Budapesten jártunk és vámpírokat láttunk - Avagy egy újabb álmom vált valóra a Vámpírok Bálja színházi előadással.

7 éves voltam, amikor Szóráth mamám elvitt a legelső színházi előadásomra a Dzsungel Könyvére. Izgő-mozgó kisgyermek voltam, félt hogy nem fogom tudni végig ülni, de amikor elkezdődött tátott szájjal néztem végig, annyira megtetszett. Én akkor ott beleszerelmesedettem a színház világába és színházi színésznő szerettem volna lenni nagyon sokáig kb. 20 éves koromig. Éltem-haltam a musical darabokért, mindig izgatottan vártam, hogy mamával színházba mehessek, rengeteg színházi előadást láttunk együtt. A legutolsó darab, amit mamával láthattam az a "West Side Story" volt. Mindenkinek olyan nagymamát kívánok, aki bevezeti és megszeretteti az unokájával ezt a fajta kulturális szórakozást. Mama halála után nekem nagyon fura volt színházba mennem, és talán két darabot láttam utána, az egyik a "Carmen" a másik a "Valahol Európában" volt. A Valahol Európában c. előadást még MGC-s ismerősömmel néztem, szóval az nem mostanában volt, így jogosan mondhatom azt, hogy évekig nem voltam színházba, pedig mindig nagyon hiányzott... És most,  így kb 10 év kihagyás után Budapestre mentünk párommal, megnézni az egyik bakancslistás célomat, a Vámpírok Bálját. 

A jegyeket már aznap megrendeltük, amikor még csak éppen hogy kijöttek a márciusi előadások, de már akkor is nagyon kevés hely maradt, és március 15-re azért gondoltunk, mert akkor nem kellett kivenni szabit a kedvesnek.

Nem ment minden zökkenőmentesen, bármennyire is azt akartam, hogy tökéletes legyen ez a Pesti kiruccanásunk. Kezdődött minden azzal, hogy a Magyar Színház közelében szerettünk volna előadás előtt beülni egy vegán étterembe, mert színházba nem akartunk nagy táskát vinni stb. Két vegán étterem volt konkrétan a közelben, de a nyitvatartási idő nem volt megfelelő, így ez a tervünk már füstbe ment. Persze, ez is az én hibám volt, mert én mondtam, hogy a 19:30-as előadásra menjünk, mert mamámmal is mindig későire mentünk. Végülis megoldottuk, mert vittünk magunkkal szendvicseket és volt is ruhatár. Az indulás napján valahogy sehogy sem volt jó. Nem éreztem jól magam és ilyenkor néha flegma vagyok, mert magamra haragszom. Már anyát kértem meg arra is hogy sminkeljen ki, mert nagyon úgy éreztem, hogy ebből nagy roham lesz. Úgy voltam vele, hogy ezen az előadáson igazán önmagam lehetek és senki nem fog kinézni  a stílusom miatt stb. De mivel nem éreztem jól magam, így nem tudtam a teljes elképzelésemet megvalósítani... Később picit jobban lettem, de indulás előtt elfelejtettem enni és nálam kiváltó ok lehet az éhség is. Emiatt is kicsit ideges voltam. Végül a Nagy állomásra érve megettem néhány szendvicset és elindultunk a telekocsihoz és a kocsiban tudtunk picit még pihenni. 

Budapestre érve a West End szerencsére nyitva volt, bár az üzletek érhetően zárva tartottak, de addig amíg a kedves megkereste az irányt, én ott bent vártam rá, hogy ne kelljen sokat sétálnom, nehogy baj legyen. Nem sokkal később visszajött és tényleg nem volt messze a troli megálló és ami még jobb volt, hogy a színház előtt két percre rakott le minket, így abszolút nem kellet sokat sétálnunk. Bár a színház egyik oldalán útlezárás volt, így kicsit megkellet kerülnünk és a művészbejáró fele indultunk el, de szerencsére volt ott egy pad és leülhettem pihenni picit. Egy szőke vámpír meg cigizett a pad másik oldalán. Olyan 17:40 körül értünk a színházhoz. Akkor még nem igazán lehetett bemenni, de nem voltam jól és nagyon fújt a szél és szerencsére az egyik ajtó teljesen nyitva volt és betudtunk menni az előtérbe. Bár közölték velünk, hogy 19:15kor lesz a beengedés és korán jöttünk, de nem küldtek ki a hidegbe. Leültem a lépcsőre és vártunk. 

Amikor vége lett az előző előadásnak, akkor sokan megrohamozták a plakátot egy-egy kép erejéig. Én már nagyon úgy éreztem, hogy azt a nagy rohamot sehogy sem fogom tudni elkerülni, de azt nem akartam, hogy megismétlődjön az, ami a Valahol Európában c musical előadáson néhány éve. Próbáltam erőt szedni magamon és felálltam, hogy jó akkor csináljon rólam is egy képet a plakátnál. Egyébként meglepődve vettem észre, hogy volt egy család, aki az előző előadásról jött ki és megnézték a következőt is! 

A beengedésnél elsőként tudtunk felmenni, ami azért is volt jó, mert nem kellett végig menni a sok ember tömegen. Ahogy felértünk elfoglaltam az egyik piros fotelt, amíg a kedves elvitte a cuccokat a ruhatárba. Nagyon izgatott voltam, annyira vártam már az előadást és nagyon jó helyünk volt az erkélyen. Észrevettem, hogy a Magyar Színház sokkal kisebb, mint itt Debrecenben a Csokonai. De számomra ez is jobb volt, biztonságosabban éreztem magamat. Tulajdonképpen nem tudtam igazán, hogy mire is számíthatok majd az előadással kapcsolatosan, mert a filmet nagyon régen láttam és arra sem emlékeztem, hogy miről is szól konkrétan a produkció. Megakartuk nézni a filmet néhány  nappal korábban, csak nem úgy jött össze, így szombaton délután álltunk neki a filmnek.

És elkezdődött az előadás....

Olyan szerencsésnek éreztem magamat, mert Egyházi Gézával ismertem meg a darabot néhány éve és szerencsére ő játszotta a Grófot, Sarah-t Török Anna. Az előadás előtt eszembe jutottak a régi emlékek, amikor mamával élhettem át ugyan ezeket a pillanatokat. De ahogy ott ültem és elkezdődött az előadás megborzongtam! Annyira hihetetlenül csodás volt! Talán az összes eddigi elképzeléseimet is felülmúlta. 

Amikor a legelső intró elkezdődött megdobbant a szívem, annyira jól összehozták és odavarázsolták a kastélyt is, a képi és a hang effektek is teljesen összhangban voltak. A színészek játéka, a vicces jelenetek a komolyabb, drámaibb fordulatokkal kerek egész volt. A történet természetesen kicsit máshogy játszódott, mint a filmben, de lényegében ugyan az volt, olyan sok jelenet volt, amin a közönség is egytől egyig nevetett. Azért akadtak kedvenc karakterek is. Szerintem a színészi gárdát nagyon jól összeválogatták, szinte mindegyik színészhez nagyon jól passzolt a megformált karaktere. Abszolút látszott a szereplőkön, hogy ők most nem azok, akik a való életben, hanem teljesen azonosultak a karakterekkel. Nagyon jól összehozták ezt a musicalt, ahhoz képest hogy több, mint 10 éve műsoron van. Bár a szereposztáson voltak változtatások, látszott az egész produkción, hogy rengeteg munka, tanulás, gyakorlás van benne, no meg néhány éves rutin. A díszletek olyan jók voltak! A koporsók, a fényképkeretek, a forgó ház mind-mind emelte a műsor hangulatát. Volt olyan jelenet, amikor olyan leírhatatlan érzés fogott el. Még most sem tudnám szavakba önteni. Igazából minden csak egy megközelítés volt, de azt az érzést nem tudom kifejezni sehogy se, bármennyire is próbálnám konkrétan sose menne, hogy mit is jelent számomra igazán gótnak lenni, de ott elfogott az az érzés, hogy én mennyire csodálom a sötétségnek eme oldalát, nem csak csodálom, egyszerűen vonzódom hozzá. Áh ezt az érzés leírhatatlan. De a Vámpírok Bálja musical mindent magába foglalt. Annyira megtudom érteni azokat, akik szinte mindig visszajáró vendégek a vámpírok bájára. És ha tehetem én is megnézném újra és újra! Csodálatos volt és minden percét élveztük.

 A jelmezek is csodásak voltak, teljesen a film hangulatát hozták vissza. Tudom, hogy nem szabad ilyet mondani, de ha választanom kéne akkor a színházi előadás, mint a film. Természetes a kettő két teljes műfaj, ezért nem is lehet így szétbontani őket, de azt tudom, hogy látni akarom újra és újra, örökké, most már mindig. Alig várom, hogy legközelebb is ott lehessek. A színtársulat előtt fejet hajtok. Nem kis munka van abban, hogy ezt újra színpadra vigyék. Ráadásul fáradtan másnap kezdik előröl. Annyira csodálom őket. Ráadásul nem csak a színházi előadás volt ennyire maradandó élmény, hanem maga a színház berendezése is. Piros fekete, gótikus fotelek, gyertyák, vámpíros sütik a büfében, az asztalok. Mindig olyan volt, mintha nem csak az előadás, hanem mi magunk is egy bálon lettünk volna. 

Mindenképpen ajánlom, legalább egyszer, de inkább többször. Emlékszem, hogy annak idején 10 000 Ft-ba került egy jegy, a legolcsóbb, ahhoz képest, most kicsit lejjebb vitték, mert nekünk a kettő 11400 Ft volt. Hálás vagyok, amiért megélhettem, hogy ott lehessek. Lenyűgöző volt. És gazdagabb lehettem egy Vámpírok Báljás pólóval is a kedvesem által. Neki ez volt az első színházi élménye, de neki is nagyon tetszett.

Mi voltunk az elsők, és mi távoztunk utoljára. Haza fele 02:00kor jött volna egy telekocsi, de félórát késett. Hideg volt nagyon, a keleti-t is bezárták, így az aluljáróban csöveztünk, nagyon fáradtak voltunk és vártuk, hogy teljen az idő, mert sajnos nem találtunk semmit sem a közelben, ami 0-24-es nyitva tartással rendelkezett volna. Szerencse, hogy vittünk magunkkal esernyőt, mert amikor lesétáltunk a színháztól a keletiig nagyon szakadt az eső. De legalább nem áztunk, és jó volt a pesti éjszakában sétálgatni, valahogy nagyon biztonságban éreztem magam. Elkerült a nagyroham is. Szóval, amilyen rosszul kezdődött a nap, és amilyen rossz volt a vége. Minden percét megérte!