek ítéli meg a szolgáltató azt az összeget, amit más gondolt, hogy fizetne. Ilyenkor felmerül a kérdés, kiben van a hiba? A szolgáltatóban, mert sokkal többre értékeli a munkáját, mint mondjuk 500-1000 forint, vagy a személyben, aki annyit fizetett, amennyit ő úgy gondolta, hogy megér neki. Szerintem aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem is érdemli. Nem szeretnék ítélkezni, mindkét oldalt megértem, de ha valaki a becsületkassza lényegét, célját nem tudja értékelni, ne is csináljon hasonló vállalkozást.
(Persze, ezt nem olyan munkára értem, ami tényleg többet hozna, hanem inkább olyanra, ami nem a megélhetési célt szolgálná, mert valljuk be, becsületkasszát létrehozni megélhetésért lehetetlen.)
Adni jó, bár többet kapni mint amennyit adunk még jobb, igaz? Vannak olyan dolgok, amik megfizethetetlenek. Vagy amiért szerintem egyáltalán nem kéne, nem is illene pénzt kérni. Gondolok itt az alternatív orvoslásra, természetgyógyászatra. Vagy talán egy kis jelképes összeg, mint mondjuk 300 ft, de ha valakinek még annyija sincsen, akkor is vállalni kéne a gyógyítását, segítését és nem kiakadnia, hogy "lebecsmérlik" a munkáját. Itt arról van szó, hogy önzetlenül kéne adni, ha megszerzett egy tudást és azzal próbálna segíteni azért tegye, mert tényleg szeretne segíteni, mert jó érzéssel tölti el, hogy hozzájárulhatott valakinek a felépüléséhez, és ne azért mert ez keresett és meglehet belőle élni. Rengeteg olyan ember van, aki gyógyulni szeretne, de nincs rá pénze. Ilyenkor el kéne gondolkodni, hogy mit is jelent valójában az önzetlen segítségnyújtás.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése