Harold és Maude - Egy film, amit látni kell

Egy csodálatos szerelem története, ami nem a testiségekről  vagy a romantikáról szól, annál is inkább sokkal belsőségesebb, meghitebb kapcsolatról. A film 71-ben készült, de úgy vettem észre, hogy a régebbi filmeket jobban kedvelem a mai, modern alkotásoknál. Talán több értéket hordoznak. Habár, ha belegondolok, "A Napfívér, Holdnővér" sem mai darab, mégis számtalanszor képes vagyok újra nézni, mert értéket ad. A Harold és Maude is hasonló lett számomra.

Harold egy huszonéves gazdag "gyerek", aki szeret temetésekre járni és gyakran tetteti magát Öngyilkosnak. Ez már önmagában is morbid, hiszen ezek a jelenetek egyáltalán nem viccesek. Ugyanakkor az élete teljesen megváltozik, amikor megismerkedik Maude-dal, aki rávílágítja Harold-ot arra, hogy az életet élvezni kell. 

A film legelején Harold volt az, akivel valamelyest tudtam azonosulni. Hiszen a halál misztikuma évek óta érdekel engem is, és ezért szeretem a temetőket, ugyanakkor én nem járok ismeretlen emberek temetésére. Amikor Maude is a képbe került a személyisége teljesen lenyűgözött. Az ő karaktere által is egy mély azonosulás fogott el, mintha ebben a filmben megjelent volna az én mindkét személyiségem. Az egyik, aki melankólikus és sokat gondol a halálra, illetve a halál misztikumára, a másik, aki pozitív életszemlélettel rendelkezik, megmarad gyermetegnek és az életre csodaként tekint.

Maude 80 éves időshölgy, aki sok mindent látot már, sok mindent megélt karakter, hiszen Holokauszt túlélő, de a történetben erre csak egyetlen egy utalás van, a karján lévő tetoválás. Egy ilyen borzalmas tragédia után, hogyan képes az ember arra, hogy pozitívan tekintsen a világra? Pedig van ilyen. Talán, ezek a borzalmak azok, amik rávílágítanak arra, hogy az élet minden rosszal együtt csodaszép, és ha már kaptuk az életet és életben maradtunk, akkor élvezzük és éljünk olyan életet, mint amilyet szeretnénk.

A film a halál és az élet körül forog. A halál csak egy búcsú lenne? Amit lehet méltósággal megtenni. A halál csak azoknak fáj, akik életben maradnak. Maude életszemlélete megirigyelhető, mert a halált lehet pozitívan is értelmezni, ugyanakkor az élethez való hozzáállása is lenyügőző. És én is ezt szeretném. Pozitívan hozzáállni, pozitívan felfogni a gyászt, hogy ne fájjon majd annyira.


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életmódváltás. 30 napos kihívás teljesítve.

Sampontól az öntisztulásig.

Tabutéma: A nőiességről, avagy hogyan éld meg a nőiességed!

Elemezzünk dalszövegeket! Enigma- Return to Innocence