Kowalsky meg a Vega - Mindhalálon túl

Én hiszek a jelekben, mindig is hittem benne. Nem is mostanában hallgattam és mégis úgy ébredtem fel, hogy ez a dal járt az eszemben. A refrénből az első  két sort ismertem, így megtudtam találni a Youtube segítségével. Végig hallgattam, utána újra és újra és miközben ezeket a sorokat írom, akkor is hallgatom. Első hallásra, ha csak a refrént vennénk alapul azt hinnék, hogy egy szerelmes dalról van szó. Bizonyos szemszögből valóban, viszont szerintem a legszebb és legvidámabb, legmeghittebb Istenről szóló dal. Nem vagyok vallásos  - a hagyományos értelemben -, mégis van hitem. Hiszek Istenben - másképp. -
Nem vagyok keresztény, se buddhista, se krisna tudatú, se wicca. Semmilyen valláshoz nem tartozom és mégis mindegyikhez.

Régen volt Elemezzünk dalszövegeket bejegyzés, de ezt a dalt mégis érdemesnek tartom rá. Hogy ne csak hallgassák, hanem meg is értsék mi rejlik a sorok mögött.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Miért olyan nehéz egy földi szív. -  Nehéz, mert rengeteg mindent kibír, szerelmet, csalódást, haragot, neheztelést, fájdalmat stb.

Nem hallja senki
Nem is mondja senki,
Mielőtt leáll, majd megbocsát. - Habár a halálos ágyán nem mindenki tud már beszélni és kapkodja a levegőt, de ilyenkor feloldozást nyernek az elhunytak. Átértékelődnek az  életutak, megbocsájtanak maguknak és másoknak, mert akkor jönnek rá igazán, hogy a harag sehova sem vezet.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A mennyei Ég, nem hiába hív. - Minden okkal történik, okkal vagyunk itt a Földön, és okkal távozunk majd el, mert ez  az élet nem a valódi otthonunk. Azért vagyunk itt, hogy rájöjjünk kik vagyunk mi valójában és megtapasztaljuk azt.

Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Hogy mitől szép az, aki mindenkit szépnek lát. - Mert, aki képes a külső mögé látni, az megláthatja a valódi szépséget minden ember szívébe. Elméletileg a szív  az, ahol a lélek lakozik.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
Mert erre nincsen szó, nincs szabály.

Nem tudja senki,
Nem tudja látni,
Milyen ha a lélek hazatalál. - Amikor a lélek hazatalál, akkor ismeri fel igazán, hogy ki is Ő valójában.

Elmúlt a fájdalom,
Szárnyat bont a szívemen,
Miatta most elhagyom,
Tovaengedem. - Amikor a lélek hazatál, akkor jön el a megvilágosodás pillanata. És ha tudjuk, kik vagyunk igazából, akkor ott már nincsen fájdalomtest, ami aktiválódhat, akkor már képesek vagyunk elengedni mindent, ami a múlthoz kötött minket.

Refrén.:
Meg sem  érdemlem, mégis úgy néz rám,
Ahogy senki más.
Tövis szívembe sebzi mellét,
Ahogy átölel.
Ezerszer elhagyom,
De hazavisz a szárnyán egy szép napon,
Neki, hogy mondom el, hogy a mindenem, majd
Még nem tudom. - Azt gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg a szeretetet, mert követtünk el rossz dolgokat az életben, de ez nem így van. Mert nincs senki, aki ítéletet alkotna mások felet. Feltétlenül szereti minden egyes gyermekét, és sokszor elhagyjuk őt, ami annyit jelent, hogy nem a szeretet útját járjuk, de egyszer eljön a felismerés, amikor rájövünk, hogy csak a szeretet számít, semmi más. Mi elhagyjuk, de ő sosem hagy el minket, mert mindig itt van velünk és mi egyek vagyunk Ő vele.

Nem érti senki,
Nem érzi senki,
A vad zaj mögött, a csend szavát. - Ha lecsillapítjuk az elménket, a zaj mögött is csendet találhatunk. A gondolataink megfigyelése elvisz minket a jelen pillanatba, ahol már a zaj nem  zaj. Az elme zajos, zajong, de ha megfigyeled a gondolataidat, mint egy külső szemlélő, akkor megtalálod a csendet.

Nem hallja senki,
Nem is mondja senki,
A kegyelem otthonát. - A szeretet.

Lehet kicsit nagyon spirituális jellegű lett. Talán pont azért értelmezem így ez a szöveget, mert pont újra nekifutottam a Csodák tanításai feladatoknak. Igazából, ha valaki képes olvasni a sorok mögött, biztosan megtudja érteni a dal valódi üzenetét.

Csodálatos. Hogy őszinte legyek, a boldogság, a meghittség, a hála és a szeretet jár át, amikor hallgatom.

Honnan tudhatjuk, hogy Isten velünk van? Körül vesz bennünket a szeretet. :)

Hallgassátok, Namasté!