Wikka gondolatai

A haj öntisztulása eléggé vitatott téma. Konkrétan én sem tudom, hogy mit takar ez a fogalom, de egy éve nem mostam hajat vegyszeres samponokkal és 4 hónapja csak vízzel mosom a hajamat. Amiért váltottam az leginkább a hulladékminimalizálása volt a fürdőszobában, ezért elkezdtem különféle alternatívákkal kisérletezgetni, de mindenkinek más jön be. Viszont erről írtam egy bejegyzést néhány hónappal ezelőtt itt.  Hallottam arról a Nopoo Facebook csoportokból, hogy a haj öntisztulása kb. 8 hónap, szóval mondhatni félidőnél tartok, de az eredménnyel tökéletesen elégedett vagyok, már most. Az első néhány hónap borzalmas volt, hiába mostam hajat vízzel nagyon waxos volt, éreztem a zsírt a kezemen, és a fésülés is nagyon nehéz volt. Mondanám, hogy szeretem az ilyen kihívásokat, de akkor meghazudtolnám magam. Azért kezdtem bele, mert akik elég kitartóak voltak nagyon jó dolgokat írtak róla és talán kiváncsi voltam, hogy nálam is működne-e, másrészről így tudtam a leghulladékmentesebben me...

Itt van az ősz, az egyik legalkalmasabb időszak a faültetésre. Láthatjuk azt, ahogyan a nagy lombos fák elkezdik lehullajtani leveleiket ezzel jelezve, hogy valami változás következik. Mert télen a fák sem halnak meg, nem haldokolnak. Csupán felveszik a téli ruhájukat, vagy inkább levetik őket. Nemrég Szebenyi Péter a JÖN Alapítvány kuratóriumi elnőke írt a blogján egy cikket a Faültetésről, hasznos tippeket oszt meg, amiket érdemes elolvasni. Ti terveztek idén fát ültetni? Ugyanis nagyon nagy szükség van arra, hogy minél több fát ültessünk országszerte. Szerencsére vannak kezdeményezők, akik nem csak beszélnek és írnak róla, hanem cselekedni is elkezdtek ezügyben. Ott van pl: a "10 millió fa" project, de emelett a JÖN Alapítvány is szervez faültetést, de ehhez a Ti segítségetekre is szükség van. Fát ültetni azért is érdemes, mert a klímakatasztrófa korát éljük. Szerintem ezt többen is észre vették, hogy az időjárás "megbolondult" Októberben 26 fok? Szerint...

Az apukám egy hős, legalábbis az én számomra az. Ő az egyetlen ember, aki talán igazán tudja, hogy mit élek meg egy egy roham előtt/közben és után. Talán Ő tudja igazán, hogy mennyire nehéz ez az egész megoldandó feladat, egészségügyi kihívás. De ő egy hős, mert képes volt felülemelkednie rajta és legyőzte, vagy legalábbis tudja uralni a gonosz kis koboldot. De most úgy érzem, és őszintén úgy érzem, hogy megvan bennem is az erő, hogy leküzdjem. Olyan tudás birtokában vagyok, ami által már képes vagyok hinni és látni a láthatatlant. Már egyáltalán nem számít, hogy fizikai vagy lelki, átvett vagy örökölt, és az sem számít, hogy van e neve, vagy nincsen a megoldandó feladatomnak Az sem érdekel már, hogy sokan azt gondolják szimulálok és az egészségügyi dolgozóktól is megkaptam már ezt kiszolgáltatott helyzetben. Egyszerűen ezek a dolgok már nem számítanak, és azért nem, mert sokkal jobban hiszek abban, hogy ennek az egésznek vége lesz és végre olyan életem lehet, amilyenre mindig is vágyt...