Önértékelő

A minap szembe jött velem újra, egy régi, amolyan Facebook-os kihívás. Tölts fel egy fekete-fehér képet és jelölj meg annyi nőt, amennyit gyönyörűnek tartasz, ezzel is erősítve azt, hogy mi nők tartsunk össze és ne kritizáljuk egymást és főleg ne rivalizáljunk egymással.

Valójában minden nő gyönyörű, mert nem az számít, hogy mit látsz a képen, hiszen az csak egy kép, de az, hogy mi van mögötte senki sem látja és most a párom szavait idéztem. 

Eléggé küzdök az önbecsülésemmel, mondhatni évek óta próbálok tenni ellenne, hogy szeressem és elfogadjam magam, azt aki vagyok. Olyannak, amilyen vagyok.  Nagyon sok dologgal tisztában vagyok, hogy mit és hogyan kellene tenni, mert évek óta a spiritualitás  és a szeretet útját próbálom követni. Viszont szeretném vissza kapni a boldog, pozitív személyiségemet, aki szeret szeretni, szeretetet adni mindenkinek.

Érkezett a képem alá néhány hozzászólás, és volt egy ami a szívemig hatolt. A napokban Bagdi Bella "tükröm" című számát hallgattam, ami arról szól, hogy a tükörben is bántjuk saját magunkat, mert nem látjuk azt, akik valójában vagyunk, a szépséget akár a rút külső mögött is. A dal járt a fejemben és olvasva a hozzászólást, nem bírtam vissza tartani a könnyeimet és valami megfordult bennem. Mintha kezdtem volna elhinni, hogy igen, én is értékes vagyok.

Kedves párom nagyon próbál segíteni azon, hogy rendbe tegyem az önbecsülésemet. Legyek tisztába azzal, hogy ki vagyok. A hibáimmal és az értékeimmel. Valójában tisztában vagyok ezekkel a tulajdonságaimmal, és igen én is értékes vagyok. Sokan nem ismernek, csak a felszínt látják. Nem látják a lelki válságaimat, nem látják a törekvéseimet, nem látják azt, hogy valójában milyen vagyok és senki sem tudja, hogy mit miért és hogyan teszek. Mindenkinek jár, hogy szeressék és szeretve legyen. Leginkább azért, mert a szeretet tart bennünket életben. Jól esik, ha éreztetik velünk szavakkal, kedves gesztusokkal, hogy szerethetőek vagyunk. 

És mitől lesz önértékelő a posztom? Párom gyakran mondja, hogy ne azt írogassam a kis füzetembe, hogy szeretem magam stb. Hanem azt, hogy mit szeretek és mit fogadok el magamban. Így most egy önvallomás következik.

Szeretem magamban, azt hogy: 

Szép lelkem van. Szeretek szeretetet adni, talán jobban, mint kapni. Szeretek mosolyt csalni más emberek arcára, szeretek segíteni másoknak, bárhogyan. Korlátaimhoz képest próbálok önkéntes tevékenységeket folytatni. Általában boldog és pozitív életszemlélettel rendelkezem. Szeretek fákat ölelgetni, beszélgetni a növényekkel. Képes vagyok a megbocsátásra másokkal szemben (önmagammal még küzdök vele), képes vagyok Hálásnak lenni. Szeretek írni, nem muszájból írom a blogomat, hanem azért mert szeretem leírni és megosztani a gondolataimat. Ezért írok csak akkor, amikor ihletem is van az íráshoz vagy foglalkoztat valami  olyan, amiről szeretném megosztani a gondolataimat másoknak.

Elfogadom magamban azt, hogy:

A lelkem az, ami megszépít. Féltékeny vagyok, mert nem tartom magam elég jónak, értékesnek és szerethetőnek, mert rengeteg hibát követtem el a múltban. Néha vannak dühkitöréseim, ami önmagamra irányul, de másokon vezetem le. Önző vagyok, mert néha úgy tűnik, hogy nem értékelem azt, amit kapok, amiért azt szeretném, hogy jobban szeressenek. Sok embert megbántottam, amiért magamban nincsen rend. Hogy vannak sajnos elvárásaim és nehéz leküzdeni őket.

Nem véletlenül foglalkozom ennyit az önszeretettel, önbecsüléssel kapcsolatosan. Mindig elszoktam mondani, hogy a blogomat magamnak írom, elsősorban. A saját magam megerősítésére, hogy amit valójában tudok, alkalmazni tudjam a mindennapjaimban. Ha valamit nagyon sokszor ismételgetünk, vagy hallunk azt egy idő után a tudatalattink kezdi befogadni és végül képesek leszünk elhinni azokat. Legyen az akár pozitív, vagy akár negatív. Ezért fontos, hogy szeretettel, szeretetteljes gondolatokkal töltsük meg elménket és ne hagyjuk, hogy a kis majmok a fejünkben az ellenkezőjét kántálják. Az a lényeg, hogy Te ki vagy és légy vele tisztában, az értékeiddel és hogy igen Szerethető vagy! 

Minden ember értékes, és minden ember szép a maga módján, Az egyedüli aki életed végéig veled lesz az Te saját magad vagy! Hogyan akarunk leélni egy életet, ha nem vagyunk képesek szeretni és elfogadni önmagunkat?

Ez a Bagdi Bella szám, szerintem sokunknak segíthet, hogy elinduljunk azon az úton, hogy a tükörbe nézve meglássuk valódi önmagunkat, Tudjátok... azt, ami a legfontosabb, de a szemnek mégis láthatatlan.

Nem vagyok tökéletes, de senki sem az és ez így van rendben, így van jól. 

"Bocsáss meg nekem, hogy végig féltem igazán élni. Bocsáss meg nekem, hogy féltem az életem élvezni. Bocsáss meg nekem, hogy nem mertem magamban hinni és nem hittem el, hogy jó vagy így elég jó vagy nekem...' /Tükröm/

 (Spotifly-on meghallgatható: Bagdi Bella-tükröm)