Elbeszélünk egymás mellett, vagy inkább nem is beszélünk. Ott vagyunk, egy társaságban, egy helyen, és én mégsem vagyok ott. Levegő vagyok, amit beszívnak a tüdejükbe és kifújnak, akár a dohányfüst. Beszív, kifúj. - Mintha Palya Bea egyik számát hallgatnám -, csak éppen nem én vagyok az, ami a levegővétellel nyugalmat hoz a családnak. Átkeretezés. Sokszor hallottam erről a módszerről, lehet meg kéne próbálnom új értelmezést adni, új keretbe helyezni a történteket. Megpróbálom. Szeretetnyelv, amiről Gary Chapman írt. Talán azért beszélünk el egymás mellett -vagyis nem beszélünk -, mert nem egy a szeretetnyelvünk. Akik nem egy nyelvet beszélnek, sajnos nem érthetik a másikat semennyire sem, lehet ez a gond. Hiszen a magyar nyelv is szép, színes, kifejező. Megannyi távlatokat rejt magában, de akik nem egy nyelvet beszélnek, nem érthetik egymást. Mint ahogy engem sem értenek, pedig azt hittem érthetően beszélek, beszélnék, csak éppen az, amit én mondanék, őket nem érdekli. Más vagyok, egy ...