És egyszer.... minden értelmet nyer.

Volt olyan, hogy azt gondoltam el rontottam az egész életemet. Ilyen fajta gondolat többször is az eszembe jutott, vagyis nem csak gondolat formájában jelent meg, hanem valóban úgy éreztem, hogy el lett rontva az egész életem és az eddigi törtetéseim a jobb élet, az egészség felé és minden értelmetlen volt, mert úgy sem lesz jobb, úgy sem fog változni semmi. Viszont a változás elindult és nem  is akárhogyan, amikor végképp betelt a pohár, végső elkeseredésemben úgy döntöttem segítséget kérek az online világban.

Itt voltam 28 évesen, minimális munkatapasztalatokkal, amik ráadásul még bejelentettek sem voltak és fizetést sem kaptam értük. De így vissza gondolva már úgy látom, hogy ennek is volt célja, minden lépés előre vitt és több lettem általa. Mert megtapasztalhattam azt, hogy milyen minden reggel felkelni és elindulni egy munkahelyre, le dolgozni x órát. Tapasztalatot szereztem, hogyan beszélgessek ügyfelekkel személyesen és telefonon keresztül. El jutottam állásinterjúkra, részt vettem egy nagyon szuper képzésen, ami szintén sokat adott, hogy mi mozdíthatna előrébb a munkaerő piacon. De a megoldandó feladatom gyakran az utamba állt és volt, ahol még 2 órás bejelentéses munkával is, ahol 8 órában dolgoztam elbocsájtottak miatta, de volt olyan is, ahol ezt teljesen elfogadták de home-officeból nem tudtam megoldani, hogy dolgozni tudjak.

Ami igazán aggasztott az az, hogy a törekvéseimet senki sem látta. Senki nem látta, hogy mennyi helyre küldtem el az önéletrajzomat, senki nem látta, hogy mennyire próbálok helyt állni bármilyen adminisztratív jellegű munkahelyen, amit a megoldandó feladatommal próbáltam együtt végezni. És egyszer annyira eltört bennem a mécses, amiért meg nem értettnek éreztem magam, ahol nem támogattak vagy segítettek volna lelkileg, hogy nem láttam más megoldást, hogy legyen munkahelyem, mint hogy ki írjam a világ hálóra, hogy nagyon szeretnék dolgozni, de van ami megakadályozná a mindennapos bejárási lehetőséget.

Nem az volt az elsődleges célom, hogy otthonról dolgozzak, csak hogy legyen egy olyan munkahelyem, ahol elfogadják a megoldandó feladatomat és ha úgy van esetleg otthonról is tudjak dolgozni, vagy csak fogadják el, hogy bármikor jöhet egy roham a munkahelyemen. Amikor részt vettem az Abillity Work képzésén, ott azt mondta az egyik kedves oktató, hogy a covid vírus miatt előtérbe kerülnek az otthonról végezhető munkák és a képzés elvégzése után nem sokkal láttam is egy hirdetést, ami otthonról végezhető munkát hirdetett, call centeres operátorként. Azonnal jelentkeztem, már csak azért is, mert hallomásból ismertem a céget, hiszen az unokatestvérem ott dolgozik, diákmunkán. Viszont, amikor felhívtak egy telefonos állásinterjú során, azt valószínűleg elronthattam, mert két fordulós interjú lett volna, de nem hívtak vissza. 

Amikor összevesztem a családommal azért, amiért a lelkembe gázoltak, hogy sürgősen keressek munkát stb, akkor én úgy döntöttem dühömben, hogy írok a cégnek egy őszinte levelet, amiben elmondtam, hogy füllentettem a telefonos interjún és hogy van egy megoldandó feladatom, ami miatt kevés a munkatapasztalatom. Nagyon korrekten válaszoltak, viszont akkor amikor már a világhálón is segítséget kértem, hogy nagyon szeretnék dolgozni és még ingyen is dolgoztam volna, csak hogy legyen munkatapasztalatom, szembe találták magukat a hirdetésemmel és azután hívtak fel, hogy adnak lehetőséget.

Nagyon rosszul éreztem magam amiért 'kikönyörögtem" hogy legyen munkám, de sokan mondták, hogy ne érezzem cikinek. A mai világban ez már így működik és ami a lényeg, három hónapja dolgozom egy bejelentett munkahelyen, mint call centeres operátor!!! Bevallom, agykontrollal is gyakran programoztam azért, hogy legyen munkám. Alfában gyakran elképzeltem, hogy be megyek a munkahelyemre, leülök az asztalomhoz, bekapcsolom a számítógépet, nagyon rendes kollégáim vannak, mindenki szeret stb. Hihetetlen és mégis igaz, hogy ez mind valóra vált. Imádom a munkám, szeretem a kollégáimat, mindenki nagyon rendes, empatikus, segítőkész és mindennap bejárok dolgozni, túlórázok is hétvégente home office-ból, de ha beteg vagyok, vagy nem vagyok jól itthonról is tudom végezni a munkámat.

Néhány hónapja még nagyon dühös voltam a családomra, amiért munkával kapcsolatban zaklattak, vagy úgy gondolták, hogy nem szeretnék dolgozni (amiről természetesen szó sem volt, mert minden vágyam az volt, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak), de most igazából én csak hálát érzek, mert ha nem nyaggattak volna ezzel, nem írtam volna ki a hirdetésemet, amit rengetegen megosztottak, ezúton is köszönöm mindenkinek és lett munkám, amiért szintén nagyon hálás vagyok és igyekszem megbecsülni, hogy lehetőséget kaptam.

Elköltöztem otthonról a barátomékhoz, van bejelentett fix fizus munkahelyem és szeretem a munkámat. Kell ennél több? És egyszer eljön az a pillanat, amikor rájössz arra, hogy minden, ami veled történik érted történik és a te javadat szolgálja.

Azóta túl vagyok két munkahelyi rohamon, ahol nagyon sikeresen helyt álltam és iszonyat büszke voltam magamra, amiért képes voltam felemelt fejjel folytatni a munkát és hagyni, hogy jöjjön.

Megengedés, elfogadás, jelenlét.

Hagytam, hadd jöjjön annak, aminek jönnie kell és amit nem tudok elkerülni és ott is bennem volt a döntés hatalma, uralkodom a helyzeten, vagy hagyom hogy lesüllyeszt jen. De én az elsőt választottam. Habár nem mindig kerülök olyan helyzetben, hogy képes legyek uralkodni az érzésen és hagyni, hogy történjen, aminek történnie kell. De a kis lépések is előre visznek...

És mi az, amit megtanultam ebből az egészből?

Az, hogy ne féljünk olykor segítséget kérni, valódi segítséget, bármilyen segítséget, ha éppen arra van szükségünk.

Dolgozom magamon és próbálom a csodák útját járni, mert létünk valódi értelme és célja nem más, mint hogy boldogok lehessünk. Minket mindannyian összeköt egy láthatatlan fonal, egy kötelék. Minden összefügg mindennel és mindenkivel. Mi mindannyian egyek vagyunk. Mi lenne, ha úgy tekintenék egymásra, hogy saját magunkat lássuk a másikban? 

Kicsit elkanyarodtam elég spirituális vonalban, de a lényeg az, hogy amikor teljesen kétségbe esel és megadod magad a dolgoknak, akkor érkezik meg igazán a segítség. Légy bátor és ne félj segítséget kérni mert egyszer minden.... értelmet nyer.