Mikor, ha nem MOST?
 |
| forrás |
Nehéz szavakba foglalnom mind azt, amik kavarognak bennem miután láttam a Majd helyett most című Mosolyka filmet. Az elsők között vettem meg a jegyem rá a premier előtti vetítésre, mert tudtam, hogy nekem szükségem van rá, habár még sajnos nem jutottam el odáig, hogy bármelyik Mosolyka könyvet is elolvassam, de tervben van. Nem fogok tudni úgy írni a filmről, hogy ne áruljak el róla "titkokat" azoknak, akik még nem látták, ezzel is leginkább motiválni szeretnék másokat, hogy érdemes megvenni rá a jegyet, mert megéri az árát.
A film csodálatos, lenyügőző, habár kicsit másabb jellegűre számítottam, mint amit kaptam, de most azt tudnám mondani, hogy így volt kerek egész és tökéletes. Szerepelt benne egyszerre a múlt-jelen-jövő és a MOST. Valójában két nap alatt tudtam végig nézni, mert munka közben az óránkénti 10 perces szüneteimben néztem végig.
Sokan felrakhatják a kérdést magukban, hogy miért akarja bárki is ennyire kiteregitni az életét egy filmben vagy akár egy könyvben egy adott megoldandó feladatáról. Én erre nagyon jól tudom a választ, azokhoz szólnék, akikből a rosszindulat árad leginkább: Nem azért, hogy sajnáltassuk magunkat, nem azért hogy ezzel szerezzünk bármiféle hírnevet vagy befolyásot magunknak, hanem azért, hogy Erősebbé váljunk, magunk miatt, mások miatt és erőt adjunk, motiváljunk másokat arra, hogy van egy megoldandó feladatunk, de képesek vagyunk a megpróbáltatásaink ellenére is teljesebb életet élni és nem le mondani az álmainkról.
A filmben láthatjuk Fanni és Sankó megpróbáltatásait. Mosolyka harca nem csak az ővé, hanem a férjé is és az egész családjáé is. És mindenki, akinek van egy megoldandó feladata az tudja milyen nehéz kiszolgáltatott helyzetben lenni és segítséget kérni, mennyire nem körnnyű feladat ha másokra vagyunk néha vagy mindig utalva, de Mosolyka csodálatosan helyt áll, mosolyog, dolgozik, segíts másokon és motivál másokat, hogy így is lehetünk boldogok és én is ugyan ezt akarom, ezt szeretném elérni. Pedig Ő is tudja, hogy mennyire nehéz erősnek maradni bizonyos helyzetekben és mégis képes mosolyogni. A film által betekintést nyerhetünk a gyerekkorába, megismerhetjük milyen csodálatos szülői neveltetést kapott és végig csak az járt a fejemben, hogy én is ezt szeretném, olyan édes anya szeretnék lenni, mint amilyen az Ő édesanyja volt. Bíztatni, szeretni, megnevettetni és ott lenni segíteni.
Sankó és Fanni között csodálatos szerelem, szeretet, összhang van. Mindig hittem a szeretet erejében, a szeretet gyógyító erejében és még most is hiszek benne. És ahogy Sankó is modta bár nem szó szerint idézve, de minden apró siker élményt érdemes megünnepelni. Nekem is jól esik, ha egy apró sikerélményem után, amikor a megoldandó feladatommal sikerül ügyesen helyt állnom, de azt mondja valaki, hogy : "ügyes vagy, megtudod csináni, hiszek benned, büszke vagyok rád" Apróságnak tünnek ezek a mondatok, de mégis sokat számítanak, mert ezek visznek előre és jó érzés úgy lefeküdni, hogy az erőfeszítéseinket értékelik, amik néha igen is nehezek.
Megfogalmazódott bennem sokszor, ha mosolykának sikerül, ha ő ennyire hisz a gyógyulásában, akkor nekem is hinnem kell, a változásomban, hogy képes vagyok jobb emberré válni, hogy képes vagyok jobban szeretni, hogy nekem is lehet majd családom gyerekekkel és jó anya leszek. Mosolyka is megérdemli, mindenki megérdemli. Mosolyka csak egy van, de Ő elérheti, hogy több mosolygós ember legyen a világon.
Azt hiszem nekem a blogom maradt, mint menedék. Nekem itt található a valódi énem, az aki lenni akarok, az aki lenni szeretnék és az aki valójában vagyok.
De egynap én is remélem megírhatom gyógyulásom történetét, hogy motiválhassak én is másokat életem történetével. De minden egyes apró lépést ne mások miatt, hanem magunk miatt tegyünk meg.
Igazából végig sírtam, de nem azért, mert túl depressziós lett volna számomra, inkább öröm, hála és boldogság könnyek voltak. Persze voltak benne megható, szomorúbb jelenetek is. Csodálatos, amit az egész színészi gárda végig vitt. Erőt ad, lelket simogat. Kötelezővé tenném minden ember számára. Mikor jön el a megfelelő pillanat? Mennyi az idő? Mikor kell megtenni a céljainkhoz a következő lépést? Ezekre a kérdésekre a válasz minden emberben ott rejlik. Ez nem más, mint a MOST!
Soha nem tudhatjuk, hogy mikor lesz az utolsó napunk. Miért nem próbálunk meg mindennapot ténylegesen úgy élni, hogy ne bánjunk meg semmit? Megtölteni szeretettel, élményekkel és körül venni magunkat építő emberekkel.
Mosolykáék adtak egy remek ötletet, ha legközelebb eltörne bennem a mécses, hogy nekem ez nem megy és sosem lesz normális életem. Csak én nem poharakat fogok törögetni, de valami hasonló düh levezetést kifogok találni.
Ez egy olyan film, amit tényleg érdemes megnézni, valóban motivál, kitartás, küzdelem és sok örömteli pillanat. Tudjátok, ha az élet citrommal kínál, csináljunk belőle limonádét. Vagy valami hasonlót. Még ha olykor nehéz is. De poén nélkül nem megy, kell hogy legyen humor az életünkben, az megkönyíti az életünket.
Te hogyan illetnéd a "betegségedet" pozitív szóval vagy mondattal?
Én: Megoldandó feladat
Pillangózás, Jönnek a pillangók, Pillangókat érzek.
Én is ÉLNI szeretnék, nem csak létezni, nagy betükkel ÉLNI, szerintem a héten még megfogom nézni párszor, hogy erőt merítsek. Illetve mégnagyobb erőt vegyek a filmből.
Köszönöm Fanni és Sankó, hogy részese lehettem a csodátoknak!
Nem olvastam a könyvét, de tudom ki ő. A filmet sem láttam, de felkeltetted az érdeklődésem és szívesen megnézném én is. Erőt és kitartást kívánok az ÉLETedhez!
VálaszTörlésÉn sajnos nem vagyok oda sem a magyar, sem pedig az ennyire érzelgős filmekért. A mondanivalója az egy nagyon jó dolog és ez tetszett a legjobban benne, de valószínűleg a filmet nem fogom megnézni.
VálaszTörlésNemrég végeztem a 13 okom volt sorozattal, amiről tudtam, hogy mi lesz a vége és végignéztem és folytaotm, de.. nagyon kevés hasonló műfaj fog meg.
Viszont igen, ÉLJ, nem szabad sosem feladni, próbálni kell mindig a jót látni, a jóra gondolni és élvezni az életet, hiszen csak egy van. Ezt pedig jól ki kell használnunk ^^.
Betegségem milyen pozitív szóval illetném?
Na ezen még gondolkoznom kell, mert csak trágár szavak jutnak eszembe :D
Puszi :*
Amikor szembejött velem az előzetese, csak ültem és szóhoz sem jutottam. Sokszor ezen apropóból eszembe jut, hogy mennyi mindenért panaszkodunk, mikor basszus ennél van durvább is. Elég sok mindent megéltem én is, sajnos élek is :/ de azt gondolom, hogy valahogy mindig sikerült felállni. Ezt kívánom Neked is! Előre, erősen, magad motiválva és azt tedd, ami Neked a legjobb.
VálaszTörlésA filmet nem merem még megnézni, mert tuti duzzadtra bőgném a szemeimet.
<3
Én még nem láttam, de mindenképpen szeretném megnézni. Bár, a magyar filmek nem tartoznsk a kedvenceim közé, azért ennek a filmnek szívesen adnék egy esélyt!
VálaszTörlésIsmerem Mosolykát, olvastam a könyvét és őszintén szólva nagyon megszerettem! :) Sajnos a filmét még nem néztem meg, de talán valamikor. :)
VálaszTörlésMindig mondom neked, most is mondani fogom! Nincs hogy feladod! ÉLNED KELL! Ügyes vagy, jól csinálod és cselekedj akaratod szerint! ;)
A betegségemet milyen pozitív szöveggel illeszteném? :D
Hm...Büszke hallássérült vagyok! ;) Örülök, annak hogy hallássérült lettem és büszke vagyok az eddigi megtett céljaimért, a sikereimért, a blogomért, mindenért is! :)
Még nem láttam a filmet, és a könyvet sem olvastam, de ismerem kicsit Mosolykát. Szerintem hatlamas erő van benne. Nagyon tetszett ez a bejegyzésed is. Én a betegségemet nem tartom betegségnek inkább egy olyan életfeladatnak amiből kikell hozni a legjobbat, és nem szabad keseregni, hanem mindig a pozitív oldalát nézni a dolgoknak. Köszönöm a posztot. :).
VálaszTörlés