Ne ítélj, ismerd meg - Szeresd magad, hogy mások is szerethessenek.

Ki mondatlan szavak, ki mondatlan gondolatok. Mi emberek társas lények vagyunk. Ez biológiailag belénk van kódolva, a magánytól csak betegek leszünk. Általában egy szakítás után nem a konkrét szakítás, az, ami fáj. Hanem a magány és a félelem, hogy egyedül maradunk és persze az olyan gondolatok, hogy nem vagyunk szeretetre méltóak, vagy annyira szörnyűek vagyunk, hogy képtelenség velünk egy kapcsolatban élni.

Mégis miért félünk az egyedülléttől? Rengetegszer hallottuk már azt, hogy egyedül is boldognak kell lennünk, megkell tanulnunk önmagunkat szeretni, hogy mások is szeretni tudjanak minket. Örülni kell az apró dolgoknak is. Biztos, hogy semmi sem történik ok nélkül, de állandóan az okokat keressük, hogy mi miért történhetett. Ezeknek az okoknak a hajkurászása juttatt el minket oda, hogy elkezdünk ítéleteket alkotni másokról egy egyoldalú beszámoló alapján. Holott valójában én tudom, hogy minden ember jó, minden ember egyedi, különleges és csodálatos. Ha valaki nem tud együtt örülni mások boldogságának, annak is van oka, de mi rögtön elítéljük őt, hogy mennyire önző ember, csak magával foglalkozik. Valójában ez ennél összetettebb dolog. Az ítéletek alkotják az életünket, mert mi folyton ezt tesszük, de az empátia az sehol nincsen jelen. Lehet valaki nagyon ragaszkodó típus és nehezen tudja túl tenni magát egy szakításon és ilyenkor csak az jár a fejében, hogy itt van x évesen és semmit nem ért el az életben.

Nem szabad, hogy az ítéletek alkossák az életünket, néha bele kell gondolni abba, hogy vajon a másik ember miért úgy reagált ahogyan. Nem tudjuk az Ő életútját, az élettörténetét. Nem is igazán ismerjük, csak tudunk róla néhány dolgot és ennyi. Mégis belekerülünk az ítéletek hálójába. Ezért kérlek ne ítélj, hogy ne ítéltess. Vállalom, hogy ezen bizony nekem is dolgoznom kell, de nem csak nekem, hanem a legtöbb embernek. Ugyanakkor, bennünk jelen van az is, hogy mit gondolnak rólunk mások, vagyis tele vagyunk önkritikákkal. Van, akit jobban szeretnek, van akit kevésbé. Miért próbáljuk mi külsőforrásból keresni a szeretetet, miközben tudjuk, hogy az bennünk van? Ha magadat szereted, akkor mindened meg van, ami kell a túléléshez. De ha önmagadat képtelen vagy szeretni és elfogadni, akkor az életed nem élet lesz, hanem küszködés.

Ha önmagadat szereted, akkor már nem fog érdekelni, hogy ki mit gondol rólad. De az is lehet, hogy csak te látod bele az egész helyzetbe azt, hogy mások elítélnek téged. A hibákat nem mindig javíthatjuk ki, de tanulhatunk és bármit is hoz az élet, megkell tanulni kihozni belőle a legjobbat, lehet hogy most még fáj és csúnya, negatív gondolatok kavarognak a fejedben, de ha állandóan csak a hiányra öszpontosítasz, nem lesz jobb semmivel sem. Mindennek célja van, lehet éppen neked még nincs itt az ideje, annak, amit akarsz. Lehet egy sokkal jobb lehetőség és életút vár rád, mint gondolnád. Az élet tele van lehetőségekkel, ezért ha úgy érzed elbuktál, állj fel és kezdj el járni. Akkor válsz igazán hősé és te magad írod a saját színdarabodat.


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életmódváltás. 30 napos kihívás teljesítve.

Sampontól az öntisztulásig.

Tabutéma: A nőiességről, avagy hogyan éld meg a nőiességed!

Elemezzünk dalszövegeket! Enigma- Return to Innocence