Önszeretet Útja.

 Nagyon sok féle oka lehet annak, hogy valaki miért nem szereti magát. Mint ahogy számtalan megoldás is létezik arra, hogyan változtassunk a gondolkodásmódunkon, hogy eljuthassunk a feltétel nélküli önszeretet szintjére. Sok féle módszert kipróbáltam már, nem minden vált be, így úgy gondoltam egyénibb megoldásokal fogok próbálkozni, még akkor is ha már a fél életemet azzal töltöttem, hogy megszeressem és elfogadjam magam olyannak, amilyen vagyok. Bizony. 14 évesen indultam el az önfejlesztés útján, de valahol elakadtam. Csak azt tudom erre mondani, hogy a megoldandó feladatom volt az elakadásom fő oka, de csak megpróbálok az átokból áldást varázsolni. És innen jött az ötlet, hogy együtt könnyebb...

Indítottam egy Instagramos #megszeretemmagam kihívást.

A Kihívás Első heti feladatát ERRE a linkre kattintva találjátok, a kihívás Második heti feladatát EZEN a linken éritek el, de ha követtek, akkor mindig értesülni fogtok róla.

 Mint ahogy már régebben is említettem a blogomat elsősorban magamnak írom, saját magam megerősítésére. Sokan gondolhatják, hogy nem vagyok elég hiteles mert egy-egy téma újra és újra feljön és nem mindig tudok úgy cselekedni, mint amiről éppen írok. De hiszek abban, hogy amikor megszáll az Ihlet és úgy döntök, hogy leírom a gondolataimat blogformájában azt egy Isteni sugallatra teszem. Vannak olyan ismerőseim, akiktől azt is megkaptam már, hogy azért vagyok adakozó és azért vagyok segítőkész, vagy olyan, amilyen mert így hátha jobban megszeretnek majd az emberek. De ezt annyira erősen megcáfolnám, ha valakit nem kedvelnek, nem fognak jobban kedvelni azért, a tulajdonságért, ami saját magukban sincsen meg. Minden ember vágyik arra, hogy szeressék, de az egyedüli ami igazán számít az, hogy önmagunkat szeressük. Ha mindenki eltűnik magunk mellől, ki az, aki életünk végéig velünk marad? Mi saját magunk. Így annyira megkell tanulnunk szeretni magunkat, mintha az életünk múlna rajtunk. Ezért indítottam a kihívást, amihez bárki bármikor becsatlakozhat, nem muszáj posztolni róla, ha nem akar. A saját maga kis környezetében is elgondlkodhat a heti feladatokon/gyakorlatokon és haladhat a saját tempójában is. Az is csatlakozhat, aki már szereti magát, jó móka és jó önismeretet eredményezhet, vagy mégjobbat. 

Kijelentem, hogy nem vagyok Influencer, az én szavam nem ér sokat. Én csak egy egyszerű ember vagyok, egyszerű gondolatokkal, akiben gyerekkora óta él egyfajta küldetés tudat, hogy jobbá akarja tenni az emberek életét.

Az élet nem mindig könnyű, sőt. Néha brutálisan nehéz, és ha nem is egyszerű jól dönteni, de mindig választhatunk, hogy pozitív vagy negatív szemüvegen keresztül szemléljük a világot. Mindenki visel egy keresztet, nem lehet azt mondani, hogy az egyik kereszt könnyebb, a másik meg nehezebb. Mindegyik minden ember számára egyforma, de valaki képes az átokból áldást varázsolni, valaki meg nem. Talán erre szokták azt mondani, hogy minden fejben dől el.

Engem a megoldandó feladatom indított el az önfejlesztés útján. #Epilepsywarrior vagyok. Eleinte tele voltam gyűlölettel, hogy miért kell nekem ezt a kínt átélnem, mert ugye az én rohamaim szédüléssel járnak és (sajnos vagy nem sajnos) nem járnak eszméletvesztéssel. Utáltam magamat, azért is, mert mindenki számára teher voltam/ vagyok. Ha elmentünk bárhová, gyakran jöttek a pillangók (rohamok) és Középiskolában következett egy nagy párt fordulás, spiritualizmussal való megismerkedés és elkezdtem szeretni, magamat nehezen. Még most is nehezen a megoldandó fealdatom miatt, de dolgozom rajta nagyon nagyon erősen!! De mások iránt nagyobb lett a szeretett bennem, elfogadóbb lettem és azóta engem leginkább az éltet hogy szolgáljam a Földet és az emberiséget. Szeretek szeretni és szeretetet adni. Ölelni, mindenkit. Ismerőst és ismeretlent, de tényleg. Fákat, nővényeket.

 Tettél már valakivel valami igazán jót, ami bár nagyon apróság, de annak az embernek akár az életet jelenthette? És nem mondtad el senkinek? Ugye milyen csodálatos érzés?

Az élet ilyen, adni nagyon jó dolog, minden formájában. Megmelengetí a szívet és ha csak egy mosollyal is, de jobbá teszed valaki napját, már megérte felkelned az nap!

Áldással teli napot!



Megjegyzések

  1. Szerintem nagyon jó lett. Szépen összefoglaltad a gondolataid. Jó irany felé haladsz. A felismerés a legnehezebb, és ezen már túl vagy. Én igyekszem úgy élni, hogy minden nap tegyek valami jót. További sok sikert, és találj rá önmagadra, fogadd el magadd. ��

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszönöm. Csodálatos ha úgy próbálsz élni :) en is igyekszem valamellyest. De ez tényleg szép dolog

      Törlés
  2. Szeretni önmagunkat a legnehezebb dolog néha. Én is nehezen jutottam el erre a pontra és még most is előjönnek a buta gondolatok (csúnya vagy, haszontalan vagy és értéktelen), de szerencsére sokkal több pozitivitás vesz körül, veszi körül a gondolataimat. Mára már kijelenthetem, hogy kisebb-nagyobb kilengésekkel, de elfogadtam magam és szeretem is magam.

    Te pedig erős vagy! Nagyon is, erős vagy! Csak így tovább ♥

    Nemutolsó sorban.. a kihíáshoz szeretnék csatlakozni, de még a szégyellősségemet nem győztem le, szóval a későbbiekben lehet fogok én is posztolni, de erőt kell vennem magamon :D

    Puszi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Istenem! Csodálatos vagy. Nagyon örülök higy eljutottál ideig és nagyon feldobtad a napomat, hogy szeretnél csatlakozni a kihívásomhoz. :) Köszönöm a kedves szavakat.❤️ Ha posztolsz azzal masokat is motiválhatsz,ha csak magadnak csinalod azzal.magasat erősítheted! Szóval egyik sem jobb vagy rosszabb én mindegyiknek örülök, de szivesen olvasnám a te gondolataidat is a kihívás feladatairól, gyakorlatairól. :)

      Törlés
  3. ❤️

    Azt hiszem nem kellenek ide influencerek, meg nagyszájú bloggerek, mert olyanokat kellene olvasni, mint Te.
    Hiszem és bízom benne, hogy vannak olyan emberek akik példát tudnak mutatni azzal, hogy megmutatják a tökéletlenségüket. (én pl sok esetben osztottam meg negatív élethelyzetet a blogomon, egyrészt( ahogy te is írtad), magam segítésére, másrészt másoknak megmutatni, hogy mindenből ki lehet jönni)

    Én magammal hol ki vagyok bekülve, hol nem. Attól függ éppen milyen lelki állapotban vagyok. Ha minden oké, akkor egyébként elvagyok magammal. Ha nem, akkor nagyon nem.

    A másik, hogy pl mindig váratlanul sodor elém az élet embereket. Volt, hogy egy néninek segítettem, míg BPn laktunk, nagyon hálás volt, nekem pedig olyan jól esett. (valamiért az idősek kicsit a gyengéim, szeretek nekik segíteni), de pl mikor nagyon magam alatt voltam pár éve valahogy megállított egy bácsi és beszélgetni kezdtünk. A végén azt mondta, hogy talán sosem találkozunk, de ő hiszi, hogy nekünk most dolgunk volt egymással. 😊🤗

    Talán most így három évvel később picit össze tudom magam szedni, mert érzem, hogy nem vagyok ugyanaz az ember, aki a mamám és a barátnőm halála előtt voltam. Ez valamelyest bánt, mert én nem olyan vagyok, aki állandóan ideges, folyton agyal, kisebb dolgokon nem tud túl lépni. Hanem vidám, vicces, mosolygós, stb stb. Most erre igyekszem tudatosan gyúrni 😊😊🤗

    Mégegyszer örülök Neked is és a blogodnak is!

    Csak így tovább 🤗😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De édes vagy! Köszönöm ❤️❤️❤️
      A véletlen találkozások valahogy az én életemet is megpecsételik. Igazából biztosan nem véletlen,hanem okkal történik minden és előbb vagy utóbb rájövünk mi az az ok!

      Nagyon sajnálom a halál eseteket az életedben, én nehezen tudnék felállni de te nagyon erős vagy! Remélem sikerül újra pozitív és mosolygós lánynak lenned, mint aki voltál.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Életmódváltás. 30 napos kihívás teljesítve.

Sampontól az öntisztulásig.

Tabutéma: A nőiességről, avagy hogyan éld meg a nőiességed!

Elemezzünk dalszövegeket! Enigma- Return to Innocence